A teljesség igénye nélkül történt elemzések tükrében nézzünk szembe a napi valósággal. A következő hírt olvashattuk az elmúl napokban az újságokban. „Nemzeti programot indít a kormány a daganatos betegségek kiszűrésére. A kezdeményezésre azért van szükség, mert a magyarok átlagosan hat évvel kevesebbet élnek, mint az összes többi uniós állam polgárai.”

Bontsuk szét a hírt. Az idáig leírt idézet azt sugallja, hogy a hazai népesség azért halandóbb, mert daganatos betegségben hunynak el az emberek. Ez természetesen nem igaz, és a halandóságot nem lehet csak a daganatos megbetegedésekre fogni (említhetnénk a szív és érrendszeri betegségeket is a halálozási okoknál).

Folytatás: „A kormány öt éven belül harmadával kívánja csökkenteni az emlőrákos halálesetek számát, és a többi daganatos betegség okozta halálozási mutatóban is 5–10 százalékos javulást szeretne elérni. Stratégiai cél, hogy a 45 és 65 év közötti nők hetven százaléka vegyen részt a kétévenkénti megismételt mammográfiás emlőszűrésen. A hasonló, veszélyes korban lévő férfiak védelmében a kormány megszervezné a vastagbél és végbélszűrési rendszert.”

Zavarban vagyok, mert nehezen tudom értelmezni a hír. Elgondolkodtató, hogy miért pont e két valóban katasztrofális tumoros megbetegedés szűrprogramját ragadták ki az összes megbetegedés közül. Mi lesz az egyre növekvő mértékben kialakuló tüdőtumoros megbetegedésekkel, a prostata, vese, csont, vérképző rendszerek tumoros megbetegedéseivel? Egy korábbi írásomban igyekeztem ismertetni a nemzetközi szakirodalmakban ajánlott szűrővizsgálatok számát (WHO). Az a megdöbbentő számadat körvonalazódott, hogy ha valaki szűrővizsgálatokkal kívánja biztosítani egészségének fenntartását, akkor évente kb. 20–25 napot kellene eltöltenie vizsgálatokon (fogászati, tüdőszűrés, belgyógyászati, különféle onkológia, orvoskémiai, gastroenterológiai, mérföldkő szűrés, urológiai stb.) Jelenleg nincs a világon olyan társadalom, amelyik biztosítani tudná ezeket a szűrővizsgálatokat, főleg olyan környezetben, mint ami napjainkban kialakult hazánkban, amikor a betegellátásra sincs elegendő kapacitás.

Létezik egy vizsgálati lehetőség, amelyik igaz csak iránymutató és figyelemfelhívó, de alkalmas arra, hogy az embert teljes komplexitásában, anatómiai és életfolyamataiban vizsgálja úgy, hogy a feltárt és kimutatható, megváltozott életfolyamatokat pontosan leírja, és ennek megfelelően célzott szakvizsgálatra irányítja a pácienst. Hazánkban merev ellenállásba ütközik ennek a módszernek bármilyen befogadása.

Térjük vissza a kormányzati elhatározáshoz, mondhatnánk azt is, hogy a szándék nemes, de milyen eredményeket várhatunk? Azzal, hogy szűrővizsgálatokat kezdeményezünk, a daganatos megbetegedések aránya nem fog csökkenni. Tudjuk, hogy a daganatos megbetegedéseknek két fő kiváltó oka van. Az egyiket nevezhetjük külső hatásnak, amikor a daganat keletkezését baktériumok, vírusok, kémiai szerek, gyógyszerek, sugárzás stb. válthatják ki. Mint azt korábban kitárgyaltuk, ezek nagyobb arányban vannak jelen, mint a genetikai kiváltó okok. Talán nem tűnik felelőtlenségnek azt kijelenteni, hogy a genetikai hajlam önmagában ritkán indukál tumoros megbetegedést, viszont a külső tényezők expozíciójával együtt jobban hajlamosít a megbetegedésre. A kérdések csak úgy ömlenek: az emlőszűrésen résztvevő nők között, akiknél emlőtumort nem találtak (ez megközelítheti a 95-97%-ot), azoknál hány esetben fordulhat elő ovarium tumor, méhnyak rák, tüdő, vérképző, nyirok-eredetű tumor? Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy bizonyos kockázati elemek ismeretében ne szerveződjenek speciális szűrővizsgálatok, de fogadjuk el azt az állítás, hogy nem csak két tumoros megbetegedés létezik.

A pénzhiányra való hivatkozások ebben az esetben nem fogadhatók el. A társadalom felelőssége, hogy minden ember részére biztosítsa az egészséghez való jogot. Gondoljuk végig, hogy mire kellene fordítani erőnket! Az a ténnyel, hogy a karcinogén anyagok exponálják a tumoros megbetegedések, azt mondjuk ki, hogy vélelmezhetjük az ok-oki összefüggéseket. Tehát a fő hangsúlyt a környezet egészségügyi kockázatainak megszüntetésére kellene fordítni. Nem járnánk el helyesen akkor, ha például tudjuk azt, hogy a dohányzás és a tüdőtumos megbetegedések aránya szoros összefüggésben van, és a dohányzásra buzdító reklámokat támogatnánk. A példa kirívó, mert ebben az esetben az egész világon igyekeznek a dohányzást visszaszorítani, pontosan a tüdőtumorok számának emelkedése miatt. Hátradőlhetünk kényelmesen székünkben, hogy mindent megtettünk.

A tüdőtumoros megbetegedéseknél ismert még az úgynevezett azbesztózis is. A rideg valóság azt mutatja, hogy az azbesztet különleges veszélyes hulladékként kell kezelni, pontosan az egészségkárosító hatása miatt. Sokan úgy gondolhatnák, hogy azbesztet már sehol nem használnak, és értelmetlen ezzel a példával érvelni. A valóságban azbesztbombákon ülnek hazánkban sok településen. A régen gyártott palatetők a nemzetközi érvényben lévő rendeletek alapján különlegesen veszélyes hulladékok, amelyek az emberi egészséget károsítják. A többször megfagyott palatetők porlanak, és nagy az azbeszt „kiszóródása”. Jelenleg hazánkban csak néhány helyen lehet leadni a palatetőket, mint veszélyes hulladékokat. Ezt úgy támogatja a környezetvédelem és az egészségügy (valós értelmében), hogy néha több száz kilométerre kell saját költségen elszállítani. Különleges csomagolóanyagokba saját erővel kell becsomagolni a veszélyes hulladékot, de ez még nem minden, mert jutalomból még 50 Ft/kg-ot (+ 20% ÁFA) kell fizetni az elhelyezésért. Ezért különleges egészségügyi programnak lehet tekinteni azt, hogy pl. Veszprém megyében több településen ezzel a támogatási rendszerrel meggátolják a régi palatetők lebontását, semlegesítését és ezzel az azbeszt kiszóródását. Létezik olyan település, ahol az egy főre eső palatetők mérete meghaladja 50 négyzetmétert! Figyelmet érdemelne például egy olyan felmérés, hogy ezeknél a településeknél milyen a halálozási mutató, illetve a tumoros megbetegedések aránya. Elképesztőnek tartom, hogy a pénz hatalma meggátolja a nyilvánvaló egészséget károsító környezetszennyezés megszüntetését azzal, hogy pénzbefizetéssel bünteti a mentesíteni kívánókat.

A kormányzati elképzelés a szűrővizsgálatokat két fő területre kívánja kiterjeszteni úgy, hogy a megbetegedésben szenvedők ellátása sem biztosított. A kiváltó okok megszüntetésére vonatkozó tervekkel sajnálatos módon nem találkozunk. Az emlőszűrés mellett érdemes odafigyelni, hogy a férfiak esetében (miért csak ők? tehetnénk fel a kérdést) a vastagbél és végbélrák eseteinek kiszűrésére tettek szándéknyilatkozatot. Egy külön fejezetet kívánok szánni ennek a kérdéskörnek a megtárgyalására. Az előzetesben is ki lehet jelenteni, hogy az élelmiszerbiztonság hazánkban sajnálatos módon gyenge lábakon áll. Ezzel nem a hatóságokat kívánom kritizálni, mert sok esetben ők is csak szenvedő alanyai a globális élelmiszerkereskedelemnek.

A rákellenes kormányzati program megjelenésével egyidőben közölte a sajtó az E412 élelmiszer adalék nemzetközivé vált botrányát. A szennyezet indiai guárgumiban a nemzetközi laboratóriumok közlése alapján a megengedhetőnél magasabb arányban mutatták ki a dioxin és pentaklórfenol egyértelműen rákkeltő jelenlétét. Milyen tumoros megbetegedéseket exponálhatnak ezek a kémiai szerek, talán vastagbél tumort? Szerencsénkre, ha hihetünk a hivatalos vizsgálati eredményekben, hazánkba kevés szennyezett guárgumi került be. A nemzetközi bejelentést követően helyesen a főállatorvos felfüggesztette minden olyan termék forgalmazását, amiben fellelhető volt az adalékanyag. A bevásárlóközpontok egyik szóvivője határozottan közölte, hogy ezeket az élelmiszereket addig forgalmazzák, ameddig csak lehet, és egy felhívás hatására nem szüntetik be a forgalmazást. Kíváncsivá tett, hogy ez a valóságban hogyan történt meg. Elmentem két nagy bevásárlóközpontba, és azt láttam, hogy az E412 adalékot tartalmazó élelmiszerek árát csökkentették, azaz a portékát akciós áron adták el. Nesze neked élelmiszer biztonság! De meglepő módon van magyarázat, ami nem más, mint „a gyártó és nem a kereskedő felelőssége az élelmiszer minősége”. Az esetet tekinthetnék valóban az indiai előállítók felelősségének, de az igazi baj nem az egyes termékek szennyezése, hanem az, hogy a globális élelmiszerkereskedelem miatt az élelmiszereket folyamatosan kezelik és módosítják azért, hogy tűrjék a szállítást, gusztusos kinézetük legyen, és harsogó ízt produkáljanak. Ezeket a tulajdonságokat csak és kizárólagosan adalékanyagokkal érik el.

Évekkel ezelőtt megjelent egy nem nagyon beazonosítható lista, amiben több olyan adalékot sorolnak fel, amelyek valószínűsíthetően rákkeltők. A listát a düsseldorfi egyetem gyermek rákkutató klinikájának tulajdonítják, de feltüntetik a francia Villejui Rákkutató Intézetet is. Mindkét intézet igyekszik elhatárolódni a közzétételtől. Ahhoz, hogy minimális ismereteink legyenek az adalékokról, ahhoz a jelölések értelmezését is tudnunk kell.

Az élelmiszeradalékokat 4 nagy csoportba sorolják, és az az elvárás irányukba, hogy a felhasználás szintjén egészségre bizonyítottan ártalmatlanok legyenek, és a fogyasztó érdekeit szolgálják. Elfogadható, hogy ezek a szerek közvetlen akut érintettséget nem váltanak ki, de azzal, hogy a természetes biológiai táplálékot mesterségesen módosítják, ezzel mindenképpen beavatkoznak a táplálékláncolatba.

Ismerjük meg a négy csoportot:
1) színezékek (E100–E199)
2) tartósítószerek (E200–E299)
3) antioxidánsok és antioxidáns szinergisták (E300-E499)
4) emulgeálók, stabilizálók, sűrítők és zselésítők (E400-E499).

A szakértők is elismerik, hogy hihetetlen mértékben megnőtt az élelmiszer-előállításban felhasználható adalékanyagok száma és technológiai funkciójuk sokfélesége. Ez egy ökológiával, ráadásul humánökológiával foglakozó kutatót nem nyugtat meg. Egyszerűen azért, mert az sem kizárható, hogy napjainkban bizonyos gazdasági potenciállal rendelkező országokban természetes biológiai táplálékot már nem lehet beszerezni. Ez nem más, mint a természetbe történő durva emberi beavatkozás. Többen felkiálthatnak, hogy akkor mi van a biogazdálkodással és biotáplálékokkal. Senkit nem szeretnék elbizonytalanítani hitében, de sajnos tudjuk, hogy a leggondosabb biogazda sem tehet arról, ha pl. az 1950-es években azon a környéken DDT-t alkalmaztak és permeteztek. Tudott tény, hogy pl. ez a permetezőszer soha nem bomlik le, a növények felszívják, és mindaddig a táplálékláncolatban marad, míg el nem fogy. Ezért sajnos napjainkban nagyon sokunk vérében megtalálható a DDT (korábbi írásban idézett brüsszeli nemzetközi vérvizsgálat).

Az élelmiszerek előállításával, a tartósítással, a csomagolással minden esetben manipuláljuk mindennapi táplálékunkat. A biológiai élőlények „ipari méretű” előállítása már szemléletben is sérti bolygónk minden élőlényét és magát a természetet. Az élelmiszerek dömping és futószalagon való előállítása – legyen az zöldség vagy tojás – csak módosításokkal, permetezéssel, tápokkal oldható meg. Minden ilyen külső hatás változtatja az adott élőlény örökítési tulajdonságát, és folyamatosan mutációk jönnek létre. Megítélésem szerint nem véletlen a szarvasmarhák prion érintettsége, a száj és körömfájás, vagy a szárnyasoknál a H5N1 madárinfluenza járványok folyamatos felbukkanása.

A napi aktualitások is erősítik a megállapításokat, miszerint a hatósági ellenőrzések és rendszabályok ellenére folyamatosan előfordulnak élelmiszer által kiváltott fertőzések, megbetegedések. Nézzünk egy hírt: „Tömeges ételmérgezés a Hungaroringen (2007. aug. 5.), 15 ember került a budapesti Szent László kórházba. Ételmérgezés történt a Hungaroringen, 15 embert, főleg külföldieket ápolnak a fővárosi Szent László kórházban. Sajtóhírek szerint az érintettek egy kínai vagy thai büfében elfogyasztott csirkétől lettek rosszul.”

Tegyünk fel egy összetett kérdést önmagunknak. Tudjuk, hogy az emberi élet és egészség csak és kizárólagosan a folyamatos anyagcsere fenntartásával biztosítható (víz, levegő, biológiai élelmiszer). Ha minden összetevőnek romlik a minősége, és minden összetevő szennyezetté válik, akkor az emberi szervezetben zajló biokémiai folyamatok vajon képesek optimális életet fenntartó anyagcserét folytatni? Egyértelműen tudjuk, hogy a tumoros megbetegedéseknél nem az onkogén folyamatok teszik ki a nagyobb százalékot, hanem a karcinogén anyagok jelenléte.

A 2007-ben meghirdetett Népegészségügyi Programtól mit várhatunk? Nézzük meg, hogy milyen címszavakat és részprogramokat találhatunk benne.

- Reklámkampány a parlagfű ellen
- „Hozd a nagyit”– családi egészségnap
- Szülői tájékoztató a gyerekek jobb egészségét szolgáló iskolai tennivalókról
- Elkerülhető megbetegedések
- Egészséges életmód
- Társadalmi környezet
- Monitorozás
- Erőforrás- fejlesztés
- Ellátásfejlesztés
- Szűrővizsgálatok
- Dohányzás
- Mozgásszervi betegségek
- Daganatos betegségek

A szerteágazó programok közül egyikben sem lehet felfedezni azokat a cselekvési programokat, amelyekkel lehetséges volna minimálisan is fékezni az egészséget károsító folyamatok növekedését. A részletek megismerése is csak azt erősíti meg, hogy a cél nem más, mint a drága, bonyolult, időt rabló diagnosztikákkal betegségeket felismerni, és azt követően a még költségesebb orvosi ellátásra átirányítani a betegeket.

A valós prevenció az egészséges élet megteremtése volna, amihez minden embernek (elméletben) alkotmányos joga van.


Szacsky Mihály
szomatológus