Mi van, ha a marha ára alább száll, hogyan sztrájkolnak a pékek, Lipót Szalvátor főherceg élt-e éjszakai életet, ki veszi el a bájos Jolánkát? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

„Nincs acetilén. Szerdán este furcsán festett a város; szép fehér acetilén lángok helyett pislákoló petróleumlámpások, gyertyák szomorkodtak a lámpákon, csillárokon. A társaság állitása szerint azért, mert nem érkezett meg a vasuton a szükséges karbid; a hir szerint pedig azért, mert az acetilén-társaság nem tudta kiváltani a karbidot a vasutról, mivel nincs pénze. Még a hét végén sem égett mindenütt az acetilén. Jó, hogy az éppen aznap érkezett Lipót Szalvátor főherceg nem ment ki este a városba, nagyon különös fogalmakat alkothatott volna Veszprém város világításáról. Villanyvilágitásunk, hol késel az éji homályban?!”

— Esténként azóta sem sokan járkálnak a városban, ez egy évszázad alatt sem változott. A Csermák lépcső világítása pedig évente körülbelül egy hónapig működik, azután se villany, se acetilén, csak a sötétség…

„Gazdák szervezkedése. A „Devercservidéki gazdakör” f. hó 8-án dr. Magyar Károly elnöklete alatt igazgató-választmányi ülést tartott. Ezen az ülésen megbeszélték a f. hó 15-én Devecserben tartandó tenyészüsző vásár ügyét és megállapodásra jutottak a devecseri takarékpénztárral, mely pénzintézet a vásárolni szándékozó kisgazdák részére a vételárt három évi törlesztésre 6% kamat mellett kölcsönzi, melyből a földmivelésügyi m. kir. kormány 2%-ot megtérit. Örömmel vette a választmány tudomásul, hogy a most megalakult gazdakörnek már is közel 300 tagja van. A vármegyei gazdasági egyesületet ezen az ülésen Kajdacsy Endre ügyv. titkár képviselte.”

— A mezőgazdaság szubvencionálása sem az EU-val, vagy az átkossal kezdődött. Más kérdés, hogy mi a cél: a versenyképesség vagy a puszta életben tartás.

„A „káptalanság”. Egy somogymegyei ujság regisztrálván a veszprémi káptalan nagy adományát a piacrendezésre, így sohajt föl: „Miért is, hogy nincs Kaposvárnak székeskáptalansága?” – Hm!”

— Nos, azóta lett, egészen pontosan 1993 óta van.

„Fogyasztók sztrájkja. A tapolcai pékek kartelba léptek s elhatározták, hogy 20 fillérért az eddigi 6 drb sütemény helyett 5 drbot adnak s a sütési árat is felemelik. Ezt a határozatukat meg is valósitották. A fogyasztó közönség körében, különösen a hivatalnoki osztályban, ez áremelés ellen erős áramlat indult meg s arra az elhatározásra buzditja a családokat, hogy a reggeli kávéhoz ne egyenek péksüteményt, hanem kenyeret s a pékekhez csak elkerülhetetlen esetekben forduljanak sütés végett.”

— Most egy francia cég a bojkottált főgonosz, akkor a „zsömle vagy péksütemény”-kérdésen háborgott az öntudatos honpolgár.

„Husdrágaság ügye Pápán. Mint a Pápai Hirlapban olvassuk, a pápaiak polgármestere az ottani mészárosokat felhívta, hogy a hus árát szállitsák le, mert a marha ára jóval alább szállott. A válaszra nyolc napi terminust tüzött ki, mert a mészárosok azonnal nem adtak beleegyező választ. A városi tanács pedig elhatározta, hogy a közgyülésnek javaslatot nyújt be két városi mészárszék felállitása iránt az esetre, ha a mészárosok a polgármester felhivására tagadó választ adnak. Tavasz féllel polgármesterünk is tanácskozott a veszprémi mészárosokkal s akkor oly forma igéretükről hallottunk, hogy mihelyest a marha ára alább száll, a hust olcsóbbá teszik. Talán itt volna az ideje az igéret beváltásának?”

— Szabadversenyes kapitalizmus vagy központi árszabályozás? Akkor is erről vitáztak, most sincs ez másként.

„Betörések. F. hó 8-án virradóra ismeretlen tettes behatolt Singer D. Adolf korcsmai helyiségébe s onnan a borfiunak a szegen lógó kabátjából 60 koronát ellopott és megszökött. A rendőrség megállapitotta, hogy a tettes Berecki János, ki Singernél mint mindenes volt alkalmazva; távirati megkeresésre az ácsi rendőrörs elfogta és Veszprémbe kisérte.”

— Azon töprengek, vajon most is táviratot kellene küldeni a rendőrségnek a hatékonyabb bűnüldözés végett? Ja, és az elkövetők személyiségi jogait sem nagyon védték: teljes névvel szerepel a tettes a hírben…

„Eljegyzések. Reé Jenő bájos leányát, Jolánkát, Kisasszony napján eljegyezte TótthLajos hegyesdi bérlő. Szelmayer Károly veszprémi régi jóhirnevü iparos eljegyezte Draskóczy Irént Székesfehérvárról.”

— A szerkesztő vajon ismerhette a bájos Reé kiasasszonyt? Egyébként fura, de egyben hű tükre a kornak, hogy csak a férfiaknál említik meg a foglalkozást — lévén a nőknek rendszerint nem kellett dolgozniuk (a napszámosokat, cselédeket leszámítva; ugyanakkor ők viszont jellemzően nem a városokban laktak).

„Szinház.
Csütörtökön Holéczy Ilona jutalomjátéka volt, aki Porzsolt hires szinművében, az Asszonyban hatalmas sikert is aratott. Leszámitva azt a hibáját, hogy nagyon sokat liheg s néha szaval, játéka szép és intelligens, az erős dühkitörésekben is értelmes és őszinte volt. Mellette ritka jeles alakítást láttunk Csöndes Alisztól, a szerelmes kis leány szerepében, aki oly pompás jeleneteket produkált, hogy a közönség elragadtatása a nyilt jelenet közepén tapsviharban tört ki. Szathmáry a multkor megdicsért természetességével és értelmes beszédével ismét kitünt; Déri pedig itt-ott szerepnemtudással küszködött, egyébként szintén segitett a darab sikerrejuttatásában… A színtársulat innen Pápára ment, ahol több taggal megerősödve, már ma, szombaton, megkezdte előadásait.”

— A végére a veleje. A társulat (és lihegő tagja) minden egyes nap fellépett a héten Veszprémben, és hét különböző darabot adtak elő. Nyilván ez az oka egyébként a szerep-nemtudásnak is. A következő héten a megye másik városában léptek föl. Volt-e akkora sikere a színháznak, amekkorát most szeretnénk, és vajon mi volt a titka?