Királyhűség, 48 és irredentizmus
Beküldte döbrögi -
Találkozott-e Ferenc József Garay Mihállyal, Dalmácia része volt-e a hatvannégy vármegyének, megbüntették-e a káromkodókat, mit olvastak a gyermekek? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.
„Királyunk névünnepe.
Október 4-én a magyar nemzet igaz, őszinte fohászai emlékeznek meg ősz királyunkról, aki Szent Ferenc napján üli névünnepét. S e fohászok egyesülve szállnak a Királyok Királyának trónusához, onnan kérve Felséges urunkra áldást, boldogságot!”
— Éljen a király!
„Nagy idők tanuja.
Városunknak egy régi, érdemes polgára, a kath. iskolaszéknek sok éven át választott tagja, Garay Mihály, csizmadiaiparos, 84 éves korában, f. hó 24-én meghalt. Holt testét f. hó 25-én az alsóvárosi temetőbe helyezték nyugalomra. A gyászolók közé tartozik rendőrkapitányunk családja is, akinek neje az elhunytban nagyatyját siratja. A boldogult részt vett a 48-iki szabadságharcban s Budavár bevételénél a legelsők között küzdvén, mint zászlótartó, ő tüzte ki a zászlót legelsőben a vár falára.”
— Ugyanennek a királynak (akkor még csak császár) a csapatai védték Budavárat Garay és a honvédek ellen…
„Október 6.
A nagy nemzeti gyásznak szomoru emléknapja ujból kegyeletes megemlékezésre ihleti meg a hazafiui lelkeket. Áldozzon e napon minden jó magyar a nagyidők vértanui dicső emlékének s merítsen példát, lelkesedést az ő vérrel megpecsételt hazaszeretetükből, kitartó bátorságot a haza javáért vivandó küzdelmekhez. Emeljük fel szivünket a Magasságbelihez, hogy áldja s védje ezt a nehéz napokat élő magyar hazát.”
— És ugyanennek az uralkodónak a parancsára törtek pálcát október 6-án a tábornokok és a miniszterelnök felett…
„Büntetést a káromkodónak!
Szalay Mátyás, Szabadka város rendőrkapitánya, a következő utasitst intézte a város lakosságáháoz: «Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben, különösen a munkások és az iparostanoncok között erősen elterjedt azon elitélendő rossz szokás, hogy utcákon, nyilvános helyeken megbotránkoztató, trágár és szeméremsértő kifejezésekkel illetik egymást, továbbá, hogy az Istent, Krisztust, Szűz Máriát, Szentháromságot, szenteket, mint a kereszténység imádásának, illetőleg tiszteletének legmagasabb eszményeit szidalmazva, nemcsak megbotránkoztatják a jó izlésü egyéneket, de a vallásos érzésüeknek a legnagyobb lelki fájdalmat is okozzák, amely cselekmények pedig nemcsak ez egymás iránti köteles tisztelet, de a közrend szempontjából is megtorolatlanul nagy hagyhatók, annál fogva utasitom a rendőrbiztosokat és a rendőrlegénységet, valamint a város külterületén müködő m. kir. csendőrséget, miszerint a fenti körülirt cselekmények elkövetőit, a megtorló eljárás foganatbavétele céljából, személyválogatás nélkül, hozzám haladéktalanul jelentsék fel. Szabadkán, 1907. évi szeptember 18-án Szalay Mátyás.» Nem tudom, van-e a rendőrségeknek önálló szaklapjuk; de ha van, igen jó volna, ha ezt a felhivást a lapban minden rendőrkapitány olvashatná, és még jobb volna, ha az adott példát követné.”
— Érdemes elgondolkodni e tiltás és a kort jellemző liberalizmus viszonyán. Egyfelől érthető lehet a felháborodás a szabadkai rendelkezéssel kapcsolatban, másfelől viszont a szabadság addig terjed ugyebár (…), amíg az másokat nem sért, ebből a szempontból tehát jogszerű a rendelkezés.
„Tűz.
Ma szombaton délután ¾3 órakor nagy ijedelmet okozott a veszprémi tüztorony harangjának kongása. Temetőhegyen a Mátyás-utcában gyulladt ki egy ház, de szerencsére tüzoltóink hamar odaérkeztek a tüzhöz és annak továbbterjedését megakadályozták.”
— A Tűztorony kis kezdőbetűvel és eredeti funkciójában.
„Az Amerikába kivándorló férjet az asszony nem tartozik követni…
Érdekes döntvényt hozott minap a Kuria. Egy konkrét esetből kifolyólag kimondotta, hogy az asszony Amerikába kivándorló férjét követni nem tartozik, s a kivándorolt férj, a házassági törvény 77-ik §-a alapján nem kérheti felesége ellen az elválást azon a cimen, hogy ez a házasélet helyreállítása céljából férjéhez vissza nem tért.”
— A korabeli szerkesztő nem értett egyet a döntéssel, a tipográfia és a megfogalmazás erre utal. Gondolatkísérletként helyezzük a cikket 50 illetve száz évvel későbbi időpontba, és csodálkozzunk azon, 1957-ben és 2007-ben mit jelentene egy ilyen döntés és annak fentebbi közlése.
„A „Kis Pajtás”.
gyermeklap (szerkeszti: Csöppike Csanika) 5-ik száma ismét tanuságot tesz ezen egyetlen gyermeklapunk kitünőségéről. Látni kell a csinosan kiállított heti gyermeklapot, hogy meggyőződjünk kitünő voltáról. A szülő kis gyermekét nem jutalmazhatja jobban, mintha a „Kis Pajtás”-t megrendeli. Ára egész évre 6 kor., egy hónapra 60 fillér. Mutatványt is készséggel küld a kiadóhivatal. Cím: „Kis Pajtás” Budapest, VII., Thököly-út 16.”
— Mi más lehetne a neve egy gyermeklap szerkesztőjének?
„Dalmáciáért.
Szterényi József államtitkár 14 napi tartózkodásra Dalmáciába utazott. A „Müszaki Világ” arról ad hírt, hogy Szterényi ezen utazása nem pusztán üdülési jelleggel bír, hanem kapcsolatos azzal a mozgalommal, amely Dalmáciának Magyarországhoz való visszacsatolása iránt megindult. A kormány ugyanis tanulmányi misszióval bízta meg Szterényit, aki Dalmáciát gazdasági szempontból tanulmányozni s emlékiratban ismertetni fogja, – alapot szolgáltaván ezzel a jelen kormány Dalmáciát illető további állásfoglalásához.”
— És követeljük az uralkodói önmegnevezésben a Dalmáciához hasonlóan szereplő Szerbiát, Horvátországot, Halicsot, Lodomériát, Boszniát és Bulgáriát is vissza!
„Mit igyunk?
hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványviz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit felülmul hazánk természetes-szénsavas vizek királya: a moha Ágnes-forrás, Millenniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitünő asztali-, bor- és gyógyviz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás a gyomorbajosoknak. Kedvelt borviz! Olcsóbb a szódaviznél! Mindenütt kapható!”
— Vajon a ma forgalmazott „ásványvizeknek” mennyi közük van a mohai Ágnes-féle ásványvízhez?