A függőségnek számtalan formája akad: van aki a drogokra kap rá (legyen az legális, vagy illegális), van aki a szex rabja, mások munkamániások, egyesek meg az evést képtelenek abbahagyni, és így tovább. Néhányan pedig a tévé-sorozatok megszállottjai.

Persze nem is csoda, hiszen manapság jobbnál jobb sorozatok készülnek, hogy a nagy tévétársaságok lelketlen nézettség-bárói könnyebben beetethessék az egyszeri nézőt. Ne olyanokra tessenek gondolni, ahol szegény vak rabszolgalány szerelmes lesz a földesúr jóképű fiába, ó, nem. Ezek a sorozatok profi stábbal, zseniális forgatókönyvírókkal, tehetséges színészekkel, gazdag költségvetésből és eredeti ötlet alapján készülnek. Lássunk is egy példát.

A történelmi múlttal kissé rövidített Egyesült Államoknak szüksége van mítoszokra, legendákra és hősökre, és ezt olykor elég különös helyen találja meg. Ilyen például a sorozatgyilkosok esete. Az amcsik közt nem kicsi kultusza van a sorozatgyilkosoknak, könyvek, filmek és városi legendák tucatjai emlékeznek meg egy-egy sikeresebb gyilkosról, sőt, számos rajongójuk is akad. A lakosság nagy része minden bizonnyal többet tud közülük felsorolni – Charles Manson, Ted Bundy, Ed Grein, David Berkowitz –, mint elnökből. Ideális megtestesítőik minden félelmüknek, és így inspiráló hatásúak a filmesek számára is. Az anyját kiásó és mumifikáló, nőket gyilkoló, és csontokból használati tárgyakat készítő Ed Grein sztorijából például legalább három film is született – a Psycho, a Texasi láncfűrészes gyilkos és A bárányok hallgatnak.

Nem olyan nehéz hát megmagyarázni, hogy a tavalyi év egyik legjobb sorozata – az itthon péntek este a Viasaton debütáló Dexter – miért olyan sikeres. A sorozat címadója és főszereplője ugyanis egy a sorozatgyilkosok közül. Sokban hasonlít valódi társaihoz, így képtelen gátat vetni a gyilkolásnak, hideg és érzelemmentes. Ám egyvalami megkülönbözteti a többitől, méghozzá az, hogy megtanulta kezelni és a jó cél érdekébe állítani vágyait. Ő a többi gyilkosra vadászik.

A sorozat az izzadt Miamiban játszódik, itt ténykedik Dexter (Michael C. Hall játssza, akit korábban a Sírhant művekben láthattunk), itt éli nem egészen szokásos hétköznapjait. Megpróbálja eltitkolni furcsaságát, mind a húga, mind a barátnője, mind a munkatársai előtt, miközben vérben tocsogva aprítja a rosszfiúkat, sőt, ezalatt még egy új sorozatgyilkossal is gondja támad, aki mintha pont őt szúrta volna ki magának. A sorozat erőssége, a telitalálat alapötleten kívül, hogy kellően interpretálja a nyomasztó hangulatot még a napsütötte Miamiban is, részről részre kitartóan tudja fokozni a feszültséget, és nem utolsó sorban hatásosan mutatja be Dexter gondolatait. A lelki ürességtől kongó sorozatgyilkosunk motivációjára és ködös múltjára szép lassan fény derül, miközben a néző számára kezd szimpatikussá válni. A kezéhez tapadó liternyi vér ellenére is.