A napokban láttam a TV-ben egy politikai vitát (nem megy ritkaságszámban), ahol az egyik politikus hazugsággal vádolta a Kormányt, a másik politikus pedig az ellenzéket vádolta hazugsággal. Egy „független” politológusnak pedig az volt a véleménye, hogy sehol a világon nem lehet választásokat nyerni az igazság teljes feltárásával. Az emberek többsége nem tud és nem is akar szembenézni a kellemetlen igazsággal. Sokkal inkább hajlamos arra, hogy fejét a homokba dugja, és ne vegyen tudomást a kellemetlennek mutatkozó jövőről.

Nos, személy szerint én magam is megerősíthetem, hogy az emberek nagy többsége pontosan így viselkedik a politikától teljesen független dolgokkal kapcsolatban is. Sokan például azért nem mennek el AIDS vagy rákszűrésre, mert nem akarnak tudni a betegségükről, ha van ilyen.

Aki kételkedne szavaimban, annak bizonyítékként van egy kijelentésem. Lássuk, mi lesz a reakciója!

Álláspontom szerint az emberiségnek egyszerűen nincs jövője. … Nos, hogy tetszik?

Sokan mondták már rám, hogy pesszimista vénember vagyok, sőt azzal is megvádoltak, hogy az irigység beszél belőlem, mert hogy napjaim meg vannak számlálva. Mit tehetek? Segítség után nézek.

Vegyük Martin Reed professzort, aki pillanatnyilag az angol főcsillagász. 2003-ban a következőket írta:
The odds are no better than 50-50 that humankind will survive to the end of the 21st century.

Magyarul: „Annak az esélye, hogy az emberiség megéli a XXI. század végét, nem több 50 százaléknál.”

Nézzük, mit mond Jared Diamond (Collapse című, 2005-ben kiadott könyvében) Mr. Diamond különben a Kaliforniai Egyetem földrajz professzora és fő kutatási területe a korai civilizációk összeomlásának okai.

Because we are rapidly advancing along this non-sustainable course, the world’s environmental problems will get resolved, in one way or another, within the lifetimes of the children alive today. The only question is whether they will become resolved in pleasant ways of our own choice, or in unpleasant ways not of our choice, such as warfare, genocide, starvation, disease epidemics, and collapses of societies.

Magyarul: „Mivel egyre gyorsuló tempóban haladunk ezen a fenn nem tartható pályán, a világ ökológiai problémái így vagy úgy, meg fognak oldódni. Mindössze az a kérdés, hogy az általunk megválasztott kellemes módon változnak-e meg, vagy nem megválasztva, hanem ránk szakadó módon, mint például háború, népirtás, éhezés, járványok és a társadalmak összeomlása útján.” Eddig a fordítás, de a gondolat itt nincs befejezve. Mert a lényeg az, mivel mi magunk nem csinálunk semmit, a természet fog dönteni helyettünk.

Mielőtt azonban rátérnék a részletekre, megpróbálom a keserű pirulát egy kicsit megédesíteni. Albert Einstein, akinek az atombombával kapcsolatban vállalt szerepe miatt mélységes lelkiismeret furdalása volt, néhány évvel 1955-ben bekövetkező halála előtt azt mondta: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul az egész világ, ezt a kis diófát ma még elültetném.”… Kedves barátom, ültessen ön is kis diófákat!

A „Van-e jövőnk?” című könyvemben (www.van-e-jovonk.hu) számtalan, az egész emberiségre leselkedő „veszedelemre” hívom fel a figyelmet, illetve tárgyalom azokat ismeretterjesztő szinten. Ezeknek bármelyike bekövetkezhet a közeljövőben, és számomra semmi kétség afelől, hogy valamelyik be is fog következni, megelőzve ezzel a többit. Most azonban kizárólag a klímával kívánok foglalkozni. Néhány hete ugyanis divattá vált a klíma.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben Földünk klímája változik, pontosabban elsősorban melegszik, ami számtalan negatív következménnyel jár. Hogy mit várhatunk a következő években, az még csak nagyvonalakban rajzolódik ki, de az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy minden előrejelzés, minden „ésszerű ráérzés” néhány éven belül túlzottan optimistának mutatkozik. Más szavakkal kifejezve, a folyamat nem várt módon, eszeveszetten gyorsul. Az idő rövidsége miatt vegyünk csak egyetlenegy példát. Az ezredfordulón, vagyis mindössze néhány évvel ezelőtt, a szakemberek úgy gondolták, hogy az Északi-sark jégtakarója teljesen el fog olvadni valamikor a XXII. század folyamán, tehát 2100-at követően. Három évvel ezelőtt az ismert adatokra felépített modellezés szerint a jégtakaró teljes elolvadása (a nyári hónapok végére) 2050-re volt várható. Most, tehát 2007-ben a helyzet a következő, idézek:

The Artic ice cap is melting much faster than expected and is now about 30 years ahead of predictions, made by the Intergovenmental Panel on Climate Change, a US ice experts said. This means the ocean at the top of the world could be free of ice by 2020, three decades sooner than the global panel’s gloomiest forecast of 2050. (May 1, 2007) Š Copyright 2007 The New York Times Company.

Magyarul: „A sarki jég a vártnál sokkal gyorsabban olvad, és pillanatnyilag 30 évvel előzi meg az „Éghajlat-változási Kormányközi Testület” (azaz az IPCC) előrejelzését, állítja egy amerikai klimatológus. Ez azt jelenti, hogy a Föld északi sarkán elterülő óceán 2020-ra jégmentes lehet, három évtizeddel hamarabb, mint az IPCC legborúlátóbb, 2050-et megnevező előrejelzése jövendölte.”

Különben az IPCC legfrissebb, 2007-es jelentése nagyon óvatos és nagyon „felvizezett”, azaz az emberiség be van csapva. Ennek a felvizezésnek az az oka, hogy egyfelől az angolszász kultúrkörhöz tartozó tudósok alapvetően visszafogottak, másfelől a jelentésbe csak az kerülhetett be, amivel az ENSZ valamennyi tagállamából küldött tudósai maradéktalanul egyetértettek. A legnagyobb kerékkötők Kína, India, USA és Ausztrália voltak. Valamennyien a legnagyobb CO2 kibocsátók, természetesen egyéni gazdasági okaik miatt. Földünk klímája tehát számunkra negatív irányba változik, és érdemben nem teszünk ellene semmit. Először nézzük, miért nem teszünk semmit, aztán pedig vizsgáljuk magát a változást.

Winston Churchill, volt angol miniszterelnök és jeles államférfi leghíresebb mondásainak egyike így szól: „A parlamentáris demokráciára épülő kapitalista társadalmi berendezkedés szar, úgy ahogy van, de még nem találtak ki ennél jobbat.” Harminc évvel később Margaret Thatcher angol miniszterelnök asszony ezt megtoldotta: There is no alternative. Vagyis, a kapitalizmusnak nincs alternatívája. Erre a mondatra azért érdemes emlékezni, mert napjainkban több helyről, többször is halljuk, idehaza is. De nézzük, hogy vélekedik erről a Világ Szocialista Mozgalma (mert természetesen ilyen is van, „még mindig”).

The capitalism is admittedly an incredibly productive system that has created a flood of goods unlike anything the world has ever seen. It also is a system that is fundamentally (1) inhuman, (2) anti-democratic, and (3) unsustainable. There is a theory behind contemporary capitalism: We are told that because we are greedy, self-interested animals, an economic system must reward greedy, self-interested behaviour if we are to thrive economically.

Magyarul: „A kapitalizmus beismerten egy hihetetlenül produktív rendszer, ami a világon soha nem látott javak halmazát hozta létre. Egyúttal azonban egy olyan rendszer, amely alapvetően (1) embertelen, (2) antidemokratikus és (3) fenntarthatatlan. A fejlett, mai kapitalizmus mögött van egy elmélet is. Ezek szerint az ember egy mohó és önző állat. Éppen ezért egy gazdasági rendszernek az emberi mohóságot és önzést kell jutalmazni ahhoz, hogy sikeres legyen.” A soha nem létezett és kifejleszthetetlen „szocialista embertípussal” a dolog nem megy.

Nem tudom, Ön hogy vagy vele, de a magam részéről a fenti megállapításokkal 100 százalékban egyet értek. Volt azonban a meghatározások között egy fogalom, amin talán könnyedén átsiklottál. A kapitalista rendszer fenntarthatatlan. Ennél a pontnál találkozik a szociológia az ökológiával. Az egyetlen életképes gazdasági rendszer, amihez az emberiség túlnyomó többsége ragaszkodik (1989-óta mi magunk is?), fenntarthatatlan. Mi erre a bizonyíték?

Az ipari forradalom kezdete óta (amit 1750-re tesznek) a nemzetgazdaságok folyamatosan a GDP növekedését tűzték ki legfőbb célul. A GDP növekedése hazánkban is kulcsfontosságú kérdést, és kiver minket a frász, mert a szlovákok GDP növekedése kétszerese a mienkének. Ez ökológiára lefordítva annyit jelent, hogy 1750 óta az ipari termelés, és annak következtében a megtermelt javak fogyasztása, ezekkel együtt az emberiség lélekszáma, természetesen az ezekkel járó szennyezés is folyamatosan és megállíthatatlanul növekszik, és ha a tőkén múlna, ez a növekedés a világ végezetéig fenn is maradna. Nincs kitűzve felső határ, a növekedési folyamat a kapitalista elképzelés szerint a végtelenségig tartana. Csakhogy a középiskolai tanulmányaim szerint a Föld méretei végesek, amiből az következik, hogy a Földünkkel kapcsolatban minden más is véges, semmi se végtelen. Amit ma teszünk, ahogy ma élünk, az egyszerűen fenntarthatatlan. És mivel erről nem voltunk hajlandók tudomást szerezni, a természet megtette a maga reagálását. Ez pedig a globális klímaváltozás.

folyt. köv.


Antalffy Tibor
evatibor@t-online.hu