Nem, nem, nem és nem. Nem vagyok hajlandó foglalkozni vele. Fejem a hóban, fülemben füldugó, szemeim csukva, szájzáram van. Nem-ér-de-kel. Ezt ajánlom mindenkinek. Tessék szépen hazamenni, méghozzá nagyon gyorsan, különben kirabolják, kifosztják, lenullázzák magukat! Tessék inkább pihenni! Igen! Most!

Tudom, gyerekkel más, mert annak kell az a bigyó, ami a másiknak is van, meg egyébként is a papa meg a mama meg a Sanyiék meg a Béla meg a Juli is biztos hoznak valamit, meg ja. Szóval azt a bizonyos ördögi köröcskét kell körbe-körbe rajzolgatni. Jövőre vállalkozásba kezdek. Az tuti.

NKA leszek, azaz Nincs Karácsonyi Ajándék. Elmegyek a kedves megajándékozandóhoz, és megmondom neki, hogy az ajándékozó nagyon szereti, de tényleg, és elmesélem neki a kis Jézus születésének történetét, a hitelfelvétel nehézségeit, és megkérdezem, hogyan végezték a múlt karácsonyi ajándékok, aztán adok neki egy szaloncukrot. Megmondom neki, hogy a Jó Isten Áldja Meg, és azt is, hogy Boldog Karácsonyt! Végül, hogy az ajándékozónak szánt dolgokat használja egészséggel, vagy vigye vissza, persze ha FAIR-PLAY-er volt, és kért meg kapott is számlát. A küszöbről még visszafordulok, mint Colombo, és azt mondom: „Az új Magyarország nem lesz, benned van. A Te pénztárcádban.”

Persze, ha ez így lenne, biztosan megtalálna az APEH, még akkor is, ha mellékállásban biztonsági őr lennék náluk, sőt, akkor a leginkább, hiszen velem bizonyítanák, hogy ők mindenkit átvilágítanak, még a saját közegükben mocorgókat is.

De mindegy, a lényeg, hogy mindjárt itt a Karácsony. Csodálatomat szeretném kifejezni, a roppant lelkes és kreatív minimálbéres, hitelmentes anyukáknak és apukáknak! Gratulálok a nem minimálbéres, de hiteltúlpörgetős dzsentriknek, akik az országunkat építik saját életük árán! Elismerésem az alapból jól élőknek, ha sokat költenek, azért, ha nem, akkor meg azért!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!