Józsua (azaz Jézus) és Lévi (azaz Biff) együtt indul a három napkeleti bölcs felkutatására, hogy megtanulják, miként kell egy Megváltónak viselkedni. A kaliforniai Pine Cove-ban lemészárolják a Télapót egy ásóval, sőt, épp a helyszínen tartózkodik egy angyal is, hogy tovább rontson a helyzeten. Totális idiotizmusok (jó értelemben, persze) Christopher Moore-tól.

Christopher Moore ohiói születésű amerikai író, de ez nem nagyon látszik rajta. Humora inkább áll közelebb angol kortársaiéhoz, pl. Douglas Adams-hez vagy Terry Pratchetthez (remélem ezen úriembereket senkinek se kell külön bemutatnom), és na jó, azért akad párhuzam Kurt Vonneguttal is. Sok íróhoz hasonlóan első regénye megírása előtt szinte minden volt, csak épp akasztott ember nem – ács és bolti eladó, biztosítási ügynök vagy dj. Mindez jót is tett neki, hiszen kellő érzékletességgel tudja lefesteni a legkülönösebb karaktereket, és mély emberséggel tud írni oltári marhaságokról.

Magyarul először az Ördögöd van! (Practical Demonkeeping) című regénye jelent meg, amelynek főszereplői az egykori papnövendék, Travis és az általa megidézett – és ezáltal mindörökre magához láncolt – Catch nevű démon. A könyvet sajnos még nem olvastam (bár tartok tőle, ez sem fog csalódást okozni, ha végre beszerzem), így rögvest ugorjunk inkább a nálunk másodikként megjelent regényéhez.

„A fiú kivette a szájából a gyíkot, és odaadta az öccsének, aki mellette csücsült a porban. A pisis egy kicsit játszott a gyíkkal, addig-addig bizergálta, míg az állat felkapta pici fejét, mintha harapni akarna, akkor a pisis megfogott egy követ, és beverte a gyík fejét. Ezután megzavarodva lökdöste a döglött gyíkot a porban, és amikor felfogta, hogy az bizony már nem megy sehová, kezébe vette és visszaadta a bátyjának.
Gyík megint be a szájba, de mielőtt kiabálhattam volna, már jött is ki: elevenen, nyűgösen, harapásra készen. A fiú visszaadta az öccsének, aki szinte azon nyomban szétkente a kővel, és az egész kezdődött elölről.
Még háromszor néztem végig a gyík halálát, majd azt mondtam:
– Én is hadd csináljam!
A Megváltó kivette a gyíkot a szájából:
– Melyik részt?”

Ez pedig nem más, mint a Biff evangéliuma (Lamb: The Gospel According to Biff, Christ's Childhood Pal), amelynek rajtam megmutatkozó tünetei a hosszú percekig tartó görcsös röhögéstől kezdve a félhangos vihogásig terjedtek, de ezt nem panaszkodásként mondom. A regényben Biffet – Jézus (eredetileg Józsua) legjobb haverját – feltámasztja egy angyal (név szerint Raziel), hogy megírhassa a legújabb evangéliumot, a Megváltó igaz történetét. Biff, aki amúgy is berágott, amiért a Bibliából szinte teljesen kihagyták, őszintén és szókimondóan mesél arról az időszakról, amiről oly keveset tudunk. Vagyis: mi történt Józsuával megszületése és 30 éves kora között. Pedig fontos időszak ez, hiszen ekkor nőtt férfivá (és nem mellékesen vált emberré), ekkor tanulta meg azokat az eszméket és tanulságokat, amelyek révén megismerte a világ. Konkrétan (vagy legalábbis Biff tolmácsolásában) felkereste a három bölcset, akiktől elsajátította a taoizmust, a buddhizmust és a hinduizmust, valamint számos élettapasztalattal lett gazdagabb. Ezalatt persze Biff is szedett magára némi műveltséget, ám ő sokkal gyakorlatiasabb ismereteket szívott magába, mint a kung-fu vagy épp a Káma Szutra teljes tananyaga (első khm…kézből egy szakavatott indiai prostitól). A két jóbarát kalandozása a nagyvilágban persze nem csak egy nagyra duzzasztott, olcsó poénkupac, hiszen Moore kellő intelligánciával csinál viccet a vallásból és az emberekből, és hősei is szerethetőek maradnak. A téma ellenére sem bukik át a regény vaskos blaszfémiává, inkább egy újabb nézőpontot nyújt az olvasónak.

„Mennyei Atyánk. Josh Barker vagyok, a Worchester Street 671. alatt lakom, Pine Cove-ban, Kaliforniában, irányítószám: 93754. Ma este láttam Télapót, ami klassz, és köszönöm is, de aztán egyből megölték egy ásóval, szóval attól félek, hogy idén nem lesz karácsony, pedig jó voltam, amit látsz is majd, ha megnézed Télapó listáját, szóval ha nem nagy gond, életre keltenéd Télapót és rendbe hoznád a karácsonyt?”

Christopher Moore harmadik magyarul megjelent regénye A leghülyébb angyal (The Stupidest Angel: A Heartwarming Tale of Christmas Terror). A helyszín egy kaliforniai kisváros, Pine Cove, ahol decemberben is 30 fok van, ám a hőség sem akadály, hogy lakói a turisták, a tengernyi műanyag Mikulás és rénszarvas, az ünnepekkor gyomorból feltoluló kínzó magány és az ajándékvásárlási mizéria közepette is teljes erővel készüljenek a szívet melengető karácsonyra. Moore igazán mókás amerikai kisvárost mutat be nekünk, benne az egykor keményen füvező (ám ma már csak stikában piacra termesztő) sheriffel, vagy a feleségével, aki régebben a Puszták Kardforgató Démonnője néven szerepelt B-kategóriás filmekben (és ez a mai napig megmutatkozik személyiségében), vagy éppen a vállán gyümölcsevő denevért hordó öregedő pilótával, aki bármit megtenne azért, hogy végre ne egyedül töltse a karácsonyt, akár még a Télapó hulláját is elássa, ha azzal segíthet egy vonzó nőn. És ekkor bukkan fel a Biff evangélimából megismert Raziel arkangyal, hogy a címben szereplő jelzőre rászolgálva komoly zűrzavart keltsen, mintha azt a városka lakói nem tudnák maguk is elintézni.

Az alkalom pedig, ami miatt a fenti abszolút elfogult és ajnározó ismertetőt megírtam, hogy Christopher Moore-nak újabb regénye jelent meg magyarul. A könyv a Mocskos meló (A Dirty Job) címre hallgat, és amelynek főszereplője körül sötét titkok és nyomasztó árnyak gyülekeznek, ami neki valószínűleg rengeteg gonddal jár, nekünk olvasóknak viszont tuti szórakoztató lesz.