A hetes sok kultúrában bűvös szám: hétfejű a sárkány, hét van a törpéből, a gonoszok is heten vannak, és még a hét is hét napból áll… Érdekes módon az angol oktatási rendszerben a középiskola is hétéves képzést nyújt a diákoknak, így a Harry Potter mozgalmas iskoláséveit bemutató regényfolyam is hétrészes, amelyből bő két hete jelent meg az utolsó (az eddigiekből logikusan következően a hetedik) kötet.

J. K. Rowling Harry Potter-világa az utóbbi évtized legsikeresebb terméke volt a szórakoztatás piacán. Mára az írónő a leggazdagabb angol, és rajta kívül is még kétségkívül sokan profitáltak az általa teremtett fantasztikus univerzumból. És itt nem csak az anyagiakról beszélhetünk, hiszen Rowling egy egész generációt vezetett vissza a könyvhöz, mint hagyományos értékhez. Nagy fegyvertény ez manapság, amikor sokan a „Gutenberg-galaxis” hanyatlásáról, egy korszak lezárulásáról beszélnek.

Persze, mint minden sikertörténetnek, ennek is két oldala van. Különböző okokból támadták már az írónő műveit, legutóbb egy mexikói egyházfő jelentette ki, hogy azok az ördög termékei. Sok irodalomtanár is gyakran ad hangot azon véleményének, hogy jobban örülne, ha a fiatalok a „klasszikusokat” forgatnák ilyen buzgón. Az mindenképpen igaz, hogy ezek a regények nem szépirodalmi művek, azt viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy sok fiatal számára az olvasás szeretetének élményét hozták el, és ezeken keresztül más olvasmányokhoz vezethet az út.

Harry Potter története eredetileg egyszerű mesének indult, amely egy zseniálisnak bizonyult ötletre épült: az általunk ismert hétköznapok mögött létezik egy másik világ, a boszorkányok és varázslók világa, akik éppen úgy élik az életüket, mint mi, csak elrejtőznek előlünk. Az elképzelés nem is olyan radikálisan új, hiszen például az inkvizíció is ebből indult ki, a Rowling által felépített „árnyékbirodalom” mégis olyan egyszerű és hiteles volt, hogy az olvasók (és nem csak a gyerekek) élvezettel merültek el benne.

A siker másik kulcsa a krimiszerű, pergő cselekményvezetés. Az írónő – talán nem is tudatosan – arra érzett rá, hogy a mai fiatal olvasó már nem feltétlenül a hagyományos mesei fordulatokat szeretné különböző verziókban viszontlátni, hanem olyan akciódús és végig érdekfeszítő, az utolsó pillanatig meglepő fordulatokat tartogató cselekményre vágyik, amihez a kommersz mozi- és tévéfilmekből már hozzászokott. Így jött végre egy mesés, mégis hihető és élményorientált regénykörnyezet.

Azt mondják, minden író előtt ott lebeg egy ideális olvasó képe, akinek valójában ír – és szerencsés esetben sok befogadó tud azonosulni ezzel a szereppel, ettől lesz sikeres egy könyv. Rowling ideális olvasója valószínűleg a lánya (erre ő is többször tett utalásokat). Így következhetett be az, hogy a Harry Potter-regények egyre „felnőttebb” olvasmányokká váltak, hangvételük egyre komorabb lett, egyre nagyobb szerepet kapott a halállal való szembesülés bennük. Ahogy Harry Potter nőtt, úgy nőtt fel az olvasó is, és úgy távolodott el a mesék idealisztikus világától.

Az utolsó kötet magyar címe valószínűleg Harry Potter és a Halálos Ereklyék lesz (az első, felületesebb olvasat H. P. és a Halálos Szentek volt), és ebben a részben a főhősnek már valóban komoly kihívásokkal kell szembenéznie, hiszen legerősebb szövetségese és védelmezője, Dumbledore elhunyt a hatodik folytatás végén. Az előző regény megjelenése óta a rajongók között leginkább azon folyt a találgatás, hogy a főhős vajon túlélheti-e a történetfolyam befejezését, hiszen Rowling annyira határozottan állította, hogy végképp lezárja a sztorit, és nem ír több Harry Potter-történetet.

Saját véleményem szerint ez a kötet méltó befejezése ennek a kolosszális sikertörténetnek. Rowling az évek folyamán végig lebilincselően írt, de az ötödik rész tájékán volt érezhető, hogy valamilyenfajta írói válságba került. A hatodik kötet már javított a helyzeten, és most a lezáró kötet megmutatta, milyen írói nagyság rejlik ebben az angol hölgyben. Sem az olvasókat, sem saját magát nem csapja be ezzel a regénnyel: a történet végére érve úgy érezhetjük, hogy az valóban lezárult, a legfontosabb kérdéseinkre megkaptuk a válaszokat, és részesültünk az ilyenkor elvárható (és egyáltalán nem gagyinak tűnő) erkölcsi tanulságokban.

Ugyanakkor megmarad a vágy, hogy újból és újból részesei lehessünk ennek a világnak. Amikor befejeztem a Harry Potter and the Deathly Hallows olvasását, komoly késztetést éreztem, hogy elkezdjem elölről – sőt, még az is felmerült bennem, hogy újraolvasom mind a hét kötetet. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy megvárom a magyar fordítást: hátha félreértettem valamit, és nem is olyan jó könyv ez…

De én gyanítom hogy az, ezért minden angolul nem vagy nem elég jól tudónak azt tanácsolom, ők is várják megfeszítetten a magyarított verziót, mert jól fognak szórakozni, és valószínűleg nem csalódnak majd!