Ha buli, akkor WetWood. Évek óta nyomja a három srác (Ujvári Péter – gitárok, hangszerelés, Nagy Miklós – gitár, vokál, ének, Csonka Péter – ének) az úgynevezett pub zenét, aminek az a lényege, hogy az előre felvett ritmusalapra élőben játszanak és énekelnek rá.

No, egy ilyen buli volt a budatavai Rock Pubban. Már nem először láttam ezt a veszprémi társaságot, és nem először éreztem jól magam. A három fiú anyait-apait beleadva nyomja a jó értelemben vett slágerzenét, legyen az Dire Straits, AC/DC, Creedence Clearwater Revival, Lynyrd Skynyrd, Free, de a repertoárba beleférnek az újabb kori előadók is, mint a Midnight Oil, Chris Cornell, de Robbie Williams is. Mindenki megtalálja a maga kedvencét egy-egy koncertjükön, és mindezek ellenére sem mondanám eklektikusnak a WetWood zenei világát. Nem szolgai másolásról szól a történet, hanem rányomják a maguk bélyegét a dalokra.

Persze, azonnal beindultunk, és együtt üvöltöttük Péterrel, hogy TNT, Money For Nothing, vagy éppen azt, hogy Addicted To Love. (Fiús napon Robert Palmernek, lányos napon Tina Turnernek tulajdonítják a dalt.) Én ugyan száz százalékig az élő zene híve vagyok, de azt hiszem, a trió esetében nem fontos, hogy a dob és a basszus gépről megy, hiszen a jó gitárfutamok, a ritmushangszerek és a meggyőző énekhang feledtetik mindezt. De a ritmus sem kopog, mint a gépzenék esetében, hanem diszkréten fut a háttérben. Talán mások is így gondolják, mert akkor nem hívták volna meg őket az Utcazenére. Így van, a WetWood egy jó koncertbanda, amire kiválóan lehet bulizni. A közönség „megeszi”, amit tálalnak, és ez nem csak a nagyszerű frontember miatt van így.

Itt az élő példa, hogy színvonalas rockzenére is kiválóan lehet bulizni, nincs szükség villogó fényekre és ritmusra böfögő számítógépekre.

Fotók: Nagy Endre

Kapcsolódó oldal: wetwood.uw.hu