Mérgelődve-elhűlve olvasom a sok gombamérgezésről szóló hírt. És nem értem. Közel 30 éve járom az erdőt, gombaszakértővel eddig csak kocsmában találkoztam, mégis élek. Persze az életben maradás alapfeltétele és pillére az a bizonyos alapfokú tudás, ami nélkül ne fogjon senki könnyelműen a gombák szedésinek, nagy munkát vállaltat az családjával a temetkezési költségek előteremtéséhez....

De nézzük a biót: kalapja különféle zöld (olajzöld, sárgászöld, zöldes, néha csaknem fehéres), gyakran benőtten szálas, selymesen fénylő, és a közhiedelemmel ellentétben nem arról ismerjük meg, hogy mérges, mert a földhöz csapkodja a kalapját, és amúgy „rúzsasöndörösen” összevonogatja szemöldökét....

Hanem mert lemezei fehérek. Tönkjén fehér gallér és a gumós tövén bő, elálló szélű, fehér bocskor van. Húsa fehér, édeskés szagú. Kora nyártól késő őszig terem lomberdőben, főleg tölgy alatt, de néha fenyőerdőben is előfordul, hogy komplikálja a dolgunk. Amúgy egyszerűen halálosan mérgező! A gomba elfogyasztása után 8–24 óra múlva csillapíthatatlan hányás kezdődik, majd átmeneti javulás után a mérgezett néhány napon belül máj- és veseelégtelenség következtében meghalhat. De az csak azokat érinti, akik nem érettségiztek, hiszen ez az egyetlen érettségi tétel, ami a gombákra vonatkozik, hogy miről ismerszik meg a Gyilkos…

A mérgezés lefolyása jellegzetesen két fázist mutat. A lappangási idő 6–24 óra (legtöbbször 8–12 óra, de néha előfordul a 36 óra is). Kezdetben gyomorpanaszok, majd jön a csillapíthatatlan hányás, hasmenés, láz, és a kiszáradás veszélye (gasztrointesztinális fázis, mondaná Dr. House). Az akut tünetek egy-két nap múlva csökkennek, de ne lélegezzünk fel, mert ezután következik be a májkárosodás, a májmegnagyobbodás, a sárgaság, a gyomor- és bélvérzések, és mintegy ráadásként az öntudatzavar meg hasonló nyalánkságok (a májkárosodási vagy hepatorenális fázis, ahogy Dr. House vágná a pofánkba bele). A máj mellett jelentősen károsodhat a vese is. De ez már minket ne zavarjon, mert súlyos esetben egy-két héten belül úgyis halálhoz vezet.

A gyilkos galóca hasonlít más galócákhoz, de összetéveszthető néhány ehető gombával is. Fiatal és fehérebb példányai különösen az erdőszéli csiperkéhez hasonlítanak. Nézzük ezt meg közelebbről. Íme egy galócának látszó önvédelmi eszköz. Bár ennek a példánynak nincs bocskora – de ez nem jelent semmit, mert olykor beletörik a földbe, viszont van gallérja…

Ha kettévágjuk, láthatjuk, hogy a lemezei rózsaszínből barnulnak… Az erdőszéli csiperkének rózsaszínűből megfeketedő lemezei vannak, bocskora nincsen, gallérja viszont van. Tehát ez egy erdőszéli csipike…

Most nézzünk egy galócát. Szemre nem sok a különbség. Viszont ez egy nagy paraszt gomba – bocskoros… Gallér stimmel, és ha kettészeljük (erre a célra nem a gombászó késemet használom, hanem az erre a célra idehozott kést – biztos, ami biztos), láthatjuk, hogy a galóca lemezei fehérek.

Összetéveszthető még egy sereg gombával. Pl. aki a gombászásra adja fejét, kell hogy tudja, hogy a tarlógomba tönkje a kalapból csuklósan kifordítható, bocskora nincsen. A zöld galambgombának és a sárgászöld pereszkének sem gallérjuk, sem bocskoruk nincs. Ezen felül a sárgászöld pereszke lemeze és tönkje sárgás, a zöld galambgombák húsa pedig pattanva törik. A fiatal, burokba zárt gomba esetleg a bimbós pöfeteggel és a császárgomba fiataljaival is összetéveszthető. Az átmetszett gombán természetesen a tévedés azonnal szembeötlik. Hasonlít hozzá a citromgalóca, amelynek kalapja ugyancsak halványzöldes, zöldessárga színű, de pettyes, tönkje tövén pedig bocskor nem marad, csak a gumó felső szélén van meg a nyoma, mint körbefutó párkány, ránc vagy perem. Nyersen mérgező gomba. Fogyasztásra különben sem alkalmas, nem jó ízű. Régebben súlyosan mérgezőnek hitték, a gyilkos galócától ugyanis nem tudták biztosan elkülöníteni. Tartsuk csak mi is mérgezőnek…

Végül eredményt szeretnék hirdetni: nem a gyilkos galóca a legmérgezőbb! Hanem az emberi butaság és tudatlanság.

A gombamérgezésekről ITT és még inkább ITT.

A gyógyító gombákról ITT.

És aki igazán komolyan akar gombászni, annak ITT a helye, bár az idén már lekésett…