A sokadik éve működő Veszprémi Indexszel kapcsolatban még mindig számos téveszme kering a fejekben. Úgy fest, még mindig nem esett le sokaknak, miben is nyilvánul meg „lapunk” egyedisége, miben is különbözik a megszokott médiumoktól.

Számos írásunkban hangzott már el, hogy a Veszprémi Index célja elsősorban a kritikus és független újságírás megvalósítása. A szabad véleménynyilvánítás, politikai, gazdasági és személyi érdekektől mentesen. Végigböngésztem archívumunkat, és a hajdani, több hajjal és kevesebb kilókkal tündöklő fiatalságunk éveiben, valamint a közelmúltban is rendre felbukkantak olyan írások, amelyekben „magyarázzuk bizonyítványunkat”. Leírjuk, hogy mi foggal-körömmel ragaszkodunk ahhoz, hogy szabadon elmondhassuk véleményünket, hogy mi nem „városi” lap vagyunk, a kifejezés tulajdonló értelmében, hogy újságíró csoportunk egy szabad közösség, ahol mindenki egyenlő, és senki sem szól bele, hogy ki miről ír.

Igaz ez a szerkesztőre és a főszerkesztőre is. A szerkesztőségi üléseken csak annyit sugallnak, hogy milyen témában (Kultúra, Ügykontroll, Közélet, Kritika, stb.) várnak cikkeket, netán, hogy konkrétan mely rendezvényről érdemes tudósítanunk. De annak tartalmába nem szólnak bele. „Az index az eltérő vélemények szabad tere.” Mondom, ezt leírtuk számtalanszor, főként a kritikáinkat ért kritikák kapcsán, de számos egyéb esetben is. Mégis, sokan még mindig azt hiszik, hogy mi valamely érdekcsoport szócsövei lennénk.

Ezért aztán felesleges a helyi potentátoknak rögvest a főszerkesztő számát tárcsázniuk, ha kritikusabb, az övékétől eltérő véleményre bukkannak lapunk hasábjain. Lehetséges ugyanis, hogy ő sem ért egyet az adott cikk írójának minden gondolatával, ám vallja (és remélem még sokáig), hogy a Veszprémi Indexben „minden egyes, mások személyiségét tiszteletben tartó véleménynek helyet adunk”. Ha az olvasó vitatkozni szeretne az újságíróval, mert nem ért egyet vele, akkor van lehetőség hozzászólnia a cikkhez, vagy akár közvetlenül e-mailt is írhat neki. (Kérjük, tegyék is ezt meg minél gyakrabban, hiszen a magunkfajta, íráskényszerrel megátkozott embernek fontos a visszajelzés.) Egyszerű dolog ez, nincs benne semmi bonyolult, ráadásul közvetlenebb is. Hiszen mi nem bértollnokok vagyunk, mindenki ingyen, lelkesedésből, jobbító szándékkal ír, a saját véleményét szeretné elmondani, és nem áll mögötte senki fenyegetően gumibottal, baseballütővel és egyéb testápolóval. Az egy másik rendszer szokása volt, azóta pedig már eltelt jó pár év.