Eddigi utazásim során Magyarországon kívül két helyen éreztem igazán otthon magamat. A sör, beherovka, knédli hazájában, a cseh Chesky Krumlovban, illetve Isztria egyik legbájosabb falvában, Moscenicka Dragaban, ami valójában Moscenice és Draga találkozásából született. Hogy miért szeretem annyira ezt a horvát falut, azt az alábbiakból megtudhatják.

Moscenicka Draga-t a tengerpart fölött magasodó XII. században alapított hegyi falu, egykori fellegvár alatt a parton megtelepedők alapították. Kezdetben Draganak nevezték. Sok helyi a mai napig így hívja ezt a bájos falut, ami leginkább Tihany hangulatát idézi. Elsőként a balkáni háború alatt jártam itt, több mint tíz esztendeje. Akkor szinte néptelen volt, csak asszonyokat, gyerekeket lehetett látni, a férfiak harcoltak. Azóta velük együtt a turisták is meg- és visszaérkeztek. De ennek ellenére még mindig megmaradt csendes, kedves falucskának, Draganak, amit én saját fordításban drágának neveztem el. Hogy mi a titka, illetve mire kell itt figyelni, hogy jól érezzük magunkat, az az alábbiakból kiderül.

Isztria. Horvátország több különálló, saját hangulattal, kultúrával rendelkező országrészből áll. Ezek közül is talán a legsajátosabb Isztria. Ennek gyökerét a múltban kell keresnünk. Kezdetben a Német-Római Birodalom része volt, majd a Velencei Köztársasághoz tartozott. De azon belül az uszkók kalózok tartották a kezükben, akik sokáig sikerrel dacoltak a velenceiekkel. Tartozott Ausztriához, majd Olaszországhoz, később Jugoszláviához. Hangulatában, gasztronómiájában, nyelvében ma is átmenet Itália és a horvát területek között. Ez, illetve az idelátogatók többségét adó olasz turisták adják az egyik jellegzetességét Moscenicka Draganak.

Lépcsők. Aki ellátogat ide, az nem hagyhatja ki a tengerpartról a fellegvárba, Moscenice-be vezető lépcsősort. Potom 745 fok megtételével juthatunk fel a kalózok egykori fellegvárába, ahonnan pazar kilátás nyílik a környező hegyekre, Cres és Krk szigetekre, a köztük meghúzódó Vella Vrata tengerszorosra. Mindennap ajánlatos megtenni ezt a túrát, amit felfoghatunk egyfajta edzésnek. Szerencsére fák között haladhatunk, így könnyebb leküzdeni az akadályt. A lépcsőkre kiírt számok tudatják, mennyi van még hátra. A jutalom fent vár minket a boltban, gyümölcs, sör formájában. Csak „megnyugtatásként” jelzem, lefele sem könnyebb jönni. Ha valaki azon gondolkodik, hogy feladja, gondoljon arra, a kalózok egy-egy velencei hajós őrjárat láttán értékeikkel, fegyvereikkel futva tették meg ezt a távot, a part és a fellegvár között.

Füge. Moscenicka környékén a jól megszokott olajfák helyett fügével találkozunk. Mindenhol: hegyoldalban, a fellegvár kis teraszain, a tengerparton fügét láthatunk. És természetesen ehetünk, sőt ihatunk. Mert szerencsénkre a gondos elődök rájöttek, hogy a füge nemcsak éretten, szárítva finom és tápláló, hanem folyékonyan, erjesztve pálinkaként is. A Smokvica, vagyis fügepálinka rendkívül csalóka ital, mert finom, így a pálinkát kevésbé kedvelők is bátran fogyasztják, majd hamar a hatása alá kerülnek. Mert az bizony, van neki!

Tenger. Hát mi másért, mint ezért utazunk annyi kilométert innen Pannóniából. Reggel, nappal, este egyaránt kiváló. Én a reggeli, 7 órás úszással nyitom a napot, majd folytatom délelőtt, és a délutáni alvás után is megmártózom benne. De nem is az úszás ténye a lényeg, hanem a helyszíne. Moscenicka két kavicsos, ezért a családosok és a sziklás parttól rettegők számára is kedves stranddal várja a vendégeit. Én mindig a hivatalos strand melletti sziklás területeket ajánlom. Ott el lehet bújni – azért mentünk, hogy pihenjük. Ott lehet búvárkodni, igaz csak könnyedén, vagyis szemüveggel, pipával. Ott lehet látni halakat, polipot, rákot. Ott sokszor van árnyék.

Hal. Ha már tenger mellett vagyunk, akkor tengerit, nem kukoricát, hanem tengeri finomságokat kell enni. Minden vendéglő finom, aznapi hallal várja az éhezőket. Aki reggel korán kel, az láthatja, hogy a kikötőbe érkező hajókról leszedik a halakat, polipokat, és ott helyben dolgozzák fel. Ha szerencsénk van, akkor láthatunk cápát is – én láttam. Mindezeket a finomságokat nem a szokványos stílusban, hanem olaszosan készítik makarónival, spagettivel, rizottóként.