Nem tudom eldönteni, miről írjak, annyi gondolat mászkál a fejemben. Gondolkodtam, írhatnék arról, hogy voltam egy alsóörsi borospincében, ahol az előre, megfontoltan kiválasztott és megrendelt ajándékboraimra tettem szert, és hogy ez a pince tulajdonképpen egy ódon kúriában van.

Egy olyan igazi mediterrán kúriában, ahol kaktusz nő a kertben, kacatok vannak szerteszét, és tulajdonképpen minden, de minden szanaszét van és poros. És ez a „szanaszét-porosság” ad az egésznek bájos, mesebeli, rendezett szépséget. És olyan, de olyan bort vettem itt, aminek színe rubin, külleme fenséges. Kíváncsi leszek, leendő gazdája vajon meglátja-e ezeket benne.

Gondolkodtam, írhatnék arról, hogy láttam, ahogy az Isten háta mögött – Felsőörs után a domboldalon – két disznót vágtak vidám emberek. A disznók térképként voltak szétterítve, és véres volt a hó. Az emberek jöttek-mentek körülöttük, sült vér, kolbász, hurka, ünnep.

Gondolkodtam, írhatnék arról, hogy az ajándékvásárlási őrület a legnagyobb büntetés az évben. De ez is lerágott csont már. Hiszen mindenki tudja, nem az ár a lényeg, hanem a lelemény, és tulajdonképpen nem az ajándékozásról szól ez az ünnep. De ha már ajándék, akkor legyen házi készítésű. Úgy az igazi.

Gondolkodtam, írhatnék arról is, hogy a barátaim milyen fontosak. És hogy fáj, hogy már csak hárman vagyunk a négyből. (Hiába, mindenhol vannak árulók.) Az öröknek hitt négyes fogatból, igen kérem, hárman maradtunk. Két lány és egy fiú. De mi rendíthetetlenül emailezünk. És rendíthetetlenül megbeszéljük, hogy mikor-hol találkozunk, és rendíthetetlenül nem jön össze.

Gondolkodtam, írhatnék arról, hogy egy internetes fórum segedelmével, anélkül hogy egy szót is szólnék hozzájuk, több száz ismerősöm/barátom életét követem nyomon. Turkálok az életükben, ők pedig hagyják.

Gondolkodtam, írhatnék arról, hogy hány ismerősöm küzd meg a karácsonyi magánnyal. Az ember valahogy mindig megpróbál segíteni nekik (és nem rajtuk), de valahogy mindig szívszorulás a dolog vége.

Sok-sok minden mászkál a fejemben, mondom, és sok mindenre rácsodálkozom így a finisben. Jó lenne átesni egy év végi leltáron. Visszáruzni, cserélni, felújítani, amit kell… Alaposan…