Ha kovászos uborkát készítek, mindig eszembe jut a megmaradó levéről, hogy vajon miért nem hasznosítjuk például úgy, mint a románok a borsot, azaz a korpaciberét? Az alap ugyanaz, az íz is csak nemesebb az uborka és a kapor zamatától…

Újházi Ede jutott eszembe, aki ha komolyabb vedelésre szánta magát, a fröccsben a szódavizet kovászos uborkalével helyettesítette – mennyiségi doppingszerként… De miért nem használjuk levesbe is ezt a levet???

Gondoltam, egy kísérletet megér, felkockáztam apróra két ujjnyi szalonnát, zsírjára engedtem.

Megpörköltem rajta 20 dkg vagdalt tarját.

Hozzádobtam egy apróra vágott vöröshagymát, 3 kockázott zsenge répát, egy kisebb zellergyökeret (a Mester kedvence volt), egy karalábét, pár gerezd fokhagymát, meg pár marék darabolt újhagymát.

Összepároltam, hozzálöttyintettem 2 dl vizet. 10 perc fortyogás után utána küldtem 2 dl száraz csopaki rizlinget.

Újabb tíz perc után felöntöttem vízzel a kívánt sűrűségre, sóztam, borsoztam, vágtam rá kis citromos kakukkfüvet, kevés friss bazsalikomot, több kaprot.

Majd behabartam tejföllel, és savanyítottam a kovászos uborka levével. Mester! Neked is ízlene!