A hagyományoknak megfelelően a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése idén is átadta a Veszprém Megye Érdemrendje kitüntetéseket. Az idei díjazottak: S. dr. Lackovits Emőke néprajzos muzeológus, Raffay Béla szobrászművész és Dr. Zöld János tűzoltó ezredes, a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója.

Dr. Lackovits Emőke a debreceni egyetem elvégzése után a soproni Városi Múzeumban kezdte meg muzeológusi munkásságát. 1973-ban került a Lackó Dezső Múzeumba néprajzkutatóként. Azóta szakmája kiváló művelőjeként Veszprém megye hagyományos paraszti kultúrájának feltárását, bemutatását, elemzését végzi. Munkakedve töretlen, tevékenységét folyamatosan magas színvonalon végzi. Számos úttörő kutatást végzett, irányított a megyében, elősegítve annak fejlődését. Veszprém megye híres néprajzkutatóinak méltó követője. Országosan elismert és megbecsült néprajzkutató. 2002 óta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának megbízásából az 5 főből álló országos szakfelügyelő-csoport tagja.

A szakmai életút ismertetése:

A Veszprém megyei néprajzkutatás történetének 3. korszakának kezdetével indult dr. Lackovits Emőke munkássága is a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban. A múzeumok minden alapfeladatában: a megye kulturális javainak gyűjtésben, feldolgozásban és megőrzésében is pótolhatatlant alkotott. Tevékenysége révén a néprajzi textilgyűjtemény világhírű lett. A nyárádi 360 db-os textilgyűjtemény, a német és szlovák nemzetiségi viseletegyüttesek kiemelkedő jelentőségűek. Tárgygyűjtéseit vizsgálva a gyermekjáték és a szakrális gyűjteményt is ki kell emelni. E tevékenysége révén a népélet számos, addig fel nem tárt tárgyi öröksége került a múzeumba. Gyűjtőmunkája hiánypótló és megismételhetetlen.

Lackovits Emőke nevéhez számos kutatás fűződik, amely révén a népélet olyan részei váltak ismertté, amelyekkel azelőtt kevéssé foglalkoztak: a gyermekélet, a paraszti társadalom, a család, a rokonság, az árucsere néprajza, a szokásvizsgálatok, a vallási néprajzi kutatások. Ezekben a témákban gazdag publikációs termés született, amely szakfolyóiratokban és országos kiadványokban látott napvilágot.

Figyelemreméltó vizsgálatok folytak a Káli-medencében, eredményei öt kötetben jelentek meg, továbbá a Somló környékén, ahol a kutatást kényszerből abba kellett hagyni. Lackovits Emőke kezdeményezte, s a mai napig a gazdasszonya, összefogója a népi vallásossági kutatásoknak, helyet adva a háromévenként megrendezett Népi vallásosság a Kárpát-medencében című konferenciasorozatnak. 7 konferenciakötetet szerkesztett meg a muzeológus asszony.

Dr. Lackovits Emőke az ismeretterjesztésre is nagy figyelmet fordít. Évek óta irányítja a megyei tanári továbbképzéseket, ahol a magyar néprajz ismereteit adja át az oktatóknak. A veszprémi kézműves tanfolyamokon, iskolákban tanítja a magyar nép kézművességének, népművészetének jellemzőit. Rendszeresen vezeti az egyetemisták nyári múzeumi gyakorlatait, amelyeken az alkalmazott muzeológia alapjaival ismerkednek meg a hallgatók. Hajdani debreceni egyetemistaként a máig megőrzött szellemi örökséget igyekszik átadni hálás tanítványainak. A Veszprém megyei önkéntes néprajzi gyűjtők munkáját önzetlenül segíti.

Nevéhez számos sikeres kiállítás megalkotása kötődik, csak a legfontosabbakat felsorolva:

- tájházak: kővágóörsi kisnemesi kúria, szentgáli parasztpolgári porta, a kékkúti Egyed-ház, a városlődi német nemzetiségű tájház, ún. Noe-ház
- tárlatok, kiállítások: Falusi gyermekek élete Veszprém megyében; Adventtől Adventig: az egyházi esztendő ünnepei, szokása; Tisztes hozományokkal felszerelve: Kiss Ilona textilgyűjteménye; Jertek az Úr asztalához… XVI–XVII. századi úrasztali textíliák; Viseletek és öltözködési kultúra Veszprém megyében

2004-ben Révkomáromban, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának egyik kiállítóhelyén rendezett Ékes-hímes gyűjtemény címmel kiállítást, amely a Veszprém megyei népművészet legféltettebb kincsit mutatta be. A vándoroltatott kiállítás ezután Sepsiszentgyörgyön volt látogatható. 2005-ben állandó kiállítása nyílt a Tihanyi Apátságban, 950 esztendős a Tihanyi bencés apátság címmel.

Legfontosabb publikációi.

A 2000-ben és 2001-ben megjelent két önálló kötete – Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és a Balaton-felvidéki falvakban című munkája a népi vallásosság legjelesebb napjait mutatja be monografikus igényességgel. A viseletek, öltözködési kultúra a Bakony és Balaton-felvidék falvaiban. Magyar, német, szlovák paraszti öltözetek a XVIII-XX. században című könyve a Veszprém megyében élő nemzetiségek viseletét, azok változásait és különbözőségét mutatja be. E könyv 25 évnyi kutatómunka eredményeként született.

Szerkesztőtársként vett részt A Balaton-felvidék népi építészete című konferenciakötet létrehozásában, amely a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummal közös kiadásban, 1997-ben jelent meg. A példaértékű együttműködés, közös kutatások eredménye a 2000-ben, Szentendrén átadott Bakony, Balaton-felvidék tájegység. A Veszprém Megyei Levéltár által összefogott és szerkesztett falutörténeti monográfiákban is kiemelkedő dr. Lackovits Emőke szerepe. Csopak, Balatonfüred, Balatonalmádi-Vörösberény, Lovas, Berhida községek hagyományos paraszti kultúráját kutatta fel és mutatja be e munkájában.

Úttörő kezdeményezésként rendezte meg az Ünnepek és Találkozások című kiállítást, amellyel Veszprém megye, a szlovákiai Nyitra megye és a romániai Háromszék megye magyarlakta térségeinek népéletét hasonlította össze. A kiállítás 2006 júniusában Révkomáromban, A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában, a Laczkó Dezső Múzeum testvérintézményében, 2007 októberében pedig a veszprémi múzeumban nyílt meg.

Dr. Lackovits Emőkét gazdag pályáján a mai napig is családja szeretete segíti. Mindenekelőtt édesapja és erdészmérnök férje, dr. Sonnevend Imre, gyermekei: Sonnevend Gergely és Anna, akik szintén humán területek kiváló szakemberei, állnak mögötte.

*

Raffay Béla

A kortárs magyar művészet egyik kiemelkedő személyisége. A kijelentés minden túlzó hangzása ellenére valóságos és igaz értékítélet. Így ismeri el őt a magyar szobrászművészet, így fogadja el a kritika és így zárta a szívébe a művészeteket kedvelő közönség.

Három évtizede már, hogy ennek a tájnak a lakója, közéletének szereplője, művészeti életének egyik meghatározó személyisége. Mindhárom beazonosítás oldalakat kitevő értékelést és elemzést jelenthetne. Most csak be kell érnünk annak értékelésével, hogy ha nem is a kívánt mennyiségben, de Raffay Béla köztéri alkotásaival immáron számos megyei településen van jelen. Általában, mint a nagy művészek, jeltelenül. Mert az emberek csak megállnak a művei előtt, nem azt nézik, ki alkotta – bár jól felismerhetők művészetének karakteres jegyei – hanem csak azt, hogy tetszik-e nekik a mű, vagy sem. A meghatott arc, a mosoly, a kéz mozdulata, ahogyan megsimítják alkotását, a legnagyobb eredménye munkásságának. A közönség ilyen apró gesztusokkal tudatja, hogy megértette a művet, elméjébe és szívébe zárta. Legyen az kis ivókút, egy megrendítő emlékű, egy szimbolikus állatfigura. Raffay szobraival a pannon táj még derűsebb, még kékebb és még élhetőbb lett az elmúlt években.

Raffay Béla szinte hang nélkül él, azaz rendkívüli csendben dolgozik. Ez nem vonatkozik a munkái eszközeire, de vonatkozik egyéniségére. Soha nem akart szószólója lenni senkinek és semminek, de ha megszólalt, szavainak súlya lett. Nem véletlen, hogy a megyei művészek között milyen tisztelet övezi. Első elnöke a veszprémi művész céhnek, ennek a szabad szellemi és művészeti társulásnak, amelyet éppen ő fogadott be salföldi otthonába, csaknem húsz évvel ezelőtti megalakulása idején. Ez nem afféle gesztus volt, hanem pályájának, szellemi kiteljesedésének magától értetődő és logikusan következő aktusa.

Mindemellett alkalmanként részt vállal olyan szerepekben is, ahol döntési feladatok jutnak rá, mint a Veszprém megye Kultúrájáért Alapítvány. Nem menekül el a döntés felelőssége elől, hiszen tudja, amit mond annak, az egész életműve a hiteles tanúsága: csak a legjobbat és az értéket létrehozót kell támogatni. A blöff, a kétszínű, a mesterkélt előtte nem áll meg egy percig sem.

Éppen ezért van jelen a megye művészeti életében. Úgyis, mint kiállító művész, a tavaszi tárlatok, a balatoni tárlatok, a Mestermű galéria kiállításai, és még megannyi más művészeti akció nem lehet meg az ő jelenléte nélkül. Hiszi és vallja, aki ezen a tájon él, akit ennek a tájnak a művészi hagyományai kötnek ide, s aki életművével már szerves része a magyar művészettörténetnek, az jelen kell legyen. Példa és minta fiataloknak, a kezdőknek, a megye mindig megújuló művészeti közéletének. Raffay Béla mellett megjelenni a veszprémi, balatonalmádi, tapolcai, balatonfüredi tárlaton, már önmagában rangot ad egy fiatal pályatársnak.

Hát így alakul előttünk a magyar szobrászművészet egyik megfejtendő nagy életműve. Legyünk büszkék rá, hogy nem is kicsit, a miénk. A jövendő minden tankönyvében, albumában majd így kezdődik a fejezet: Veszprém megyében élt és alkotott Raffay Béla, a XX. és a XXI. század első évtizedeinek korszakos szobrászművésze. De ez a tankönyv még nagyon messze van. Raffay Béla itt él, a mi kortársunk s immár a mi kitüntetett megyei művészünk.

*

Dr. Zöld János tűzoltó ezredes

1948. október 6-án Nógrádverőcén (ma: Verőce) született. Általános iskolásként már érlelődött benne, hogy a családi hagyományt folytatva, esetleg a tűzoltóságnál fog elhelyezkedni.

Gimnáziumi tanulmányai és sorkatonai szolgálata után 1970. május 3-tól a Pest megyei Tűzoltóparancsnokságon Tűzmegelőzési előadóként, kiemelt főelőadóként, majd tűzmegelőzési csoportvezetőként dolgozott. Ezen előmenetelek mellett végezte el a Budapesti Állami és Jogtudományi Egyetem Jogi karát, 1981-ben avatták jogi doktorrá.

Házasságkötése után – mivel felesége szülei Pápán éltek – 1981-ben a Veszprém megyei Tűzoltóparancsnokságra kérte áthelyezését. Gyermekei, Balázs és Zsófia már itt, a tűzoltólaktanyához tartozó szolgálati lakásban nőttek fel.

1982-ben a Veszprémi Városi Tűzoltóság Parancsnokának nevezték ki. Életre szóló hivatásában, tevékenységében mindig a segíteni akarás a fő szempont. A hivatásos állomány tagjai nemcsak a hivatalos, de a magánjellegű gondjaikkal is mindig bizalommal fordulhattak, fordulhatnak hozzá. Még a megoldhatatlannak tűnő kéréseket, problémákat is olyan hozzáállással rendezte, rendezi, hogy közreműködésével azok megoldódtak.

Ez a magatartási forma vonatkozott az ügyfelekkel, társszervezetekkel való kapcsolatokra is. Akik régóta ismerik, tudják, hogy szereti az előre tervezhető, kiszámítható dolgokat. Mivel az előre tervezhetőség a tűzoltóságnál, katasztrófavédelemnél meglehetősen ritka, mindenki érti a tréfás utasítást miszerint „a nagy tüzeket 3 nappal előtte be kell jelenteni!”

2000. január 1-től az újonnan kialakított Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatójának nevezték ki, jelenleg is ezt a beosztást tölti be.

Mint a megyében működő tűzoltóságok szakmai felügyeleti szervezet vezetője, továbbra is szívügye a tűzoltóság, a polgári védelem, a magán- és köztulajdon mentésével kapcsolatos tevékenység. Szakmai tapasztalataira, tudására az országos vezetés is számít, így tagja szakmai kollégiumoknak, részt vesz törvénytervezetek összeállításában, véleményezésében.

Sokoldalú szakmai tevékenysége, a képzések és továbbképzések mellett hosszú ideig a Veszprém Megyei Tűzoltó Szövetség Elnökeként is kiváló munkát végzett. Ezen a területen főként az önkéntes tűzoltóság számára igyekezett és tudott hathatós segítséget nyújtani. Jelenleg is a „Veszprém megye Tűzvédelméért 105” Közalapítvány Elnöke.