Bár setét porfelhők gyülekeznek a gasztronauták pénzügyi űrében (az Apeh is baszogat, nem utalnak időben, eladósodtam, fontolgatom a Ferkó ajánlatát, hogy el lehet menni), de nem adom fel!!! A rendes gasztronauta visszavág! Még jobbat eszik!

Először is találtam egy császárgombát (sajnálom, hogy a kép életlen, mert nem valószínű, hogy még egyszer találok erre ilyen gombát).

Másodszor, kemény 800 Ft-ért vettem egy malaccombot. Igaz, ez előbb történt, de mindegy. Arra gondoltam, merjünk valami nagyot!

A császárgomba szépségét, színeit, kellemes illatát, mindenekfölött pedig pompás ízét már az ókori Rómában dicsőítő versekben magasztalták. A hat éve elhunyt Szentágothai János akadémikus az ÉT 1991. évi 26. számában, hetvenévi szenvedélyes gombászkarrierje csúcspontjának nevezte azt a Balaton-felvidéki élményt, amikor sikerült megtalálnia e gomba néhány példányát. Az akkori zsákmányból készített levesről és paprikásról azt írta: Ilyent csak az Olimposzon ízlelhettek, mármint a görögök istenei.

A galócafélékhez tartozó császárgomba (Amanita caesarea) hengeres tönkje alul megvastagodik, bocskora és gallérja is van. Lemezeinek élénksárga színe minden hasonló galócától, így a sárga kalapú citromgalócától vagy a piros tetejű légyölő galócától összetéveszthetetlenül megkülönbözteti. Ezt azért fontos tudni, mert a galócák többsége mérgező. A kalapja viszonylag nagy méretű, 5–20 centiméter széles, félgömb alakú. Színe többnyire piros, de lehet narancs, sárga vagy tűzvörös is. A tetején gyakran láthatók a burok fehér maradványai. Az idősebb példányoké szétterülő, a széle finoman bordás, a bőre lehúzható. Élénksárga lemezei nem lefutók, szélesek, spórái fehérek.

E nálunk ritka gombára elsősorban tölgyesekben, szelídgesztenyésekben, fák, mogyoróbokrok közelében találhatunk, amelyekkel gyökérkapcsolatban áll. Ritkán előfordul fenyvesekben is. Csapadékosabb években már júniusban, máskor inkább júliusban és augusztusban terem.

Húsa puha, sárgásfehér, az ételt a főzéskor kioldódó szín szépen megfesti. Nagyon ízletes, sokféleképpen elkészíthető, nyersen salátaként is fogyasztható, megszárítva könnyen eltartható. (Forrás, amit nem véletlenül nem csak belinkelek!)

A császárgalóca – császárgomba, úrgomba, úrigomba, tojásgomba – jelenleg (még) árusítható, és mivel nálunk igen ritka, kíméletre vagy teljes védelemre szorul. Úgy gondoltam, hogy a gombavédelem pozícióit nem rontom azzal, ha ezt az egy gombát megeszem!

De térjünk vissza a malachoz.

Daraboljunk fel fél gerezd fokhagymát, egy marék szurokfüvet és bazsalikomot, kis olajjal, marék sóval dörzsöljük be a malaccombot, és helyezzük egy tűzálló tálba, bőrrel lefelé. Álljon ez így fél órát, addig igyunk sört – jut eszembe a Soproni Sörgyár most már nyugodtan támogathatna!!! –, szórjuk meg vereshagymával és paradicsomkarikákkal, locsoljuk meg másfél decinyi serrel, alufóliával borítsuk be (lyukasszunk rá pár gőzszelepet), és toljuk be a sütőbe, pici lángon, másfél órára.

Amikor ez letelt, merjünk le a levéből egy decit, fordítsuk meg a combot, irdaljuk be a bőrt rácsosra, emeljük a lángot nagyra, és toljuk vissza.

És mivel úgyis elfogyott a serünk – daraboljuk fel a császárgombát – ami úgy tűnik, a hűtőben továbbnőtt! –, forrósítsunk fel vajat (5 dkg), pároljuk meg benne (maximum) 2 percig. Csak sózzuk! Öntsük fel a comblével, és sűrítsük be főzőtejszínnel.

Vegyük ki a malacot, csontozzuk ki, szeleteljük.

Valahogy így tálaljuk:

Amit nem árt tudni: A császárgombát leginkább a légyölő galócával lehet összetéveszteni, ami a közhiedelemmel ellentétben nem annyira mérgező, mint hallucinogén! Viszont csúnyán meghánytathat...

Ami szembetűnő különbség a két gomba között, az hogy a császárgomba tönkje, lemezei is sárgák! Tehát ha műkedvelő gombavirtuóz vagy, ne szedd le, vagy ha leszedted, vidd el egy szakértőhöz, hogy szakérthesse. De inkább hagyd békén. Neki is jobb, neked is. Meg nekem is, ha arra járok!