Latin és klasszikus

Tátrai Tibor, Szűcs Antal Gábor és a Mendelssohn Kamarazenekar közös koncertje

Másodszor szűrte össze a levet Tibusz és Totya a Kováts Péter vezette Mendelssohn Kamarazenekarral, Veszprém méltán híres komolyzenei társaságával. Évek óta járok a két gitárfenomén koncertjeire (nem tudom megunni), de élőben Mendelssohnékkal együtt újdonságnak hatott ez a múlt keddi élmény

Sok embert kiráz a hideg, amikor a könnyebb műfajt összeeresztik a klasszikussal. Az esetek egy részében van is valami a dologban (a Princess trió dobgépre történő bazsevájától a falnak megyek én is), de ha meghallgatjuk a hatvanas-hetvenes évtizedek fordulójának e gondolatkörben fogant, néhány máig is érvényes progresszív rock alkotását, akkor világos, hogy azok a muzsikusok bizony értéket hoztak létre. Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával Kovács Péter úgy fogalmazott, hogy a két műfajt összeereszthetjük, de vigyázni kell arra, hogy a két világ ne sértse egymást.

Nos, én egy vérprofi, remek produkciót láttam a Dimitrovban a múlt kedden. Természetesen a két gitártekerőn volt a hangsúly, de a Mendelssohn Kamarazenekar – meg persze Horváth Kornél és Kaszás Péter ütősök – nélkül nem így hangzott volna a műsor. A háttérben megbúvó, ugyanakkor mégis határozottan jelenlevő vonós és ütős szekció olyan telt, borzasztóan ütőképes hangszerelést teremtett a virtuóz gitármuzsika alá, hogy szinte vibrált a levegő majdnem két órán keresztül. Ritka az olyan koncert, ahol nincs üresjárat. Nos, ez a buli ilyen volt.

Elképesztő az összhang Tibusz és Totya között, de mégis éles a kontraszt kettőjük játékstílusa között: míg az előző sokszor jazzes, rockos, vadabb futamokat űzött hangszerén, az utóbbi inkább a dallamra, a finomságokra helyezte a hangsúlyt – tegyük hozzá: elképesztő tekerések közepette. Tibusz néha annyira nem bírt magával, hogy felpattant székéről néhány virga közepette. Azt hittem, belevág valami szakadt Hendrix-bluesba.

Remekül sikerült a veszprémi „főpróba” a Művészetek Palotájában azóta már szintén lejátszott új lemezbemutató, koncert előtt. A zenészek – és most mindenkit beleértve, aki a színpadon muzsikált – ezúttal sem hibáztak.

Rovat: