Déli vészharangszó városunk költségvetéséért

Dr. Szalay András, szabaddemokrata frakcióvezető sajtótájékoztatójának anyaga – 2007. augusztus 29.

Veszprémben vagy a szél fúj, vagy harangoznak. Ezen a napon délben városunk költségvetési vészharangja szól, figyelmeztetésül a városvezetésnek. A mai déli harangszót szeretném felhasználni, hogy felerősítse a hangomat, hogy vészharangként figyelmeztessen arra, hogy vészhelyzetben van a város költségvetésének bevételi oldala.

Miért állítom ezt? Tudomásom szerint az ingatlanértékesítési bevétel a betervezett összeg 10%-át sem éri el 4 hónappal az év vége előtt. Különösen kritikus a Gyermekek Háza értékesítési kilátása, ha ezekkel a módszerekkel és ezzel a lendülettel folyik tovább a munka, mondhatnám a semmittevés. A professzionális városi vagyonkezelő szervezet helyett jószándékú amatőrök próbálkozását látom, akik tehetetlenül állnak a feladat előtt.

De hol van a gazdasági ügyekért felelős választott vonal (alpolgármester, szakbizottsági elnök, tanácsnok)? Mit kívánnak tenni az év hátralévő részében a bevételek realizálásáért? Vagy el kívánják azt szabotálni? Mindenesetre magyarázatot erre is lehetne találni. Hisz a jobboldali politikai többség februárban csak megszavazta a 2007-es költségvetést, de mivel nem ők készítették, nem tudnak azonosulni vele a mai napig sem. Sokéves tapasztalatom alapján látom és láttam akkor is, hogy a kényszer szülte helyzetben a polgármester egy kiváló hivatali és intézményvezetői apparátussal hozta nullszaldóra a tervezetet. A csapata azt formálisan csak megszavazta. De nem elégséges a költségvetésbe betervezni például az ingatlanhasznosítás bevételi számadatát, majd elégedetten hátradőlni, hogy kész a költségvetés. Munkával, leleményességgel, ügyességgel, proaktív eszközökkel, vagyis profizmussal kellene az ingatlanértékesítéseket végezni. Hisz ez a vagyonkonverzió egyik lényege. Nem felélés, ahogy szeretik populistán a közvélemény felé beállítani, hanem vagyonból vagyont teremteni, csak más jellegűt, mely fontosabb a város közösségének, mint a jelenleg nem kellően hasznosított vagyonelemek.

De igaztalan lennék, ha azzal vádolnám a fideszes többséget, hogy nem csinál semmit, hagyta elveszni a nyarat. Láthattuk, hogy ez nem így van. De mit is láthattunk? A várost vezető többségi képviselők államszocialista ízű termelési jelentésekben számoltak/számolnak be arról, hogy milyen összegeket és milyen célokra fordít a város. Karbantartunk, villámhárítót felújítunk, locsolunk, virágokat osztunk, padokat cipelünk, sőtm korábbi szokásunktól eltérően még a hivatalos városi ünnepségre is elmegyünk, néha pedig megkérdőjelezhető közcélokat támogatunk. De miből? Talán már a polgármester által sem kontrollált módon a többséghez tartozó képviselők – nyári példával élve – elszabadult locsolócső módjára szórják a vizet, városunk közpénzét. Közben úgy tűnik, hogy a bevételekkel nem törődik senki.

Hol a bevétel? A rajtunk múló bevétel? Az önkormányzatiság lényege, hogy nem kizárólag az állami költségvetéstől várja a pénzek leosztását, hanem saját bevételei alapján tervez és fejleszt. Nincs is igazán baj a veszprémi vállalkozásoktól és magánszemélyektől származó bevételekkel, de minden hamis közlés ellenére még az államtól törvényileg származó bevételekkel sem.

Ha nem teljesül a saját bevétel, akkor nem csupán a korábban elkezdett fejlesztések ütemeződnek át és újabbak el sem indulhatnak, hanem „bedőlhet” a működés is. Sőt, lassan már a következő évet kéne tervezni. Ezért a VÉSZHARANG! Talán még idejében! Talán ez a szimbólum eléri a képviselői többség ingerküszöbét, hogy nem mehetnek így tovább a dolgok és behozzák a lemaradást.

Szabaddemokrata frakcióvezetőként nekem is célom a város sikeres működése, fejlődése. Kisebbségből azonban csak a figyelmet tudom felkelteni, a cselekvés a Fidesz-vezetésű többség kezében van.


Dr. Szalay András
szabaddemokrata frakcióvezető

Rovat: