A dolgokat egy kicsit leegyszerűsítve, a globális klímaváltozás elsősorban globális felmelegedést jelent, ami magával vonz számtalan apróbb kellemetlenséget is. Mielőtt a részletekre rátérnék, ki kell valamit jelenteni, amit egy percre se szabad szem elől tévesztenünk: Földünk klímája egy rendkívülien komplex és tökéletesen nem megismerhető rendszer.

Kezdjük az alapoknál! A Föld nevű, saját hőforrással nem rendelkező bolygónk a –270 °C fokú világűrben kering a Nap körül, amiről sugárzás formájában hőenergiát kap. Ugyanakkor, mivel a Föld a világűrhöz képest melegebb, hőjének egy részét kisugározza a világűr felé. Ez a folyamat egy negatív visszacsatolás, mert minél nagyobb a hőmérsékletkülönbség a világűr és a földfelszín között, annál több hőt sugároz ki a földfelszín. Ha a Földnek nem lenne légköre, a felszín átlaghőmérséklete –17 °C lenne. Ugyanis ez lenne az a hőfok, ahol a kapott és kisugárzott energia egyensúlyba kerülne, vagyis a Föld pont annyi energiát sugározna ki, mint amennyit kap.

A Földnek azonban van légköre, amit felfoghatunk egy szigetelő rétegnek, mondom, felfoghatunk, de nem az, ám a mi szempontunkból – kerülve a precíz fizikát – szigetelő rétegnek felel meg. Mindenesetre a légkör következtében a földfelszín tényleges átlaghőmérséklete +15 °C volt évszázadokon, mondhatnánk évezredeken keresztül, mondjuk úgy, hogy 1750-ig. Azért csak volt, mert pillanatnyilag már 0,8 °C-szal több, ami az úgynevezett globális felmelegedés következménye. Felmerül a kérdés, mi történik?

A helyzet az, hogy a Föld légkörének „szigetelő” képessége sok mindentől függ, de legfőképpen az üvegházhatást kifejtő gázok koncentrációjától, legnagyobb mértékben a vízpárától, de a légkör vízpáratartalmába az emberiség nem tud beleszólni, ez tehát adott. A következő üvegházhatást kiváltó gáz a CO2, amelynek előállításában ugyancsak jeleskedünk (zárójelben megjegyzem, hogy ide tartozik még a CH4 (metán), N2O (dinitrogénoxid), klór-fluor-karbonok (freon), stb. sora is).

A leghatékonyabb üvegházhatású gáz, a széndioxid koncentrációja az ipari forradalom kezdetén 280 ppm (részecske-per-millió) volt, mondjuk 1750-ben. Ez az érték mára elérte a 390-et. (Megint csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez globális átlagérték, amit 1958-tól a Havai-szigeti Mauna Loa hegyen lévő obszervatóriumban mérnek, míg a korábbi adatokat jégbezárt légbuborékok felhasználásával mérték.) Abszolút tény az, hogy minél több CO2 van a levegőben, annál jobb a Föld hőszigetelése. Ennek következtében ebben a pillanatban a Föld minden egyes négyzetmétere (átlagosan) 2,4 watt energiával többet kap, mint amennyit kisugároz. Következésképpen a felszín hőfoka folyamatosan emelkedik, és mindaddig emelkedni fog, amíg ez a helyzet fennáll, vagyis több a bejövő, mint a kimenő energia.

A 280 ppm „alaphelyzetben” a Földön pontosan annyi CO2 keletkezett (élőlények kilehelése, széntartalmú anyagok elégése, stb.) mint amennyit a növények a légkörből beépítettek alkotó részeikbe. Ezt az egyensúlyhelyzetet az iparosodás felborította, mert a termeléshez energiára volt szükség, amit majdnem kizárólag széntartalmú anyagok égetésből nyerték. Ennek az energiakinyerésnek a 250 éven keresztül tartó, és egyre fokozódó alkalmazásának következménye a globális felmelegedés, amivel kapcsolatban sajnos nagyon sok tévhit van a köztudatban.

E tévhitsorozatnak legszembetűnőbb jele, amikor a hatalmi elit arról beszél, hogy vissza kellene állni az 1990-es év CO2 kibocsátás szintjére, vagy 2020-ig 30 százalékkal csökkenteni kellene a CO2 kibocsátást, és ehhez hasonlók. A szomorú helyzet az, hogy ha holnap egy varázsütésre az egész világon egyszerre beszüntetnék a szén, kőolaj, földgáz és tűzifa égetését, a globális felmelegedés folyamata évtizedeken keresztül tovább folytatódna. Igaz, nagy valószínűséggel egyre kisebb mértékben, míg el nem érne egy egyensúlyi állapotot. A rendszer ugyanis hatalmas tehetetlenséget hordoz magában. Hadd említsek meg néhány példát.

A Föld felületének nem jelentéktelen hányadát állandó jégréteg takarja. Amikor ez elolvad, és ennek bekövetkezése már elkerülhetetlen, a Föld albedo-ja jelentősen megváltozik, vagyis jóval több energiát fog elnyelni, mint korábban, és jóval kevesebb energiát fog visszaverni.

Szibéria északi részén hatalmas lápos területeken a talaj a nyár végére se olvad fel. Itt elképesztő mennyiségű metán gáz van a talajban befagyott állapotban. Amikor ez a talaj felolvad, a benne rejlő metán kiszabadul. Ez már folyamatban van. A metánról pedig tudni kell, hogy „szigetelő hatása” a CO2 ötvenszerese. Mindkét említett folyamat pozitív visszacsatolás, azaz a folyamatok öngerjesztők.

A már említett vízpára kb. egy nagyságrenddel nagyobb mértékben járul hozzá a légkör „hőszigetelő” képességéhez, mint a CO2. Egyetlen ok, amiért nem foglalkozunk vele az, hogy mennyiségére az emberi tevékenység nem hat ki közvetlenül. Azonban közvetve igen. Ugyanis az „antropogén”, azaz emberi tevékenységből származó széndioxid által okozott melegedés következtében a légkör páratartalma növekszik, ami egy újabb pozitív visszacsatolás.

Az óceánokban jentős mennyiségű széndioxid van oldott állapotban. A víz CO2 elnyelő képessége a hőmérséklettel fordítottan arányos. A melegebb víz kevesebb széndioxidot képes elnyelni. Az óceánok melegedésének következtében a hatalmas víztömegek egyre kevesebb CO2-t nyelnek el, ami a széndioxid légköri koncentrációjának növekedését gyorsítja. Ez is egy pozitív visszacsatolás.

Végül is a helyzet az, hogy az IPCC-jelentést megelőzően számtalan modellt futtattak számítógépeken. A legoptimistább jelzések szerint a század végére + 2 °C felmelegedés várható. A legpesszimistább szerint + 8 °C. Ez utóbbi hatását még elképzelni se tudjuk, és akkor ehhez hozzáteszem, hogy az személyes véleményem szerint ez a + 8 °C messze alatta van annak, ami valójában be fog következni. Miért?

Azért, mert az emberiségnek esze ágában sincs lemondani az energiáról, a javak, tegyük hozzá, a felesleges javak előállításáról. A világ GDP növekedése 2006-ban 5 % volt. Ennél is nagyobb baj, hogy a közel 1,4 milliárdos Kína és a közel 1 milliárdos India GDP növekedése meghaladja a 10 százalékot. Kínában például minden egyes héten egy-egy újabb széntüzelésű erőművet helyeznek működésbe. Mostanság 2–3 milliárd ember törekszik arra, hogy neki is legyen gépkocsija, TV-je, és miegymása. Ehhez még hozzájön, hogy a felmelegedés következtében százmilliók fognak beszerezni légkondicionáló készülékeket, amiknek nem csak az előállításához, de üzemeltetéséhez is jelentő energiára van szükség. A kielégítő mennyiségű mezőgazdasági termelés biztosításához szükséges öntözés is egyre több energiát fog igényelni. Energia, energia és energia. És ne dűljünk be az etanol, bio-dízel, hidrogén motor és hasonló elképzeléseknek. Ezek nem alkalmasak a CO2 kibocsátás csökkentésére, csupán azt a célt szolgálják, hogy a nyersolaj kutak kiürülése után is legyen mivel üzemeltetni a gépkocsikat.

Most nézzük, mivel jár az exponenciálisan növekvő globális felmelegedés. Ja, hogy „exponenciálisan”? Nos pillanatnyilag az éves CO2 koncentráció növekedése 3 ppm, míg ez az érték 1960-ban mindössze 0,74 ppm volt, és akkor ehhez tegyük hozzá a négy példával is illusztrált, de korántsem kimerített, pozitív visszacsatolások összesített hatásait. Szóval nézzük, mivel jár elsősorban hazánkra nézve (a teljesség igénye nélkül).

1. Az időjárási szélsőségek fokozódása (nagyobb szélviharok, hosszabb ideig tartó és intenzívebb szárazságok és hőhullámok, majd hirtelen felhőszakadások, rekorddöntő árvizek, illetve alacsony folyóvízszintek).

2. Az ország sivatagosodása.

3. Ivóvízhiány (a rendkívül alacsony Duna-vízállás miatt az ipari szennyezés koncentrációja elviselhetetlen mértékben megnő, emberi fogyasztásra alkalmatlanná válik a víz, és a feloldott vegyi anyagoktól nem lehet megszabadulni).

4. Melegkedvelő paraziták megjelenése, elterjedése (pl. az agyhártyagyulladást okozó kullancs már itt van, a maláriát terjesztő szúnyog megérkezése hamarosan várható).

5. Szubtrópusi betegségek megjelenése.

6. Eddig ismeretlen gyomnövények megjelenése.

7. Menekültáradat Afrikából, a Balkán déli részéről, a Közel-Keletről.

folyt. köv.


Antalffy Tibor
evatibor@t-online.hu