Amikor e sorokat papírra vetem, épp megdől hazánkban a mindenkori hőségrekord. A korábbi meteorológiai folyamatok már éreztették hatásukat (emlékeztetnék a tavaszias 2006–2007-es telünkre). Minden palatinuszi elmélkedés arra a következtetésre jutott, hogy (a kalandor „tudósok” zagyvaságai ellenére) a valós természettudományi kutatások megalapozott állításai szerint bolygónkon, a Földön, klimatikus változással kell számolni.

Az ok-okozati összefüggésekben jelentős szerepet játszanak az emberi tevékenységek. Tényként kell kezelni, hogy a népességnövekedés olyan mértéket öltött, hogy a természet lassan képtelen eltartani ennyi embert. A népesség növekedésen kívül külön kockázatott jelent az, hogy a szükségleteken felüli termeléssel gyorsítjuk az ökoszisztéma felborulását. Az emberiség Föld kincseit rabló módra kitermeli – rövid távú, esetekén egy-két napra kiható gazdasági eredmények elérése céljából.

A korábbi írásokban a lehetőségeknek megfelelően igyekeztem feltárni mindazokat a tanulmányokat, dolgozatokat, összesített véleményeket, amelyek mind arra figyelmeztetnek, hogy az emberiség „ökológia lábnyoma” napjainkban katasztrofális méretet mutat, és elindultunk azon a jövőbe vezető úton, amely már visszafordíthatatlan biológiai katasztrófákhoz vezet.

Bármelyik oldalról és megközelítésből vizsgáljuk a Földünkön tényszerűen zajló természeti átalakulásokat, minden esetben csak arra a megállapításra juthatunk, hogy a bajok fő okozója szinten minden esetben nem más, mint a politika és a tőke. Tehát a tudatos emberi cselekvés gerjeszti a természettől való elrugaszkodást és az irracionális természetpusztítást. Csak ez a két társadalmi rétegződés az, amely a változásokat nem veszi tudomásul, és önös érdekei miatt a károkat, nem enyhíti, hanem folyamatosan fokozza. Sajnos a figyelmeztetéseket és a megfontolt emberi elmék szavait nem veszik figyelembe. Nem lehet felfedezni olyan szándékot, hogy a politikai elit pl. korlátozná napi extraprofitját, például azért, hogy az unokája, dédunokája emberi körülmények között élhessen a jövőben. A korában elemzett tanulmányok, vagy a G8-ak 33. heiligedammi ülésének tanulmányozása is azt mutatta, hogy a szűk körben megvalósítható un. „fenntartható fejlődés” tekintik arany borjúnak.

A nemzetközi kitekintések, és a folyamatosan zajló természetváltozás mind-mind azt mutatja, hogy a szavakon kívül semmi nem történik, a profittermelés mindig aktualizálja a helyzetet, és adott esetben egész népcsoportok kiirtásával, vagy a természeti környezet teljes rombolásával tartja fenn a vagyon gyarapodását. Állításaimat természetesen dokumentumokkal lehet bizonyítani, amelyeket már korábban, az aktuális témák tárgyalásakor igyekeztem beemelni írásaimba.

Itt megszakítottam írásomat, és megnéztem az árnyékba kitett hőmérőt. 2007. július 19-én, 11.30-kor a hőmérő 41°C értéket mutatott. Az ózonkoncentráció (a rádióadásokra hivatkozva) átlépte a kritikus értéket. Ez a trópusi hőség a meteorológiai előrejelzések szerint még vagy egy hétig tart.

Térjünk vissza a klimatikus problémák megvitatására. Sok ember úgy van ezzel a kérdéssel, hogy őszintén megmondja, nem érdekli, mi történik pl. az Északi-sarkon vagy az Amazonas őserdeiben. Az már zavart okoz néhány emberben, ha azt hallja, hogy pl. Amerikában a szélsőséges időjárás katasztrófákat okoz, és adott esetekben egész államok károsodnak. A híradásokban mindig a károk összegének a nagysága jelenti ezeknek az embereknek az igazi katasztrófa-megítélést. Abban az esetben, ha nagyon sok millió dolláros a kár, akkor nem az emberi szenvedést és a természet pusztulását érzik ki ezek az emberek a híradásokból, hanem azt nézik, hogy emiatt zuhan az amerikai tőzsde, és ez milyen hatással van a hazai pénzpiacokra. Személy szerint fel nem tudom fogni, de tudomásul kell venni, hogy a jövő generációinak oktatásánál inkább a közgazdasági szemléletet helyezik előtérbe, miközben a természettudományok oktatását erőteljesen hanyagolják.

Az elmúlt időszakban kevés szó esett a hazai környezetvédelmi, klímakutatásokról és azok eredményeiről. Ez természetesen nem szándékos mulasztás, amit azzal lehetne megmagyarázni, hogy hazánk miden tekintetben – területi méreteinél, földrajzi adottságai miatt is – mindössze csak valós szenvedő alanya lehet a globalizációs folyamatoknak. Történt valami az elmúlt időszakban? – tehetnénk fel a kérdést, de felesleges, mert a Magyar Tudományos Akadémia létrehozott egy munkabizottságot, és három éven keresztül tudósok százai fáradoztak azon, hogy legalább értelmezzék a Kárpát-medencében észlelhető klimatikus változásokat. Ez nem más, mint a

VAHAVA program.

A program 2003 nyarán indult azzal a céllal, hogy meghatározzák a hazai klímaváltozások várható irányait, valamint elemezzék ezeknek a folyamatoknak az egyes ágazatokra és szakterületekre valószínűsíthető hatásait. A programba több száz tudóst vontak be. A záró konferenciára 2006 márciusában került sor. A dokumentumok, tanulmányok, elemzések és állásfoglalások áttanulmányozása nagy odafigyelést igényel.

Milyen következtetésekre jutott a tudós testület? Néhány idézetet szeretnék kiemelni.

1) Célkitűzések: A globális klímaváltozással összefüggő hazai hatások és az erre adandó válaszok. A jelen kutatási projekt alapvető célja megkísérelni az eddigi eredményekből, és néhány részterületen elérhető új ismeretekből létrehozni ezek nagyrendszer szintézisét, amelyből megfelelő következtetések vonhatók le a további tudományos kutatások, a gazdaságpolitikai és társadalompolitikai döntések számára, rövid-, közép- és hosszú távon, illetve regionális és országos vonatkozásban egyaránt.

2) A projekt tematikai terve széles területet ölel fel: meteorológia, mezőgazdaság, ezen belül növénynemesítés, növénytermelés, kertészet, rét- és legelőgazdálkodás, növényvédelem, állattenyésztés, továbbá erdészet, növényélettan és stressztűrő képesség, élelmiszertermelés és kereskedelem, természetvédelem és ökológia, földhasználat, vízgazdálkodás, turizmus, regionális fejlesztés, települések energiaellátása, közlekedés, környezet-egészségügy, katasztrófavédelem, klímavédelem, illetve gazdasági és jogi szabályozás minden felsorolt területen, kockázatelemzés, oktatás és képzés.

3) A projekt alapkoncepciója a „változás – hatás – válaszadás” folyamatok elemzése, feltárása, szintetizálása, ami egyúttal hozzájárulás a fenntartható fejlődés tudományos megalapozásához.

4) A végrehajtás menete öt nagy fázisra bontható

– Adatok, információk begyűjtése, összegzése (hazai és nemzetközi publikált adatok, meteorológiai adatsorok, korábbi szélsőséges időjárási események gyakorisága, és ezek gazdasági kártételei, jelenlegi gazdasági és jogi szabályozás, stb.).

– Összefoglaló tanulmányok készítése felkért szakértők segítségével. Ezek részben felölelik a jelenleg folyamatban lévő kutatások eddigi eredményeit, illetve olyan elemzések, amelyek lefedik az ún. hiányterületeket.

– Néhány lehatárolt területen egy-két év alatt teljesíthető experimentális vagy modellezési kutatások elvégzése.

– Az előző fázisok eredményeinek szintetizálása, különböző döntéshozatali szintekre, illetve idősávokra vonatkozó javaslatok kidolgozása.

– A projekt főbb megállapításainak és javaslatainak széles körű ismertetése a kutatási, fejlesztési és oktatási szakértők között, a különböző szakmai szervezetek, valamint a potenciális ágazati felhasználók bevonása a következtetések és javaslatok kimunkálásába.

5) A projekt feladata olyan új nagyrendszer-szemléletű szintézis elvégzése, amely feltárja a valószínűsíthető klímaváltozási forgatókönyvek komplex hatásait, megadja javaslatait, ajánlásait a hatásokra adandó válaszokra, vagyis olyan cselekvési programokra, amelyek megelőzik vagy minimalizálják a kedvezőtlen hatásokat országos és regionális szinten.

6) A kutatási projekt széles területeket ölel fel: természettudományok, társadalomtudományok, természet- és környezetvédelem, gazdálkodás, vállalkozás-, pénzügyi rendszerek, államigazgatás, civil szféra.

Az idézetek is azt bizonyítják, hogy nagyon komoly előkészítést követően egy minden részletre kiterjedő tudományos program indult el 2003-ban. Érdemes megvizsgálni, hogy a záró konferenciát követően milyen állásfoglalás (vagy inkább összesített értékelés) került nyilvánosságra. Ahhoz hogy ezt értelmezni tudjuk, szükséges a VAHAVA program munkatervét megismernünk.

Munkaterv:

I. Felkészülési szakasz: Az 1990 óta megjelent hazai publikációk jegyzékének összeállítása a klímaváltozás lehetséges magyarországi hatásairól, meteorológiai vonatkozások, vízgazdálkodási vonatkozások, természetvédelmi vonatkozások, mezőgazdasági és erdészeti vonatkozások, egyéb gazdasági összefüggések (pl. települések vízellátása, turizmus, energiafelhasználás.

II. Néhány külföldi esettanulmány begyűjtése és összefoglalása, amelyek hasonló célkitűzéssel készültek.

III. Öt klímaváltozási forgatókönyv (szcenárió) elkészítése Magyarország természeti viszonyaira kidolgozva.

IV. A klímaváltozás mérséklésének lehetőségei.

V. Hazai beavatkozási lehetőségek a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklésére.

VI. Természetvédelem és klímaváltozás.

VII. Speciális tudományos problémák.

VIII. Vízgazdálkodási feladatok.

IX. Gazdasági és társadalmi következmények.

X. Szintetizáló szakasz.


folyt. köv.


Szacsky Mihály