„Álmaimban Amerika visszainteget” szólt a rémgagyi sláger, ám úgy fest, az Egyesült Államok egyre kevésbé csalogató hely. Az „amerikai álom” kezd megváltozni, és inkább egy orwelli rémálom foszlányai bukkannak fel.

2001. szeptember 11-e óta a jenkik egyre többet engednek meg maguknak, ha a terroristák elleni harcról van szó. A kiszivárgott hírek alapján a CIA olyan brutális eszközöket vet be a foglyok vallatására, amiktől talán még egy jobb érzésű KGB-ügynök is elriadna. A szimpla fizikai kényszerítésen (pl. vízbe fojtogatás) túllépve inkább a pszichológiai megtörésre feketetik a hangsúlyt, amikor szexuális megaláztatásoknak vetik alá a rabokat, vallásukat gyalázzák, totálisan elszigetelik őket mindentől, vagy különböző hanghatásokkal tartják őket állandóan ébren. Ilyenkor előszeretettel nyúlnak a mások által kedvelt horrorfilmek zenéihez, vagy épp a metal bandák slágereihez – hiába, ezek elviseléséhez több, fogyasztói társadalomban leélt évtized kell. És működik, a terrorizmus gyanújával elfogott rabok hamarabb megtörnek, mintha csak gyepálnák őket, és még tán azt is bevallják, hogy ők lőtték le J. F. Kennedyt.

A szinte (hiszen Kína jön föl, mint a talajvíz) egyetlen szuperhatalomként tündöklő Egyesült Államok, aki a világ csendőre szerepében is tetszeleg, otthon is rendőrként viselkedik, és nyugodt szívvel kurtítja a szabadságjogokat a biztonság és Amerika megvédelmezése ürügyén. A szombaton elfogadott törvény értelmében ugyanis a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) bírói engedély nélkül is lehallgathat telefonokat, és olvasgathat bele magán e-mailekbe.

Ám nehogy azt higgyük, hogy ez új dolog, az Echelonnak nevezett műholdas rendszer évtizedek óta képes lehallgatni és elemezni a Föld teljes kommunikációs hálózatát. Ugyanakkor az Echelon példája jól mutatja, hogy egy ilyen eszközt korántsem csak kémelhárításra és nemzetbiztonsági esetekre használnak, hiszen figyelme politikai, civil és gazdasági területekre is kiterjedt, számos üzletet bonyolítottak le vagy hiúsítottak meg a segítségével szerzett információkkal. Miért gondoljuk hát, hogy az amcsi kormányzati fejesek megállnak ott, hogy elkapják Muhammedet, aki terrorista sejtet szervez mondjuk Atlantában? Miért ne kutakodnának az ellenlábas pártok, konkurens cégek vagy hangoskodó civil szervezetek ügyeiben is?

A totalitárius rendszereknek számos „emlékműve” van a világban. Az elnyomó hatalom mindig szerette monumentális szobrokkal példázni uralmát. Az Esquire magazin nemrég tett közzé egy összeállítást „A diktatórikus világ hét csodája” címmel, ahol Lenin mauzóleumtól kezdve Mao szobrán keresztül Laurent Kabila egykori kongói elnök emlékművéig számos építmény került a „dicső” top 7-be. Vajon mi lesz a következő? A Szabadság-szobor vagy a Ground Zero?