Milyen megoldást javasolt a lap a cselédek és háziasszonyok szüntelen vitáira, hol helyezték el az első lámpatesteket a városban? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

„Városunk ker. hölgyeihez!
A szociális mozgalmak tudvalevőleg belenyulnak a – konyhába is. Fölösleges volna itt legrammofonozni a panaszokat és jeremiádákat, melyeket keserüen zengenek a háziasszonyok a cselédekről, a cselédek a háziasszonyokról s mindketten a konyháról, piacról, bérről, kimenőről meg egyéb idevágó körülményekről.

Ezeken a napról-napra növekvő bajokon próbál segiteni egyrészt a kollektiv háztartás, vagyis közös konyha. Egyre-másra alakul a városokba; de egyre-másra hallatszik a sok kifogás is ellene. Szóval: nagyon kérdéses, vajjon beválik-e.

Egyik érv a közös konyha mellett az, hogy a háziasszony igy megszabadul a cselédmizériáktól. – Igen ám, de csak igen kis részben. Mert a közös konyha mellett csak szakácsnét nem kell tartani, vagy csak a szakácsnéi titulust és fizetést kell megszüntetni. Cselédet azonban ép ugy kell tartani, mint azelőtt, szobaleányi, konyhaleányi (mosogatás), ételhordói, dadai stb. minőségben. Vagyis a kik eddig tartottak cselédet, azok ezután is fognak tartani.

Másutt kell tehát keresni az orvosságot a cselédmizériákra.
Jó cseléd kell!

Nos, megadom erre a feleletet:
A Kath. Háziasszonyok Szövetségétől kérjenek cselédet háziasszonyaink, onnan csak jó cselédet kaphatnak.

Budapesten már van és virágzik.

Nem is kell. Csak meg kell alakítani Veszprémben is.

Bocsánat, nem hm! Nem kell megijedni a kezdet nehézségeitől. Alább olvasható a Szövetség ügyrendje. Itt csak azt tesszük hozzá, hogy a Szövetség két féle célt és érdeket munkál: a háziasszonyokét és a cselédekét; a háziasszonyoknak jó cselédet szerez olcsón, a vidékről feljövő leányoknak pedig jó háziasszonyt szerez ingyen, elszegődésig pedig biztos menedéket és ellátást majdnem ingyen.

Nem tehető föl, hogy a ki elolvassa ezt az ügyrendet, ne helyeselné annak minden betűjét s ne kivánna résztvenni és segiteni a veszprémi szövetség létrehozásában. Megjegyzem, hogy a Szövetségbe protestáns hölgyek is beléphetnek s igy elősegithetik és élvezhetik a Szövetség nemes és áldásos működését és jótéteményeit.

Kedves Háziasszonyok! Olvassák el azt az ügyrendet! Azután pedig irják meg véleményüket a lap szerkesztőségének. Mi e hangulat kedvező megnyilatkozása után majd gondoskodnánk a továbbiakról, igy elsősorban arról, hogy a Központból a Szövetség küldjön le valakit, a ki utmutatást adna a szervezésről. Ezt már meg is igérték nekünk onnan.

Csak Önökön áll tehát, kedves Háziasszonyok, hogy ezt a nagy-nagy áldást mielőbb átplántálják ide is! (…)”

– Ó, drága Édes Anna…

"Villamos ivlámpák.
A villamosvilágitást létesitő cég tudvalevőleg a várossal kötött szerződésben 20 ivlámpa felállitására és üzemben tartására vállalkozott. A városi hatóság közreműködésével az ivlámpákat a következő helyeken állitják fel. Szabadi-utcában a Horváth-féle ház előtt, Kossuth Lajos-utcában Kreutzer-Rapoch- és Kubai-féle üzletek előtt, az Erzsébet-, Gizella- és Szabadság-téren, a Komakutnál, az Iskola-utcában a Papp-féle ház előtt, az Anna-téren, a Fő-utcán a Bazár.épület s a régi takarékpénztár előtt, a várban a Szentháromség-téren, Hosszu-utcán a Hitelszövetkezet-háza, majd a Stoll M.-féle üzlet előtt, a Buhim-völgyben a Koller-féle ház előtt. Két ivlámpát kap a szinház bejárója s igy még két fennmaradt ivlámpa vár elhelyezésre.”

– Veszprém - a szelek és a harangok után - ekkor lett a „fény városa”…