A Veszprémi Petőfi Színház direktori székére négy érvényes pályázat érkezett a Veszprém Megyei Önkormányzathoz. Lapunk igyekezett megszólítani mind a négy jelentkezőt – Hidvégi Miklóst, a Majzik Tímea – Pozsgai Zsolt párost, Salamon Suba Lászlót és Bujtor Istvánt. Alábbiakban megtudhatják, Hidvégi Miklós milyen tervekkel is érkezne Veszprémbe színházigazgatónak.

Index: – Milyen színházat szeretne csinálni? (állandó, befogadó, művész-, nép-…?)

Hidvégi Miklós: – Először is jót kell csinálni, másodszor pedig született egy megyei-városi döntés, hogy a veszprémi állandó társulattal rendelkező színház marad. Ez örömhír – ám látható, hogy súlyos gazdasági állapotok alakultak ki, amelyeket rendbe kell tenni. Ez az első lépcső. Nem vagyok tipikusan pénzügyi szakember, ám mivel magánszínházat igazgatok tizenötödik éve, kénytelen voltam rengeteg mindent megtanulni, és olyan emberek ismeretségét megtalálni, akik ebben professzionálisak. Veszprémben csak közös összefogással – a megye és a város teljesen mindegy melyik oldalon ülő vezetőivel, képviselőivel – lehet rendet teremteni. Aki azt mondja, hogy enélkül is megy, az hazárdőr.

Ha a szándék megvan, akkor el lehet kezdeni építeni, építkezni – műsortervben, társulatban, rendezők meghívásában. Ennek tükrében öt éves műsortervet adtam be a pályázatomban, ellentétben a hazai gyakorlattal, ahol azt sem tudják a színházak, hogy adott hónapban mit játszanak. Az utóbbi 15 évben Nyugat-Európában, Amerikában és Japánban dolgoztam – volt alkalmam ellesni, miként lehet jól működtetni egy színházat. Egy biztos: csak úgy, ha kiszámíthatóvá teszem. A vágyam, hogy Veszprémben meghatározó tehetségű, nemzetközi hírű rendezőkkel mutassuk be azokat a műveket, amelyeket a műsortervben felvázoltam. A stúdiómunkát egyértelműen fiatal rendezők pályázati úton elnyert megbízása alapján gondolom megvalósítani.

A műsortervből nem hiányozhat a zenés bemutató sem – ilyen szempontból szerencsés helyzetben lehetünk, ugyanis felajánlottam a tulajdonomban lévő komplett színházi operett-előadások teljes mértékben és térítés nélküli bevitelét a színház műsortevébe. Ez azt jelenti, hogy amennyiben elfogadja a megye és a város, erre nem kell költeni egy fillért sem – ki lehet venni a színház éves költségvetéséből –, és ez pénzt fog termelni, nem csak itthon, hanem külföldön is. A produkciókban azok a színházi tagok, akik képesek és hajlandók német illetve angol nyelven megtanulni egy-egy szerepet, természetesen részt vehetnek, ugyanis a karakterszerepeket nagyrészt a társulattal kívánom megoldani. A bevételek a színházat illetik – azaz ezt úgy kell felfogni, mintha valaki szponzorpénzt vinne a rendszerbe.

Index: – Milyen strukturális illetve gazdasági változásokat tervez a színház pénzügyi kérdésének rendezése érdekében?

HM: – Szemléletváltásra van szükség a mai magyar színházi életben, akár tetszik, akár nem. Nem értek egyet azzal, hogy a színházi vezetők nyafognak, hogy nincs pénz. Van megoldás: a színháznak is meg kell tudni tanulni, miként lehet részt venni a kereskedelmi piacon. Erre vannak olyan művészszínházi vélemények, hogy ekkor a színházat kiáruljuk, és csupán hakniszínházzá válik. Ez nem igaz. Tudomásul kell venni, hogy a világ minden részén így működik a színházi világ, vannak olyan produkciók, amelyeknek bevételt kell termelniük. Nem csak arra való a színház, hogy veszteséget hozzon létre – persze emellett természetes, hogy minden produkció nem képes nyereséget produkálni. Ami nyereséget termelünk, vagy helyrehozunk az elmúlt évek veszteségeiből, azt nem szeretném az önkormányzatnak visszaforgatni, hanem újabb színvonalas művészszínházi darabok bemutatására kívánom fordítani, amire egyébként nem lenne meg a pénzünk az évad során. A lényeg, hogy magunkon kell segíteni. Aki másként gondolja, annak be fogják zárni a színházát.

Index: – Hogyan szeretné beágyazni a veszprémi kulturális közéletbe a színházát?

HM: – Ezt a színházat elölről kezdve kell fölépíteni, mintha a nulláról indulnánk. Ma Magyarországon azoknak a színházaknak van elismertségük, művészi rangjuk, ahol folyamatosan jó produkciók jönnek létre. A kritika és a szakma is akkor figyel fel jobban egy városra, ha azt hallja, hogy nem egy előadásért érdemes Veszprémbe menni, hanem négyért-ötért, fantasztikus szezon zajlik itt, fantasztikus a társulat, ahol olyan színtű művészi munka folyik, ami szakmailag rangot ad. Hát ez nem megy egyik napról a másikra. Ma Magyarországon „rendezői színház” van – rendkívül sok kiváló fiatal és idősebb rendező dolgozik, és egy színház fazonját ők szabják meg. Erre költeni kell, ez nem lehet a spórolás része: jó rendezőket kell meghívni, akik képesek olyan színvonalú előadásokat alkotni – hangsúlyozom, azzal a társulattal, amely itt van –, amelyek sikeresek és művészileg értékelhetők. Ez aztán rangot adhat a színháznak.

Index: – Van konkrét darab-elképzelése az első évadára?

HM: – Természetesen, mint mondtam, elkészült az öt évad terve, nézzük az elsőt. A nyitó darab Sütő Andrástól a Balkáni gerle, aztán egy operett, a Cigányszerelem, majd Shakespeare: Tévedések vígjátéka, Vass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! , Jekyll és Hyde musical és gyerekdarabként a Mátyás király juhásza.

Emellett elképzelhetetlen számomra, hogy a Latinovits Játékszín mint stúdiószínház zárva legyen – ide is elkészült az évadterv, csak kortárs szerzők műveiből. Két darabról lenne szó: Ferences István Didergéséről és Kányádi Kétszemélyes tragédiájáról.

Tervezek Veszprémbe egy téli alternatív színházi fesztivált, ami azt jelenti, hogy a meglevő két stúdióbemutatón kívül a fesztiválon résztvevők előadásai is megtekinthetők lennének, ebben a pillanatban emeljük a bemutatók számát, nem két darabunk lesz, hanem hat vagy nyolc. Ezt természetesen már csak célzott minisztériumi támogatásból lehet megcsinálni, erre a háznak nincs pénze – ám fogok tudni pénzt szerezni, ha úgy alakul…


Hidvégi Miklós: (szül: Budapest, 1951. okt. 31.)

1974-ben szerzett diplomát a Színház és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán. Pályáját a kecskeméti Katona József Színházban kezdte, majd 1979-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. Alkatához a táncos-komikus szerepkör állt legközelebb.

Fontosabb főszerepei:
Cliff (Kander–Ebb: Kabaré); Hadfaludy Feri (Lehár F.: A mosoly országa); Ernő (Csiky G.–Kardos G. Gy.–Fényes Sz.: A nagymama)

Fontosabb rendezői munkái:
Lehár Ferenc: A mosoly országa, Kálmán Imre: Bajadér, Ábrahám Pál: Bál a Savoyban, Kámlán Imre – Kállai István: Cigányprímás, Magyar menyegző, Viktória

15 éve külföldön dolgozik, egy magánszínház igazgatója.