Böngészheted a heti filmbemutatókat és vacillálhatsz, hogy a legújabb hollywoodi akció- vagy happy end filmet nézd meg. Én Roberto Benigni Tigris a hóban című filmjére ,,váltottam jegyet”. Az európai színész-rendező ismét kasszasikeres tömegfilmet forgatott. Ez a film újabb felkiáltás a háború és lázadás, az embertelenség ellen. A film díszletei a szétlőtt bagdadi házak, a kórtermek és aknamezők. A mű egy fergeteges, mindent felforgató szerelemről szól.

Benignit persze annyira kell komolyan venni, mint mondjuk Chaplint. Benigni nem csak egy színész, hanem a hétköznapi emberek szimbóluma, akik a megértést és a boldogságot keresik – megmutatja a közönségnek a fájdalmat, belekeverve némi ironikus, keserű hangvételt, és mindezt olyan humorral átszőve adja elő, amely nemcsak megnevettet, de az emberek lelkében mély keserű érzést is hagy. Adottságai magukba foglalják azt, hogy meg tudja mutatni a komikumot a lét tragikumában, keverve az iróniát, az érzelmeket, a bolondozást, a keserűséget – a szatírát és a fantáziát.

A Tigris a hóban főszereplője Attilio de Giovanni, a híres költő, egyetemi tanár, aki – Benignitől megszokott módon – végig csetlik-botlik a filmben. Attilio menthetetlen álmodozó, feleségével éppen most házasodnak össze – természetesen álomszerű módon, s ez az álomszerűség leginkább azért említésre méltó, mert az egész filmre rányomja a bélyegét. A lényeg az, hogy ez az álomszerűség a film első harmadát gyakorlatilag csak alig élvezhetővé teszi.

Ám Vittoria (Nicoletta Braschi), aki álmai asszonya, a valóságban határozottan visszautasítja a poétát. Ám Vittoria végre leutazik Irakba – amire jegyet váltottunk, gyakorlatilag itt kezdődik. Adva van a kómában fekvő nő, Attilio szerelme, akit meg kell menteni, a lehető legabszurdabb próbák teljesítése révén. Az Attiliot a balesetről értesítő Fuad (Jean Reno) öngyilkos lesz az – ekkor gyorsulnak fel az események. A főszereplő jön-megy a háború forgatagában – innentől a mozi már abszolút összeáll, minden a helyére kerül – látszik, hogy Roberto a maga egyszerűen emberi módján az USA, Izrael és a NATO összes, az arab világot sújtó katonai kalandja ellen lép fel.

A Tigris a hóban persze egy percig sem komor. Olyan, amilyet az ember elvárhat Az élet szép után az olasz „komikustól”, úgy gondolom mégsem a rendezésben nagy Roberto Benigni – ő ugyanis elsősorban színész; az általa megformált főhős nélkül már alapjaiban összeesne a film. Bevallom, nekem néha „latabárszerűség” érzésem volt Benigni gesztusaiban. Nemcsak isteni a stílusa, de nagyon jó ember is, és ez átsüt az egész mozin – kifejezetten kedves élményt adva nézőinek. A kikapcsolódni vágyóknak a filmmel gondtalan perceket ígérhetek.

A filmet a HEMO Kortárs filmklubjában vetítették november 28-án.

Ildikó