A Veszprém Presszó törzsasztala hétvégi összecsapásán a fröccsök mellett a színházról ejtettek szót. Mindenkinek volt véleményes a Petőfi Színház aktuális igazgatóválasztása kapcsán. Csak egyet sajnáltak, hogy nem ők választanak.

Már az első fröccs lebirkózása közben elkezdődött a presszós kerekasztal-beszélgetés.

– Már megint igazgatót választanak a színházban. Nézted, milyen gyenge a mezőny?
– Sajnos, nagyon. De ezt most hagyjuk. Mert nem a személyek, hanem a programok lényegesek most. Csak aztán az, hogy ki az, aki leírta.
– Mit írtak le ezek a jóemberek?
– Még nem tudjuk. Az a kérdés, nekünk mi lenne a jó, vagyis mit tennénk mi, ha mi döntenénk?

Ezt követően megalakult az alkalmi színházi bizottság. Régi jó szokás szerint a „tanácsurak” „igazságszérumot” vettek magukhoz, hogy biztosítva legyen a határozott vélemény-nyilvánítás.

– Az első nagy eldöntendő kérdés. Saját társulattal rendelkező színházunk legyen vagy befogadó?
– Befogadó. Az olcsóbb, és sokkal színesebb repertoárunk lehetne, és a társulatunk is folyamatosan változna, hiszen mindig más és más lépne fel.
– Az lehet. De nem alakulna ki színházi műhely. Mert nemcsak az a lényeg, hogy vannak előadások a falakon belül, hanem az, hogy van saját művész-, alkotógárdánk. Ezáltal az előadások veszprémiek lesznek. A színház az a művészeti ág, amely magába tudja olvasztani a képzőművészetet, a zenét, az előadó művészet több ágát. És még nem beszéltünk a tervezőkről és az egyéb színházhoz kötődő alkotókról, kiszolgálókról. A színház a művészet mellett munkahelyteremtő központ is. Számtalan család él belőle!

Az első nagy kérdésre adandó választást a saját társulattal rendelkező színház hívei nyerték – elsöprő fölénnyel.

– Most arra keressük meg a választ, hogy ki üzemeltesse a színházat. Válasszunk időnként igazgatót, vagy adjuk át a Petőfit a Pannon Várszínháznak?
– Jó ötlet. Vigye a Petőfit a Pannon, úgyis sokan dolgoznak most is Vándorfi színházának a Petőfiből. Neki már van tapasztalata a színházról, bizonyított, hogy olcsón tud sikeres színházat csinálni! Legyen az övé! Kevesebb pénzből is bevállalja.
– Az lenne a színház halála. Amit ő csinál, az nem színház. Az megélhetés színházi köntösben. Mindent ő rendezne, mindent ő intézne, minden róla szólna. A színház csapatmunka, ahol van egy főnők, de nem ő végzi az összes munkát! Változatos, nem egyszemélyes színház kell.

A második körben a jelenlevők elvetették a Pannon színházi irányítást.

– Akkor milyen színházunk, milyen vezetőnk legyen?
– Népszínház. Mert vidéken csak ennek van létjogosultsága!
– Intellektuális kaland mellett főleg szórakoztatni kell. Az emberek fáradtak és többségében nem művész-színházról ábrándoznak.
– Szórakoztatni kell őket, de színvonalasan. Ehhez színészek kellenek, olyan emberek, akik tudnak bánni a hangjukkal, testükkel. Társulat kell! Építeni kell, és nem változtatni évente, kétévente. Építeni kell az embereket is, ki kell nevelni egy városhoz kötődő társaságot!
– De nekik létbiztonság kell. És ez a lényeg! Csak nyugodtan tudnak dolgozni az emberek. Pénzre van szükség. Át kell alakítani a gazdálkodást, ne barátságból, hanem a munka után kapjanak fizetést. Mozgékony stáb kell, olyan, mint a Pannon Várszínházban, az Ünnepi Játékokon van.
– Eladható, szerethető évadra van szükség. Végre már!

A törzsasztal abban egyetértett, hogy szórakoztató, nevelő népszínház kell, amely menedzsmentje révén jól reagál a piac változásaira, és szerethető társulattal, szerethető évadot produkál évről-évre.