A Teleszterion Színházi Műhely lépést tart a korral és kísérletet tesz arra, hogy a színházi élmény aktív részesé tegye, az alkotással intenzív dialogikus viszonyba állítsa a nézőt, aki passzív szerepéből kizökkenve gondolkodásra kényszerül a színházban. A műhely vezetőjével, Komáromi Sándorral beszélgettünk.

– Mikor és milyen céllal jött létre a Teleszterion Színházi Műhely? Mennyiben kötődik az Egyetemi Színpadhoz?

Komáromi Sándor: – Az Egyetemi Színpad 2003 márciusában jött létre, majd néhány aktív taggal, akik úgy gondolták, hogy szívesen foglalkoznának komolyabban, kiegészítő foglakozások keretein belül is a színházzal, így 2003 októberében-novemberében megalapítottuk a Teleszterion Színházi Műhelyt. Az eredeti célkitűzés az volt, hogy kísérleti jellegű előadásokat hozzunk létre. A műhely munkáin keresztül olyan kiruccanásokat tettünk, amelyek a színház eddig nem ismert, hagyományos teátrális keretek között megvalósíthatatlan oldalát világították meg számunkra. Az első produkciónkat, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című művének adaptációjaként színpadra állított Istentelenek címet viselő előadást még a VMK-ban mutattuk be nagy létszámú közönség előtt, ám ezután inkább kisebb produkciókat készítettünk kevesebb nézőnek, izgalmasan variált kis terekben. Ilyen volt tavaly október huszonharmadika kapcsán a Himnusz minden időkről című, az ’56-os események, illetve az ezekkel kapcsolatos sztereotípiák mentén megalkotott érzetjáték vakon mozgó színészekkel. Legújabb produkciónk, Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című művének újszerű, a 21. századi ember életérzéseként felfogott megvalósítása is ezt az irányvonalat követi. Az előadás 2007. október 29-én és 30-án lesz látható a Pannon Egyetem E-kamarájában.

– Mire utal a műhely megnevezés? Iskolaalkotó tevékenységre?

KS: – Azok az emberek, akik az Egyetemi Színpadnál is velünk dolgoztak, már találkoztak olyan szemlélettel, a színház olyanfajta megközelítésével, amely egy kicsit eltért a konvencióktól és a hagyományos színház-értelmezési lehetőségektől. A Teleszterion Színházi Műhely még hangsúlyozottabban próbál formabontó lenni, olyan stílusban szeretnénk működni, amely ma kicsit közelebb áll a fiatalokhoz, mint a hagyományos, klasszikus színházi játéknyelvi formák. Már az Egyetemi Színpadnál is érzékeltük, hogy az egyetemi színházba járók szokásai, kultúrához, színházhoz, irodalomhoz való viszonya gyökeresen átalakult. Műhelyünk nagy figyelmet fordít arra, hogy dialógusban álljon azokkal az emberekkel, akiknek az előadást készítjük. A különböző reflexiókból leszűrt tapasztalatok beépülnek az alkotófolyamatba, és a folyamatosan megújuló előadás szerves részévé válnak.

– Miért a Teleszterion nevet választottátok?

KS: – Az Egyetemi Színpad és így a Teleszterion Színházi Műhely létrejöttében is nagy segítségünkre volt Bécsy Tamás professzor, aki nemcsak az adminisztratív keretet teremtette meg, hanem görög kurzusával a szellemi alapanyagot is nyújtotta színházi tevékenységünkhöz. Az előadás megismertette velünk a színház és a dráma más felfogásait, valamint az eleuziszi misztériumjátékot, melynek központja az élet-halál körforgásába történő beavatás színhelyéül szolgáló Teleszterion csarnok volt. A beavatott személynek tilos volt beszélnie a csarnokban átéltekről. Mi ezt a rítust a műhelyhez úgy kapcsoljuk, hogy aki megnéz egy előadást, sok mindent ki tud ugyan mondani róla, sok mindent megbeszélhet abból, ami lezajlott benne az előadás hatására, de maradnak olyan élményei is, amelyekről nem tud, és nem is akar beszélni. Ezek az élmények a saját titkai.

– Mit terveztek a közeljövőben?

KS: – 2008-ban szeretném megrendezni Csehov Sirály című művét, amely a Feljegyzések az egérlyukból mellett addigra már a második stúdiómunkánk lenne. A Pannon Egyetemtől kapott 300 000 forintos támogatásból pedig – az általunk csak „dobozszínház-projektnek” nevezett terv keretében – szeretnénk egy sátrat megépíteni, amely könnyűszerkezetes faelemekből, valamint variálható méretű és formájú fekete anyagból állna. Ezt a kis „csigaházat” vinnénk magunkkal mindenfelé, amerre produkcióinkkal majd megfordulunk, hogy segítségével a külső környezettől leválasztva színházi teret hozhassunk létre akár a legkopottabb tornateremben is.


Szép Orsolya