Egyrészt, bár látnám már, másrészt mindenképpen veszpréminek. Köztünk és értünk élőnek, akivel, amivel jól eső érzés lenne nap mint nap összefutni a város bármelyik pontján, s akiről, amiről nem Bacsó Péter Tanú című filmjének tarhonya-érzése jutna eszembe, hogy már megint… Már megint rosszul döntöttek valakik, és már megint rosszul jártunk mi színházlátogatók.

Mi kell ahhoz, hogy mindez ne így legyen? Biztosan rengeteg dolog. Talán lényegesen több jó színész, mint akik jelenleg itt vannak, és több jó előadás. A Delila erre talán még jó példa is lehet. Bánsági Ildikó és Balázs Péter valóban képesek voltak jelenlétükkel színházat prezentálni egy egyébként nem feltétlenül erős darabból, mert tudtak és akartak is jól játszani, és az eredmény láthatóan megvolt. Két ennyire nagyformátumú művész képes volt jelentősebb hatást teremteni, s játékukban partnerek voltak a többiek is. Nem feltétlenül kell jó darabot választani a sikerhez. Gyengébb művet is elő lehet adni remekül, azonban egy gyenge előadást a legkevésbé sem ment a darab zsenialitása.

Természetesen sok függ attól is, hogy ki rendezi meg mindezt. A színház területén nálam lényegesen jártasabb emberek szerint is rengeteg jó és nagy kaliberű színházi rendező dolgozik ma Magyarországon. Biztosan művészet megtalálni őket is, de talán nem túl nagy elvárás egy színház vezetőségétől, hogy ez a tevékenység is munkájuk része legyen.

Aztán van még két terület, amire a magam részéről különösen érzékeny vagyok. Az egyik az igen-igen piszkos anyagiak, a másik pedig a közönség igényeit kiszolgáló színház. Véleményem szerint mindkét kérdésre borzalmasan egyszerű válaszokat lehet adni. Egyrészt meg kell tanulni annyi pénzből gazdálkodni, amennyi van, másrészről a közönség azt szereti, amit bemutatnak neki. A nézők igényét igenis alakíthatja maga a színház, és egyáltalán nem szabadna belemenni abba a játékba, hogy a közönségnek mire van igénye.

A közönségnek jó darabokra van igénye. Ez lehet komolyabb, avagy könnyedebb hangvételű, a lényeg, hogy jó előadások legyenek. Mitől lesz jó egy előadás? Ha látszik rajta, hogy foglakoztak vele, tele van ötletekkel, minden egyes pillanatával leköti a nézőjét, és nem azon kell gondolkodnom az első felvonás alatt, hogy vajon megvárjam-e a következőt. A magam részéről szeretek nagyokat röhögni, beleszomorodni jelenetekbe, nem árt, ha azért akadnak efféle pillanatok egy színházban.

És még valami! A stúdió! Bízom benne, hogy az új vezetés el tudja érni, hogy működhessen a játékszín. Egy magára valamit is adó színház egyszerűen nem lehet meg stúdiószínház nélkül. Ezzel egyértelműen a színvonaltalanság, az igénytelenség mellett teszi le a voksát. Az előző évadban is remek előadásokat lehetett itt látni, és egyszerűen nem lenne szabad, hogy kérdés legyen a léte.