Szenzációnak számít, ha a régészek egy település feltárásakor megtalálják a szemétgödröt is. A szemétnél semmi sem árulkodóbb egy társadalom szokásait, életét, értékrendszerét és habitusát illetően. Némi jelentésátvitellel hasonlóan rengeteg mindent meg lehet állapítani ma is a társasházakban felgyűlő hulladék és mocsok alapján az egyes lakók értékrendszeréről, kulturáltsági szintjéről — mondhatni intelligenciájáról —, arról, hogy milyen kutyájuk van, milyen cigarettát szívnak, mikor térnek haza stb.

Már egyébként az is külön írást érdemelne, miért kényszerül a pályakezdő egyetemi diplomás közalkalmazott valamilyen mellékes keresetet elvállalni, különösen ha az a nem túl nagy presztízsű lépcsőháztakarítás. Az indok elég egyszerű, azért, mert fizetése 15%-át keresi meg a heti másfél-két órás elfoglaltsággal. Nem véletlen született meg egyébként a mondás: A pénznek nincs szaga. És valóban nincs. Emellett alázatra tanít és kritikára ösztönöz fajtársaink és a döntéshozók irányában is. (Ajánlom tehát mindenkinek.)

Na, de visszakanyarodva a kiinduló problémához, vagyis állapítsuk meg, kik laknak társasházunkban rajtunk kívül. Vegyük tehát sorra fajtársainkat — bár néha ez a jelző meg-megkérdőjeleződik bennem felmosás közben —, kiknek lába nyomáról tanúskodik a kövezet, helyesebben szólva a járólapok. Már jelent meg korábban írás az életet tönkretevő egyetemista lakótársakról, s ezt a nézetet a takarító szemszögéből is csak megerősíteni tudom. Az egyetemi polgárok — íme egy értelmét vesztett fogalompár — például sajátosan értelmezik albérletük tulajdonosának kérését, miszerint ne dohányozzanak a lakásban. Ők ugyanis, követve ezt az előírást, a lépcsőházban teszik ezt, a csikket és a hamut épp ott elhagyva, ahol az leesik. Sőt, alkalmanként, nyilván álcázásból vagy diákcsínyből, de a lábtörlők alá is bedugdossák az elnyomott dekket. Kékmultit szívnak.

Vannak olyan lakótársak is, és ők a többség — milyen lelkiállapotra utal az a nemrég felvett szokásom, hogy ezt figyelem? —, akik egyszerűen nem törölnek lábat. Nos, a lépcsőházban, összeszámoltam, minden lépcsőfordulóban van egy-egy lábtörlő, vagyis szám szerint hat darab, megannyi lehetőség arra, hogy ne legyen sár- és sófoltos a lépcsőház, vagy egyszerűbben, ne nézzen ki az esztétikailag undorítóan. Viszont, ha mégis így tennének, akkor Sólyomszem-takarítónak - vagyis nekem - sokkal nehezebb dolgom lenne reggelente annak kiderítésében, ki járkált a frissen felmosott házban éjnek idején, vagyis az esti tíz órai felmosás után. Így ez nem jelent különösebb kihívást. Fontolgatom a felmosás idejének előbbre hozatalát, hogy így több nyom keletkezzen és némi nehézséget okozhasson a nyomolvasósdi.

Újdonságként hatott továbbá az az eleddig általam ismeretlen szokás, hogy az estére összegyűlő háztartási hulladékot a lakók bejárati ajtajuk előtt, a folyosón tárolják szemeteszacskóban. Gondolkoztam azon, hogy ez vajon a helyi, Pannon-Bakony-Veszprém kultúrkör része-e vagy pedig a kor hozta ezt meg, de rövid közvélemény-kutatás után kiderült, a fővárosban is dívik ez az új szokás, elsősorban a harminc-harmincöt alatti, társasházban élő lakosság körében. Ezzel pedig egy fontos szociológiai indikátorra tettem szert. Ehhez hasonló indikátor egyébként — a tisztaságmániásokat mutatja ki remekül — a lakáson kívül, ugyancsak a folyosón elhelyezett lábbelik szokása. Természetesen a pedantéria mellett figyelembe kell venni azt az eshetőséget is, hogy a topánkák a december hatodikát és a Mikulást várják, bár nem erre gondolna először a lelkes kukabúvár mondjuk október elején.

Összességében inkább a nemtörődömség az, ami igazán kiakaszt, bár talán az elképeszt helyesebb kifejezés. Ennek illusztrálásra még két példa zárszóként. Babakocsi, amit következetesen a lépcsőház előtt, a szabad ég alatt(!) hagynak a gondos szülők, fittyet hányva arra, hogy esetleg esik, havazik vagy egyéb dolgok hullanak az égből (ld. az ősz és a falevelek viszonya). Ugyancsak ide tartoznak a következetesen, a külön felszólítás és a saroknyira lévő szelektív hulladékgyűjtő sziget ellenére a szemeteskonténer mellé kihelyezett nagyméretű kartondobozok is, amelyeket - lévén nem a konténerben vannak - a szemetesautó nem visz el. Ellenben van olyan balek, aki ezekt a konténerbe tömködi azok amúgy ázott, foszló állapotában.

És hogy frappánsan fejezzem be, a lehetséges következményekre illetve a Sólyomszemben érlelődő elhatározásra jöjjön egy idevágó idézet: „Nem én vagyok az ördög / Csak a magyar hangja / Rendezte vér és alkohol”.