Ez a fesztivál is jól kezdődött! Az idén is folytatódik a tendencia, hogy Veszprém vendégül látja a jazz , jazz-rock műfaj nagyágyúit. Először Al DiMeola és Snétberger Ferenc muzsikáltak a városban, aztán Richard Bona és Bobby McFerrin, tavaly Paco De Lucia (jó, tudom, ő a flamenco óriása, de hát a Friday Night in San Francisco óta ő is tiszteletbeli jazzista), idén pedig a legendás Weather Report két zsenije Joe Zawinul és Wayne Shorter ad egy-egy koncertet a Szentháromság téren.

Nos, Joe Zawinul nyitotta meg a Nagyszínpad műsorát. A hetvenöt éves művész kissé nagypapás mozgással jött be a színpadra. Na, és ott volt a Sydicte is a deszkákon. A Joe Zawinul - billentyűsök, ének (Ausztria/Usa), Aziz Sahmaoui - ének, ütősök (Marokkó), Alegre Correa - gitár (Brazília), Linley Marthe - basszusgitár (Mauritius), Paco Sery - dob (Elefántcsontpart), Jorge Bezerra - ütősök (Brazília) és Sabine Kabongo - ének (Kongó) felállású csapat már a kezdet kezdetén alaposan belevágott, hiszen a Mester által produkált misztikus intrót követően végig vibrált a levegő a színpadon, bár maga Zawinul egy darabig csak keresgélte a hangokat, igaz ebbe egy technikai hiba is közrejátszott.

Egymást követték a virtuóz jazz és sok esetben kifejezetten rockos futamok, melyek között örömmel fedeztem fel néhány régi Weather Report témát. Ugyanakkor sok esetben az afrikai világzene elemei is jelen voltak a társaság muzsikájában. Ezek elsősorban az énektémákban jöttek ki, de az eszméletlen ütős részek is ebbe az irányba vitték a produkciót. (Az Öreg is énekelt, de hangját a szintetizátorba oltották.) Ez nem újdonság, hiszen Zawinul évek óta ebből az irányból közelít a jazz felé. Zenészeit is nagyrészt az afrikai kontinensről toborozta. Az együttes is modernül szólalt meg, maga az Öreg mester is rendkívül sokszínűen szólaltatta meg billentyűs arzenálját. Gondoljunk arra, hogy ő volt az első, aki szintetizátort alkalmazott a jazzben – még Miles Davis mellett.

Joe Zawinul néha megvillant, de a hangverseny nagy részében inkább dirigálta a nála évtizedekkel fiatalabb zenésztársait, sőt, hagyta őket kibontakozni egy-egy hosszabb hangszerszóló erejéig. Különösen nagy sikert aratott Jorge Bezerra és Allegre Correa ütős-gitár kettőse. Az előbbi még zsonglőrködött is csörgődobjával, nagy tetszést aratva. De Linley Marthe basszusszólója sem volt ám semmi: érdekes, néha disszonáns variációkból váltott át a legvadabb tekerésekbe.

No, és szóljunk már egy nem akármilyen meglepetésről is! A koncert második részében minden előzetes nélkül megjelent Wayne Shorter a színpadon, kezében szaxofonjával! Úristen, ez már a fél Weather Report! – bukott ki a mondat a mellettem álló cimborámból. Történelmi pillanatnak voltunk tanúi, amikor több mint húsz év szünet után a két veterán hosszas improvizációba kezdett! Mondanom se kell, a közönség felállva tapsolt!

Jó kezdés volt! Nagyszerű koncertet láthattuk a téren, és a cucc is jól szólt. Nekem ez újdonság is volt, hiszen az eddigi általam látott Veszpréfeszt bulikat mindig bezavarta az időjárás a sportcsarnokba. Tényleg jól néz ki a Püspöki Palota kivilágítva, színpadba öltöztetve. Holnap megyek a Wayne Shorterre.

Fotók: Ladányi Tamás