M. Tóth Géza Oscar-díj jelölt animációs filmrendező töltötte be a zsűrielnök szerepét a III. PannonFíling Mozgóképes Találkozón. Több rendezvényre hívták, de kizárólag a veszprémi program miatt jött haza korábban egy zágrábi fesztiválról. A díjkiosztót követően kérdeztük meg tőle, hogyan ítéli meg a hétvége eseményeit.

Index: – Számos hazai és külföldi filmfesztiválon veszel részt mint zsűritag. Milyennek ítéled ezt a hétvégét?

M. Tóth Géza: – Röviden: nagyon jónak. Számomra minden kedves, ami veszprémi, s ha pedig a szakmámmal kapcsolatos fesztivál, akkor különösen az. Megszűntek a klasszikus értelemben vett mozik Veszprémben, néhány filmklub működik csak, így ebben a szegényes kínálatban nagy jelentősége van egy ilyen rendezvénynek. Szombaton csordultig telt az Expresszó, jó szakmai beszélgetések folytak. Nem a versenyre szeretem helyezni a hangsúlyt, hanem a szakmai találkozóra – ne a vetélytársat lássák egymásban az alkotók, hanem azt a partnert, akitől tanulni lehet. A díj egy ünnepélyes aktusa az eseménynek, amely inkább a fesztiválnak, mint intézménynek fontos, és nem az alkotónak. A legfontosabb egy ilyen eseményen, hogy együtt vannak az emberek, közösségi aktus zajlik, hasonló gondolkodású emberek találkoznak. Veszprémben egyébként nagy múltjuk van a mozgóképes találkozóknak, talán a régi televíziós fesztivált is fel lehetne eleveníteni.

Index: – Mennyivel ad többet vagy éppen kevesebbet egy ilyen kis fesztivál egy nagyobb volumenű rendezvényhez képest?

MTG: – Minél több múlhat egy fesztivál-eredményen, annál mesterkéltebb a dolog. Nagyjából minden méretű fesztivált volt szerencsém megnézni, legyen az Cannes, Berlin, Los Angeles, vagy éppen egy pici falusi kultúrházas találkozó. Ha úgy gondolja az ember, hogy sok múlhat a döntésen, mesterkéltebbé teszi a gesztusokat, a kollégákhoz való viszonyát. Itt nem olyan jólfésültek a mondatok, az ember pontosan azt mondja ki, amit gondol. Mind a két végletnek megvan a maga szépsége. Jól ismerem a hely szellemét, hiszen középiskolás éveimben rengeteg klubba, filmklubba eljártam Veszprémben. Fontos, hogy a díj és a fesztivál-szereplés értéke kerüljön a helyére a résztvevőknél. Sokszor a díj rombolóbb, mint a meg nem kapott díj. Arra is jók ezek a fesztiválok, hogy az adott alkotónak a szakmai épülésére váljanak. Szakmai barátságok, esetleg szerelmek szövődnek, ezek sokszor fontosabbak, mint a díj.

Index: – A zsűri is tanul új dolgokat ilyenkor?

MTG: – Zsűrielnökként véleményt kell mondanom egy filmről, amit akkor láttam először, és mindenki felém néz. Olyan szakmai véleményt kell alkotnom, amit komolyan gondolok, illetve betartja azt az elvárást, hogy a műről szóljon, soha ne az alkotóról, ugyanakkor ne legyen semmitmondó, túl diplomatikus lózung, hanem lehessen belőle építkezni. Nincs kapacitásom arra, hogy ellessek trükköket, inkább magára a partnerre igyekszem figyelni. Mit akarhatott, mi állhat mögötte, milyen indíttatásból készítette, hogy került ide a fesztiválra. Az a dolgunk, hogy ezek figyelembevételével adjunk valamit.

Index: – Mi alapján került ki győztesként az Aranypart?

MTG: – Teljesen egyértelmű volt, kimagaslóan a legjobban elkészített filmről van szó. Noha teljesen házi körülmények között jött létre, a legmagasabban jegyzett fórumokon is megállná a helyét. Nagyon kortárs gondolkodást tükröz, szépen fotografált, pontosan fogalmaz, ügyesen vezeti a színészt, jó az operatőri munka, pontos a hang. Nagyon sok, egészen mély jelentésrétege van.

Index: – Milyen tanáccsal látnád el a fesztivál szervezőit a jövőre való tekintettel?

MTG: – Életemben nem voltam még olyan fesztiválom, ahol a díjkiosztó vasárnap délelőttre esik. A fesztivál lezárását mindig este kell csinálni, akkor vagyunk együtt, emelkedettebb a hangulat, feszültebb viták vannak a levegőben. Amit még érdemes megszívlelni: jó lenne bevonni valahogy az egyetemet, és esetleg még több középiskolát, érdeklődőt. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy sokan tudtak erről az eseményről. Ha a marketingre egy kicsit nagyobb energiát tudnának mozgósítani, sokat dobna rajta. Kétféle zsűri-közönség kapcsolat van. Az egyik, ha a zsűri az adott filmblokkok után elvonul, értékel, és a díjazottakhoz mond néhány észrevételt a díjkiosztón, ám így nincs igazi visszajelzés az alkotók részére. A másik, ahogy itt megvalósult, amikor rögtön a vetítés után következik a beszélgetés. Bár ez sokkal nagyobb felelősséget ró a zsűrire, úgy gondolom, ezt a rendszert meg kell tartani.