Az idei Ünnepi Játékok több és kevesebb, mint az előbbiek. Több, mert „kis programok” is várják az érdeklődő veszprémieket, és kevesebb, mert igazi közismert „nagy név” nélkül megy le a fesztivál. Hogy a koncepció beválik-e, majd kiderül, és kérdés, hogy ez a szerkezet új utat nyit-e a Játékok rendszerében.

Rosszmájúan azt mondhatnám, hogy az idei Ünnepi Játékok jazzfesztivál egy operett-hakni nappal. Az eddigi nagy nevek (Al DiMeola, Paco de Lucia) elmaradtak, és a műfajpaletta is szűkebbé vált. Hogy ez minek köszönhető? Valószínűleg a forráshiánynak. Kevesebb pénz – több zene – de igazi nagy nevek nélkül. Persze a „nagy nevek” kitétellel vigyázni kell, hiszen itt lesz Veszprémben a Weather Report két alapítója. Most kellene interaktívan látni az olvasókat – kinek, mit mond ez a zenekarnév. És ki a két alapító? Joe Zawinul és Wayne Shorter. Így már ismerősebb? Milyen hangszeren is játszanak? A kérdésekre valószínűleg az igazi jazzrajongók tudnak válaszolni. Ami nem baj. De hány van belőlük – Veszprémben, a környéken, Magyarországon? És hányan jönnek el megnézni a két nagyöreget a Várba?

Nos, nem irigylem az Ünnepi Játékok szervezőit, mert nehéz feladat előtt állnak/tak. Eredetileg elitista szuperprodukciókról szólt volna a fesztivál. Személy szerint ezzel nem tudtam egyetérteni, mert nagy külföldi művészek nem jönnek el Magyarországon vidékre, egy alig 60 000-es kisvárosba, Veszprémbe, csak akkor, ha Budapestet útba ejtik. Akkor meg már nem unicum a veszprémi fellépés, hiszen a produkció Pesten is látható. Ráadásul Pest könnyebben megközelíthető, van szállás, éjszakai élet, körítés. Persze nincs veszprémi Vár, az exkluzív környezet, ami viszont egy állványerdővé válik a nyár folyamán, és leveszíti valódi hangulatát, a mentális többletet.

A kérdés, hogy az új gazdasági helyzetben (illetve gazdasági kilátások nélkül) az alapvető koncepció mennyire fog változni. Nem könnyű a helyzet, mert ráadásul az ország is szarban van. Na nem a gazdag „elit”réteg, őket nem érinti súlyosan a tojás árának emelkedése, de a kultúrabefogadó „középréteg” az elkövetkezendő években össze fogja húzni a gatyaszárat. Tehát nehéz lesz jegyeket eladni.

Emellett az állam is összehúzza a gatyaszárat, mégpedig ott, ahol lehet: a kultúra területén. Azaz kevesebb pályázati pénzen osztoznak majd többen. És az önkormányzatoknak sem lesz könnyebb a következő esztendőkben… (Demagóg módon felvetődhet a kérdés: mi lesz a fontosabb, 12 milla az Ünnepi Játékoknak, vagy ingyen étkeztetés az ingyen könyv a rászoruló diákoknak? Merthogy az a veszprémieknek megy. És kézzelfogható. De ne legyünk demagógok. Hagyjuk meg azt a különböző színű és közutálatnak örvendő politikusoknak. Ők úgyis előhozzák majd a kérdést.)

Szóval nehezebb lesz Ünnepit csinálni. Több a fesztivál, és a több fesztivál a nagy „kultúratámogató” multicégeket több irányból próbálja leszívni. Akik aztán gondolkodhatnak, kinek adják a hatalmas molinó ellenében a zsetont.

Na, zurück a programhoz. A baj az, hogy a „pénztelenség” (azért az idézőjel, mert 100 milla nem kevés pénz, nekem pl. a jelenlegi lehetőségek szerint 55 évig kellene dolgoznom, hogy ennyi bruttó összejöjjön) egy ilyen fesztivál esetében az első pillanatban meglátszik. Kapolcson hasonló helyzetben elmarad mondjuk 10 program, de a másfél hét teltházzal fut. Apropó teltház. A progik változása magával hozza a nézőközönség változását. Oké. Igényes jazz-buli lesz itt a héten, de igazán nem tudom, milyen széles az a réteg, amely kíváncsi a jó jazz-re, lejön Veszprémbe, és pénze is van az egészre. Jövő hétfő reggelre kiderül. (Persze ott van augusztus 4-én az operagála, amely minden bizonnyal megtalálja a közönségét.)

Nos, nem irigylem a fesztivál szervezőit, mert az a produkció akkor „fut” igazán, ha van pénz. Mégpedig sok. Az országos helyzet viszont jelenleg nem a gazdasági Kánaánról és a kultúra tőkeerősségéről szól. Kíváncsian várom, mi lesz. Na nem ebből a mostaniból. Ebből igazi jó buli kerekedhet, Akik ott lesznek, élvezni fogják. De hogyan lesz a továbblépés? Hova tovább?