Az öregek mindig és folyamatosan óvtak a hiteltől. Ők még élesen emlékeztek arra, amikor a két világháború között sok-sok család, iparos, gyár ment tönkre – és jó pár honfitársunk lett gyáva módon öngyilkos – a könnyelműen felvett kölcsönök miatt. A kommunizmussal összeférhetetlen volt ez az intézmény, de napjainkban már általános. Csakhogy a többség mára elfelejtette a régi történeteket…

Nem véletlen, hogy a Biblia és a Korán egyaránt – a különböző vallások által más-más szigorúsággal értelmezve – tiltja az uzsorakamatot, ugyanis már az ősidőkben rengeteg gondot okozott az embereknek. Bármilyen baj történhetett – elverte a jég a termést, betegség pusztította az állatokat, háború tette tönkre az ipart –, s ha a létfenntartás került veszélybe, bizony mástól kellett segítséget kérni. Az ilyen ügyletekhez nem értők gyakran megismerték az ördögi kör hatását, pedig ők még csak a szükségleteiket akarták fedezni.

Ahogy egyre többen kerültek kapcsolatba a pénzzel, megjelent – már az új időkben – a befektetés fogalma is. Miksa császár hitelből finanszírozta azt a hadsereget, ami – magyarországi frontvonallal – a birodalmat védte a törököktől, hiszen látta azt, hogy a szultáni sereg nagyobb pusztítást végezne, mint amilyen kárt a hitel jelent. Széchenyi a készpénzhez jutásért kardoskodott a jelzálog fedezete alatt a modernizáció szellemében. Napjainkban egy-egy megfontolt vállalkozás a fejlesztés és a lépéstartás végett kell hogy banki forrásokhoz nyúljon, bízva abban, hogy a várható nagyobb nyereség fedezi a kamatokat.

Ma azonban, ahogy egyre könnyebbé vált a kölcsönhöz jutás, sokaknak a hitelek már az igényekről és azok kielégítéséről szólnak. Az is hitelre vesz autót, akinek nem azért kell, hogy pl. így jobb munkához jusson (lásd befektetés), hanem mert így kényelmes. És mivel a lakosság pénzügyi ismeretei továbbra is a béka segge alatt vannak, fingja nincs arról a honpolgárnak, hogy ez konkrétan milyen plusz terheket jelent. Milyen veszélyt jelent a munka elvesztése, vagy ha nem követik a bérek az inflációt, vagy egyszerűen csak emelkednek a kamatok. Mert ugye az egyszeri balek csak azt nézi, hogy 0% THM, meg ingyen hitel, de a szerződést, ha elolvasná, sem tudja lefordítani a saját nyelvére. Most még jól él, aztán lassan rájön, hogy szív, mint a torkos borz, de ekkor már sem magának, sem másnak nem akarja bevallani.

Mert vehetek hitelből lakást, ami megtartja az értékét, vagy elmehetek nyaralni, amiből néhány fénykép marad. Szerezhetek be kölcsönből modern gépeket a cégemnek, növelve ezzel a termelést vagy költhetem bérfejlesztésre, amit egy-két hónap múlva úgyis elfelejtenek – rosszabb esetben ismét elvárnak – majd a „hálátlan” dolgozók. Választhatok. Én döntöm el, hogy a kényelmet, a rövid távú élvezetet, az olcsó népszerűséget, vagy a felelősséget és a racionalitást tartom szem előtt.

Nekem nehéznek tűnik egy ilyen döntés, úgy néz ki, sokaknak nem az. Persze lehet, hogy csak vakmerőbbek. (Vagy inkább vakok, mint merők?)