A világ hírközlő szervei 2007 június első heteiben lázban égtek, mert szigorú biztonsági intézkedése mellett Heiligendammban ülésezett nyolc állam vezetője, amit a G8-ak csúcstalálkozójának neveznek. Három téma megvitatására került sor a megbeszéléseken. Első a klímaváltozás égető gondjainak megoldása, a második Afrika megsegítése, a harmadik a világ gazdaságának kérdése. Szerepelt egy segédtéma is – ez az USA rakétavédelmi rendszer európai telepítésének nemzetközi feszültségét volt hivatva feloldani.

A G8-ak heiligedami ülésén semmitmondó határozatokat fogadtak el. Sejtelmesen hangzik a 2012-es Kiotói szerződést követő feladatok előrevetítése, a 2050-ig vállalt széndioxid-kibocsátás mérséklés. Történt mindez úgy, hogy nem veszik figyelembe azokat az előrejelzéseket, melyek szerint erre az időre (a trendek alapján) Földünkön akár 10 milliárd ember is élhet, Kínában elérheti a népesség a 2 milliárd főt.

Egy kis színes: egy korábbi írásban beszámoltunk arról, hogy tudósok kiszámították azt az értéket, amely a széndioxid-kibocsátáson felül a szarvasmarhák szellentésének metánmennyiségére vonatkozott. Az üvegházhatást kiváltó gázok emelkedésének kritikus mennyiségét (szerintük) ez is jelentős mértékben befolyásolja. Ez a tudományos felvetés értelemszerűen a világhatalmak néhány vezetőjének elmélyült tanácskozását nem szennyezhette be: a szarvasmarhák szellentése törölve. Arra sem fordítanak figyelmet, hogy a megnövekedett népesség élelmiszerigényének kielégítése miatt folyamatosan sérülnek és tagolódnak a még egybefüggő természeti földterületek, növekszik a talajerózió, a szén körforgásának egyensúlyi állapota felborult. Bonyolíthatnánk a helyzetet még a földi vizek és vízkészletek állapotával is. Egy szóval sem tettek említést arra vonatkozólag, hogy ismerik, tudják, vagy hallottak volna az ENSZ által közzétett második „Víz Világjelentésről”. A dokumentumok tanulmányozása alapján arra a megállapításra kell jutni, hogy ezek az elkülönült problémakörök önmagukban is komoly kockázatot jelentenek a jövő földi életére, de komplexitásukban riasztó jövőt sejtetnek.

A G8-ak csúcsán történt elmélkedések és a közzétett nyilatkozatok estében viszont találtam egy kiemelkedő hibát, és ez nem más, mint hogy a 2050-re tervezett széndioxid-kibocsátás csökkenését pontos százalékban határozták meg. Úgy tűnik, ez szinte már gyermeki fantáziálás. Tudni és ismerni kell (még a politikusoknak is) azokat az óvatos becsléseket, amelyek alapján azt vélelmezhetjük, hogy erre az időre az ember már kitermelte a Föld teljes felhasználható olajkészletét. Egy ilyen súlyú tényező „kifelejtése” talán azt is jelentheti, hogy a gazdag emberek erre az időre szeretnék a Föld kirablását végérvényesen elérni. Pusztító háborúkat kell ehhez indítani, amit a Luganoi jelentésben Susane George is feltüntetett, ezzel biztosítva a „nép-apasztásokat”. A gonosznak tűnő tervekhez lehet hozzátenni azt is, hogy a gazdag emberek talán azt fantáziálják, hogy a bértudósok arra az időre már kiépítik a Mars-űrflottát. Az addigra lakhatatlan szeméttelepről – ami korábban egy szép kék bolygó volt (Földünk) – menekülnének el és települnek át a kiválasztottak a Marsra, amit azonnal elkezdenének széndioxiddal szennyezni, mert ennek a technológiáját már ismerik.

A G8-ak másik fő tárgyalási témája Afrika megsegítése volt. A csúcstalálkozót megelőzően José Manuel Durao Barroso felszólította a G8-kat, hogy váltsák be ígéreteiket, és hathatósan támogassák Afrikát, az afrikai országokat. De mivel? „Barosso úgy vélekedett, hogy nem elegendő az adósságok elengedése, illetve a fejlesztési segélyek növelése, szükség van a beruházások növelésére, a különböző járványok leküzdésének fokozottabb támogatására, valamint a jogállamiságok előmozdítására.” A témát a Világbank is megpendítette: „…figyelmeztetett, hogy a gazdag országok nem tartják be Afrikának tett ígéreteiket, nem növelték támogatásukat, és nem nyitották meg piacaikat az afrikai termékek előtt. […] A világkereskedelem liberalizálásáról folyó tárgyalásokon tapasztalt nehézségek ugyancsak akadályozzák a gazdag országok piacának megnyitását az afrikai termékek előtt”.

Minden olyan ember, aki minimális ismeretekkel rendelkezik az antropológiai tudományából, az tudja, hogy az emberiség bölcsőjét Afrikában kell keresnünk. Tehát mondhatjuk azt, hogy onnan származunk. Mit cselekedett az ember az elmúlt, mondjuk 500 évében Afrikában? Nem tekinthetjük túlzásnak azt, hogy a szülőhelyünket leromboltuk, elpusztítottuk, kiraboltuk és ottmaradt embertársainkat gyilkoltuk, rabszolgaságra kényszerítettük, és élhetetlen földrajzi környezetet teremtettünk számukra. Ebből a tényből csak néhányat szeretnék kiemelni, nehogy valaki azt mondja, hogy eltúlzom a helyzetet.

Kezdjük a rabszolgasággal. A Guineai-öböl partvidékkének a Niger és a Volta folyók között van egy szakasza, amit Rabszolgapartnak neveznek. Miért? Mert a XVI. és a XVIII. század között ezen a parton zajlott a „rabszolgák behajózása”. Mit tudunk erről? Talán azt, hogy az emberiség legszégyenteljesebb tevékenységével állunk szembe, és itt csak az újkori rabszolgaságot említem. Az európai koraközépkori feudális társadalmi rend is alkalmazta a rabszolgatartás intézményét. Az újkorban a gyarmattartó államok és az USA az Afrikából embertelen körülmények között megszerzett és behurcolt emberekkel végeztette a munkálatokat, elsősorban a mezőgazdaságban és bányászatban. Az Egyesület Államokban csak a polgárháború tudott gátat vetni a nyílt rabszolgatartásnak. A híres Lincoln-féle elnöki proklamáció szüntette meg hivatalosan 1863. január elsejei hatállyal a rabszolgaságot. Ezzel megszűnt volna minden hatása a népcsoportok közötti ellentéteknek (mint rabszolgatartó és rabszolga)? Sajnos nem, mert a XX. században, de még a XXI. század hajnalán is beszélhetünk rabszolgaságról. Nemrég volt egy tüntetés a modernkori rabszolgatartás ellen Budapest belvárosában. Az ok nem volt más, mint az a tény, hogy napjainkban a XXI. századi rabszolgák nem a gyapotföldeken robotolnak, hanem varrodákban végeznek megalázó rabszolgamunkát, de nem ismeretlenek az építőiparban sem rabszolgamunka-jellegű foglakoztatások, hogy a prostitúcióról ne is beszéljünk. Ezt az intézményt – sajnálattal kell kimondani – elsősorban európai elmék találták ki. Valami ellentmondás van talán ebben a kijelentésben. Mi közünk van például az amerikaiak déli államaiban virágzó XIX. századi rabszolgasághoz? Csak annyi, hogy azok, akik vették a rabszolgákat, és Amerikába szállították, azok mind európai származású emberek voltak. Az amerikai őslakosságot, az indiánokat addigra módszeresen és gyakorlatilag kiirtották. Tehát faji megkülönböztetést is felfedezhetünk ezekben a folyamatokban. Azt kell mondanom, hogy mindenféleképp figyelmet kell szánni ezekre a jelenségekre is. Az Amerikába bevándorolt európai ember igazából nem tekintette embernek az indiánt, a négert, a kínait, csak mint munkaeszközt használta. A mai világlátás sem mentes ettől a gondolattól, mert a liberális szemlélet szerint „gyermekeink a jövő munkaerő piacának leendő erőforrásai”. Ezt minden esetben ki kell hogy kérjem a magam és mindazon embereknek nevében, akikre ezt a cinikus és megalázó megjelölést kitalálták.

De térjük vissza a faji különbségen alapuló társadalmi rendszerek egyszerűsített értelmezéséhez. Ismerjünk meg néhány tényt. A II. világháborúban pl. néger a hadiflottánál nem vehetett fegyvert a kezébe, csak például a fedélzetet súrolhatta. A tengerészgyalogságnál viszont előszeretettel vetették be őket, mert ennél a fegyvernemeknél igen nagy volt az áldozatok száma. Talán őértük nem volt kár? Mára már mindenki szemérmesen hallgat arról, hogy az 1865-ös amerikai polgárháborút követően – a rabszolgatartó társadalmat eltörlő intézményekkel egy időben – megalakult a Ku-Klux-Klan. Mindenki mondhatja: régen volt, ki emlékszik rá. A történelem viszont ezt nem így kezeli. A Klan megalakulását követően célul tűzte ki, hogy minden olyan mozgalmat kíméletlenül elfojt, amely a négerek jogfosztottságának és elnyomásának megszüntetésére irányul. Tagjai brutálisan bántalmazták, sok esetben meggyilkolták ellenfeleiket. A történelmet ismerők most azt mondhatják, hogy ez sajnálatosan megtörtént, de a rendet 1870-ben feloszlatták. Ez igaz, de 1915-ben újjászerveződött, sőt, meglepő módon 1920-ben, és főleg a II világháborút követően megerősödött a mozgalom. Ez utóbbi mérföldkőnél még bővült is a tevékenységük. A négerekkel szemben alkalmazott terror nem volt elég, hanem kiterjesztették tevékenységüket mindenkire, aki szembeszállt velük, így alakult ki a legszélsőségesebb faji, vallási és nemzeti gyűlölet retorikájukban és tetteikben.

folyt. köv.

Szacsky Mihály