Milyen stratégiát kell választanunk? Mint az írás elején jeleztem, a jelenlegi civilizáció egészen biztos el fog tűnni a Föld felszínéről, ami nem jelenti azt, hogy mi most küzdelem nélkül bedobjuk a törülközőt. Valószínűsíthető, hogy kisebb embercsoportok primitív és nagyon nehéz életkörülmények között folytatni fogják fajunk fennmaradását.

Mivel már túlléptünk a visszafordíthatóság, angolul point of no return (amit régebben használtak, újabban pedig a tipping point) pillanatán, csak kisebb közösségek, városkák egyéni felkészüléséről lehet szó, ami a következőket jelentheti.

- Biztosítani a város önálló ivóvízbázisát.

- Felállítani néhány szélturbinát villanyáram-kimaradás esetére (miközben a termelt villamos energia értékesítése visszatérítené a beruházást).

- Ellátni a házakat utólagos hőszigeteléssel

- Létrehozni egy jó hőszigetelt, légkondicionált kommunális centert, ahol hosszantartó kánikula esetén a gyengélkedők oltalmat találnak.

- Felkészülni idegen betelepülők elhárítására (pl. önkormányzati rendelet hozása eladó lakóépületek elővásárlási jogának biztosítására, ezzel a joggal az önkormányzat akkor élne, amikor betelepülni kívánó, nem magyar ajkú idegenek lennének a vevők).

- Orvos szakértő bevonásával felkészülni extrém egészségügyi helyzet bekövetkezésére. Például a világon már megjelent a minden ismert antibiotikumra rezisztens TBC baktérium – 70%-os elhalálozási rátával. Németországban már terjed a vérzékenységet okozó, patkányméregre rezisztens, kiirthatatlan patkányfajta.

Ha úgy gondolja, hogy túlzásokba bocsátkoztam, akkor hadd idézzem az amerikai Military Advisory Board (magyarul a Katonai Tanácsadó Testület) múlt hónapban megjelent (természetesen nem a nagyközönségnek szánt) jelentésének egyetlen mondatát.

The projected climate change poses a serious threat to national security over the next 30 years. There will be wars over water, increased hunger, instability from worsening diseases and rising sea levels, and global warming induced refugees.

Magyarul: A várható klímaváltozás komoly nemzetbiztonsági veszélyt jelent. Háborúk fognak kitörni az ivóvíz birtoklásért, fokozódni fog az éhezés, a betegségek terjedése, a megemelkedő tengerszint, valamint a melegedés elől menekülők miatt instabil állapotok állnak elő.

Megismétlem, az előző, bővített mondat az USA Katonai Tanácsadói Testület jelentéséből való, nem én találtam ki.

Elkezdődött volna a visszaszámlálás?

A természet mindenesetre kegyes volt hozzám, mert a júliusi hőhullámok alapos pontot tettek mondanivalóm végére. Magyarországon a július közepi, kábé egy hetes kánikula 500 ember életét követelte, soha nem látott mennyiségű erdőtűzzel járt, naponta dőltek meg a melegrekordok, a mezőgazdasági termelés jelentős mértékben visszaesett, egy nap az ország villamos áram fogyasztása minden eddiginél magasabb értéket ért el, gyakorlatilag teljesítménytartalék nélkül maradt az ország.

Nem sokkal a hőhullám beindulása előtt egyik kedves olvasóm bizonyítékokat kért az állításaimra, és nem vette figyelembe, hogy az előrejelzéseket, a jóslatokat lehetetlen bizonyítani, az ismert adatok alapján az ember vagy jól érez rá, vagy nem. Hogyan lehet bizonyítani azt, hogy az emberek egymást fogják gyilkolni egy falat kenyérért? Pedig fogják. Na itt is szerencsém lett.

Angliában a szélsőséges esőzés miatt félmillió ember, tehát az összlakosság kevesebb, mint egy százaléka ivóvíz és áram nélkül maradt néhány napra. A TV hírek szerint az utolsó flakon ásványvizekért az emberek összeverekedtek, és 6000 forintért adtak el egy palack vizet azoknak, akiknek nem jutott. Még egyszer ki kell hangsúlyoznom, hogy néhány napig tartó, helyi jelenségről van szó, a normál körülmények hamaros visszatérésének 100 százalékos biztonsága mellett. Ez a jelenség természetesen semmire se bizonyíték. Ebből mindössze ésszerű ráérzéssel lehet következtetni. Mire?

Arra, hogyan fog viselkedni az éhező és szomjazó világ. Na igen, a sós tengervizet lehet sótlanítani („csak” energia kell hozzá), a szennyezett vizet ihatóvá lehet tenni forralással (ehhez is „csak” energia kell), de mit lehet enni gabona helyett?... Éhező világ?

Nem, még nem, legalább is nem jobban, mint az elmúlt évtizedekben, de hamarosan többen, sokkal többen, és sokkal jobban fognak éhezni, éhen halni.

A folyamat itt zajlik az orrunk előtt, csak nem akarjuk, vagy nem tudjuk érzékelni a tényeket. A napokban az egyik államtitkár büszkén közölte a TV nézőivel, hogy a magyar búza ára 45 000 Ft/tonna. Emlékeim szerint néhány éve 18 000 forint volt. A pékek kijelentették, hogy a kenyér ára a télen elérheti a 300 forintot. Mi történik?

A néhány éve még 17 $-os hordónkénti nyersolaj ára (amikor 1 $ még 270 Ft körül mozgott) mára tartósan átugrotta a 70 $-t, és a szakemberek véleménye szerint már soha az életben nem fog lejjebb menni, sőt az év végére 95 $ az előre jelzett ár. Ilyen ár mellett már nagyon megéri etanolt gyártani a gabonákból. Megindult tehát a gabona árának folyamatos emelkedése.

És akkor most egy kis történelmi visszatekintés! A II. világháború alatt – és közvetlenül utána – rajtunk kívül számtalan országban bevezették a jegyrendszert, vagyis minden egyes állampolgár csak adott mennyiségű élelmiszert vásárolhatott. Az élet konszolidálása után (illetve a háború előtt) az élelmiszerárak a fizetésekhez képest igen magasak voltak. Az idősebbek még emlékeznek a kifejezésre: „csak a hasunkon tudunk spórolni”. Ez volt az az idő, amikor csak vasárnap volt hús az asztalon, hétköznap ritka vendég volt a napi menüben. Aztán szép lassan bekövetkezett a mezőgazdasági „forradalom”, aminek következtében az elmúlt fél évszázadban az élelmiszer viszonylag olcsóvá vált. Ez az, aminek hamarosan vége lesz.

Mit jelentett ez világszinten? A II. világháború előtt a nyugati világ középosztálya (amihez egy kicsit mi is hozzátartoztunk) jövedelmének durván egy harmadát költötte élelmezésre. Ez az arány az utolsó 50–60 évben 10 százalékra csökkent. Az előrejelzések szerint ez most lassan vissza fog csúszni a 25 százalékra. Mi ennek az oka? (Itt jegyzem meg, hogy a 2 literes Coca Cola, a burgonyaszirom, a dobozos sör, édesipari termékek, stb. nem élelmiszer) A Föld élelmiszertermelése éppen hogy el tudja tartani a már több mint 6 milliárd embert. Most azonban az etanol-mánia következtében a gabonaárak felfelé szöknek. Például a kukorica ára egy év alatt a duplájára nőtt a világpiacon.

Ugyanakkor a több mint 2 milliárd lelket kitevő India és Kína népességének jelentős része húst, egyre több húst kíván enni, és anyagilag meg is engedheti magának. Viszont a haszonállatok takarmányozása megint csak egyre több gabonát igényel.

Ez a két trend biztosítja, hogy a gabona ára egyre magasabbra fog szökni. Aki gazdag és fizetni tud, az enni fog. Aki szegény, és nem tud fizetni, az viszont éhezni fog.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az etanol-mánia mellett a globális felmelegedés következményeinek egyike a mezőgazdasági termelés visszaesése. E sorok írásakor jelentették be, hogy őszre, az új búzából őrölt liszt ára 30 forinttal emelkedni fog. A szárazság miatt óriási a haszonállat-hullás, ami a húsárak drasztikus emelkedését jelenti. A tojás ára napokon belül 50 Ft/db lesz, mert drágább a takarmány, és mert a hőség miatt kevesebbet tojnak a tyúkok. Ilyen egyszerű.

Ez azonban nem magyar jelenség, hanem globális. A világgazdaság növekedése évi 5%, ami egyre több nyersolajat igényel, azaz egyre inkább kifizetődő az etalon-előállítás. Egyre kevesebb gabona jut emberi táplálkozásra, pedig legalább 2 milliárd ember léte függ tőle, hiszen napi 200 forintból kell fenntartani magukat. Vagyis napi 70 dkg kenyérre van pénzük, semmi másra. Pillanatnyilag, mert lesz a kenyér még ennél is drágább.

Éljen a Szt. Piac!, ami állítólag mindent megold az ismert kereslet-kínálat törvény szerint. Óriási a túlkínálat emberből, tehát lemegy az ára. A rendszer a feleslegtől egyszerűen megszabadul, amit úgy hívunk, hogy éhhalál. A nagy kérdés csak az, mit szólnak ehhez a halálraítéltek?

Egy másik olvasóm közölte velem, hogy lelkiismeretlenül ijesztgetem az embereket, de megnyugtatott „természetvédeni(sic!) persze kell, én is védem”. Röhögnöm kell. Természetvédeni? Az egyik miniszterünk azzal nyugtatgatta a kedélyeket, hogy klímaberendezésekkel kell ellátni a kórházakat, a középületeket, fel kell készülni az ilyen és hasonló időjárásra. Csak rajta! A klímagyártók növelni fogják a termelésüket, egy kicsit kevésbé természetvédenek majd, és az általuk legyártott klímaberendezések üzemeltetése miatt nem lesz elég a megtermelt villamos energia. „Elmegy az áram”, „leáll az élet”, a hűtőkben megromlik a hús, és valamennyien kézzelfoghatóan érzékelhetjük, mennyire nem tudunk energia nélkül élni.

A következő lépés, hogy a tehetősebbek aggregátorokat fognak beszerezni, és hordó számra fogják tárolni hozzá a benzint. Úgy tűnik tehát, hogy mindenre van megoldás – egy darabig. Szerintem a szcenárió roppant kézenfekvő. Víz-, élelem-, energiahiány esetén először felmegy ezeknek az ára. Akik nem tudnak fizetni, azok – az egyszerűség kedvéért mondjuk, hogy – eltűnnek a színpadról, csak előbb a fizetni tudóknak egy kicsit ki kell őket nyírni, mondjuk úgy, hogy a bárkákban érkező afrikaiakat hagyják a tengerbe fulladni, vagy lelövik őket, amikor megpróbálnak átmászni a határon, ami az USA-Mexikó határon már bevett gyakorlat.

Aki fizetni tud, az hozzájut az élet fenntartásához szükséges javakhoz. Aztán jön a hiánynak egy olyan foka, amikor már pénzért se lehet alapvető szükséglethez jutni. Ekkor következik be az, hogy akik tud(ná)nak fizetni, egymás torkának esnek, és megindul az általános öldöklés a még fellelhető szükségletekért.

A kérdés sajnos nem az, hogy helyes-e a prognózisom, hanem az, hogy mikor következik be.

folyt. köv.


Antalffy Tibor
evatibor@t-online.hu