Gyermekkorom kedvenc ízei közé tartozik a Zobnatica környékén szedett vadtorma levélben főtt darálthús. A töltike a Balkánt jellemző sajátos kulturális találkozásoknak köszönhető egytálétel – a keltike alkalmazott művészet. A szőlőlevélbe csavartat is imádom, de annak ellenére, hogy vagy száz szőlősgazda ismerősöm van, tavasszal elfelejtem beszerezni a zsenge levelet. Így marad a piacon is beszerezhető kelkáposzta…

Fogunk egy emberes kelt, éles késsel bevágunk a torzsa körül, és a blansírozásnál egy kicsit jobban főzzük, hogy hajlékonnyá váljanak a levelek.

Apróra kockázott kevés szalonnát zsírjára sütünk, megpárolunk benne négy metélt újhagymát.

Hozzáadunk egy bögre (2,5 dl) jázminrizst, megpirítjuk.

Megszórjuk bőven kaporral, borsikafűvel, sózzuk, borsozzuk, belekeverünk 4 apróra darabolt fokhagymát, és hagyjuk kihűlni.

Most iszunk egy Ciuc sert, amit a kolléganőnk hozott Csíkból…

80 dkg darált lapockába keverjük a rizses masszát, hozzáadunk egy bögre vizet. Most már csopaki Olaszrizlinget iszunk, ugyanazt, amivel főzünk…

Betöltjük a levelekbe, és tűzálló edénybe – én cserepet használok – rakjuk oly módon, hogy az edény alját előbb nagy levelekkel kibéleljük, és félreteszünk két levelet a tetejére is. A rétegek közé szórjunk kaprot és borsikafüvet. (Sajnos nekem ezúttal a tetejére nem jutott, mert egy számmal kisebb kelt vettem, mint kellett volna…)

Felöntjük száraz fehérborral, hogy majdnem ellepje. Antialkoholisták használják a kellevet, úgy kell nekik.

Toljuk be a sütőbe – kis lángon – két órára, szigorúan fedővel… Együk tejföllel nyakon öntve!