Az „SI” faktor - hozzászólás Mészáros Zoltán interjújához

- olvasói levél -

A szociálpszichológia szerint mindannyian többféle szereppel rendelkezünk, többféle szerep határozza meg életünk. Mészáros Zoltán most vendéglátós szerepéből fogalmaz meg végletes véleményt a veszprémi vár kulturális adottságaira, a várban lévő kulturális intézmények tevékenységére, az egyházi intézmények várbéli jelenlétére. (Ez utóbbira szerencsére nincs befolyással Mészáros úr, hisz’ azok, kik az épületeket a múltban elvették, (talán) már nincsenek pozícióban!)

Vendéglátós szerepéből fogalmazza meg erősen túlzó véleményét, hogy „a magas művészet intézményei túlreprezentáltak” a várban. E véleményével nem értek egyet, mert ha valami fontos és helyes volt, akkor a Művészetek Háza és annak szervezeti egységei megújulása, létrejötte – Csikász Galéria, Modern Képtár - Vass László Gyűjtemény, a Dubniczay palota - László Károly Gyűjtemény – egy kulturális várrekonstrukció megvalósulása volt, a városvezetés és a kulturális szakemberek hatalmas erőfeszítése révén. (Ugye emlékszik mindenki, hogy milyen szégyenteljes romhalmaz volt a Vass Gyűjtemény helyén, s arra is, hogy több elvetélt pályázat után csakis a László Gyűjtemény funkciójának megjelenésével lehetett a város uniós pályázata eredményes!)

Nagyon SI faktoros (sárga irigység) megközelítésnek érzem Mészáros úr megközelítését, hogy mivel az európai uniós projekt valóban minimálisan 5 év fenntartást ír elő az épület képtár funkciójára – máris szemet vet rá, s talán szállodának, pincekocsmának kívánná hasznosítani, privatizálni azt!

Kiindulópontod téves Mészáros Zoli!
Ma nem azzal kellene foglalkoznod, hogy hogyan szüntessük meg a már nemzetközi elismerést és rangot kivívott – jelentős nemzetközi gazdasági vállalkozások által támogatott – kiállítóhelyek profilját, funkcióját, hanem azon, hogy miként ismertessük, fogadtassuk el Veszprém értékeit!

Tudjuk, hogy az utazási irodák által hozott csoportok be sem mennek az épületekbe, mivel csomagjukba ezeket nem építették be a marketingesek. Gyerünk, gyerünk – hajtják őket az idegenvezetők –, mennünk kell Füredre, Herendre! (Apropó Füred! Vigyázó szemeteket Füredre vessétek!)

Arra kellene inkább figyelni a városvezetésnek, hogy végre városmarketinget kellene megvalósítani. Arra, hogy a Hősök Kapuja máig csonka a csonka Magyarországban, hisz’ az ’50-es években az ismeretlen katona szarkofágját eltávolították, s ma is ásványáruda működik a helyén!

Arra, hogy a pályázati pénzekkel megújult Várkert étterem folyamatosan nyitva legyen a Tűztorony tövében, s üzemeltetője szerződéses kötelezettségeit teljesítse.

Azzal azonban egyetértek, hogy végképp, s radikálisan ki kellene tiltani a gépkocsikat a várból, s helyettük utcabútorokat kell elhelyezni, azzal, hogy ha Veszprém felé közelítünk a 8-as főúton, ne csak Keszthely, ne csak az Ajka kristály reklámjával találkozzon a vendég.

Jó lenne, ha Mészáros úr a Veszprémi Ünnepi Játékok Kft. ügyvezetőjének szerepéből nem tenne úgy, mint a kezdő fiatal vezető, hogy csak előre néz, nem pillant a visszapillantó tükörbe, hogy a mögötte, mellette jövő többi szereplő mozgását is figyelje, alkalmazkodjon hozzá. Mert a Város, annak kulturális élete többszereplős játék, melyben csak akkor nyerhet minden szereplő, ha együttműködik, ha közös sikerre törekszik!

Fenyvesi Ferenc,
Bessenyei-díjas népművelő, címzetes ny. igazgató

Kapcsolódó interjú: Hiányoznak a vendéglátóhelyek

Rovat: