Szülőként vettem részt a Kaláka oszlopos tagjának Nótás Mikulás címet viselő, gyerekeknek szóló programján. Megtelt a művelődési ház lurkókkal, szülőkkel, akiknek – velem együtt – biztosan énekelt már Gryllus Vilmos, mikor kicsik voltak, voltunk.

Amolyan karácsony előtti hangulat uralkodott a teremben: a művész minden zenei eszközt bevetett, hogy a legkisebb generáció érezze a fenyőfa illatát. Dalok csendültek fel a közelgő nagy ünnepről, énekeltek a gyerekek is, a színpadon ismerkedtek különféle hangszerekkel, sőt meg is szólaltatták őket. Lehetőségük adódott beleszólni a műsorba is, megmondva, milyen gyümölcsről énekeljen Vilmos bácsi. Szemmel láthatóan remekül érezte magát a sok kis manó.

Két dologról azért említést tennék, ami piszkálta a csőrömet. A koncerteken bevett szokás, hogy a színpadon levők reklámozzák az előtérben kapható új lemezüket. Azonban úgy gondolom, hogy egy gyermekeknek szóló műsorban ennek nincs helye, még akkor sem, ha ez nyilvánvalóan a szülőknek szólt. Pláne úgy, hogy most pénzért megvehetik az új karácsonyi ajándékot. Nyilvánvaló, hogy minden évben a december eleji marketingstratégia jelentős részben a gyerekekre fókuszál, de ezt valahogy ízlésesebben kellene tenni, nem közvetlenül őket sarkallva fogyasztásra.

Nagyon pártolom, ha a gyerekek már kicsi koruktól részt vesznek kulturális rendezvényeken, főleg ilyen színvonalú produkción, amit Gryllus Vilmos nyújtott, de másfél-két éves korban ez túl korai. Szülőtársaim szép számmal vitték ki az ilyen korú, karon ülő, síró csöppségeket az előtérbe, akiket nem biztos, hogy lekötöttek a színpadon történtek.

Minden morgásom ellenére számomra is maradandó élményt nyújtott a délelőtt. De vegyük észre: Gryllus Vilmos, Halász Judit, Levente Péter nem játszanak örökké – és nem látok a fiatalabb művészgenerációból olyan előadót, aki ilyen magas színvonalon képes a gyermekeknek játszani. Talán Paja Bea az egyetlen kivétel ez alól. De ő is csak egy.