Lányok, fiúk vegyest nyilatkoznak az idei utcazenei Kispál-koncertről. Mint minden alkalommal, idén is vannak akik már a puszta jelenlétüktől menetrendszerűen elaléltak, a másik oldalon pedig ott van a tömeg kritikusabbik fele, amelyik nem elégszik meg Miska-kancsókba ill. alá-, fölé-, beléje csempészett szeszekkel, hanem nyafog, mint én is, hogy a francba is, miért voltak az előző nap EFOTT-on Debrecenben, s miért nem velünk zúzták széltében-hosszában végig ezt a hetet.

A magam részéről nem csak a fiúk fáradtságától törtem le kissé, hanem egyszerűen nem tudtam mit kezdeni ezzel a fajta nagyzenekari felállással sem, amivel most előrukkoltak. Tőlem akár még a New York-i Carnegie Hall-ból is érkezhettek volna hegedűsök tucatjával, azt sem fogadtam volna könnyebben, mint ezt a Csík-zenekarból érkezett triót. Nekem egyszerűen sok volt. Tudom, hogy vannak Kispál-számok, amikben vannak a vonósok, de azok mégis mintha színvonalasabban, tisztábban és őszintébben szólalnának meg, mint ezek a Csíkék.

Na jó, az egyik számban tényleg teljesen jót szólózott az első hegedűsük, de ezzel együtt a számok többségéből szerintem azért jócskán kilógtak. Véleményem szerint a Kispál ereje éppen az intimitásában – mint ahogyan a nevében is megtalálható –, az apróságában, a kicsiségében van. Úgy gondolom, hogy az a néhány ember is képes tömegeket mozgatni, nem kell, hogy a színpadon jelenlévők létszámban a nézőkkel versengjenek. Ha ez újító szándék lenne, akkor szerintem nem feltétlenül kellene erőltetni, ha pedig csak egyszeri alkalom volt, akkor uccu nekik, köszönjük!

A megkerülhetetlen önátdolgozások sem sültek el olyan jól, mint máskor. Az Egy fiú ágyában country-s, swing-es verziója inkább már erőltetettnek tűnt, mint jópofának, és Jutka is úszott már szebben át a folyón, mint most. Viszont nagyon tudtam örülni Illérinek. Az idejét sem tudom már megmondani, hogy mikor hallottam tőlük koncerten utoljára, és becsületükre legyen mondva, nagyon szépen adták elő. Jól szólaltak meg az új számok is. Megvan az a bájuk, ami miatt elkezdte hallgatni ezt a zenét az ember fia. Arányosan és aranyosan aktuálpolitizálnak, sújtanak és pöckölnek, ahová kell, ahová lehet.

A Gemenci szarvasoktól, s attól az „alkoholostól” most is szorult szív és gyomor, emelkedett lélek, derült ész s akarat bennem. Amúgy többségében, nagyjából rendben volt minden. Nem szerepelték túl magukat a fiúk, játszottak, zenéltek. Kicsit sajnálom, hogy nekem az idén a Quimby koncert volt az, ami tavaly a Kispál. Ebben biztosan a fentebb említetteken kívül is rengeteg dolog közrejátszott, azért a lényeg a lényeg, itt voltak, vállalták ismét a fellépést, és összességükben jót és jól muzsikáltak.