A másfél évvel ezelőtt formálódott, nagy létszámú zenekar a dinamikus, dallamos rockzene mellett tette le a szavazatát. Félesztendős próbaidőszak után 2006 szeptemberében mutatkoztak be Várpalotán, az Ifjúsági Fesztiválon, idén augusztusban pedig kivonultak Bándra, és az AMP stúdióban felvették bemutatkozó lemezük anyagát, amelynek címe Angyal vagy ördög.

Kilenc dal hallható az albumon, sok ritmikai váltással, jól kitalált, nem egy esetben virtuóz hangszeres játékkal tarkítva, amit repít a roppant lendületes dobjáték. A két hazug bevezetője után lesz kemény dal, az Angyal vagy ördög – vokállal kiegészítve – szintén húzós nóta, csakúgy, mint a Látogató. A Meg sem történt egy lírai vallomás, de aztán a hard rockos vonal folytatódik az Álmodozóval, a zakatoló gitár a Bíbor ködben még fokozza a keménységet is. Érdekes, hogy az énektéma pedig kifejezetten fülbemászó ebben a dalban. Ez a vadság folytatódik a Várj című szerzeményben, majd a Requiem lágy szomorúsága lehűti egy kicsit a hallgatót, de aztán a végén igazán kemény szerzemény a Nincs más, amelyben ismét tetten érhetjük az énekdallamokat és a muzsikán egy kicsit lágyító billentyűs részt.

A Roxity a saját szerzemények mellett Bikini, Lord, P. Mobil és Ákos dalait is bevette a programjába, de a dalaik stílusán is érződik, hogy a magyar rock öregjei nagy hatást gyakoroltak a srácokra. A szövegek nagy gonddal megírt metafizikus gondolatok, melyek azért néha landolnak e csúnya világban. Egyetlen kritikai hangom az énekrészek felé szólna, ahol néha bizonytalanságot hallok, és egy kicsit változatosabb stílussal még jobb lett volna ez a korong

Mindent összevetve, azt hiszem, van spiritusz ezekben a kölykökben, az Angyal vagy ördög nagyon bíztató és jó kezdése egy pályafutásnak.