Abszolút nem meglepő, ha az aktuális politikai vezetés vele együttgondolkodó vezetőket akar kinevezni az intézményeiben. Számomra ez nem probléma. Probléma az, ha alkalmatlan jelölt kerül az igazgatói székbe. Ezért kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a szakmai kiválasztásra, az igazgatói programok kidolgozására és ellenőrzésére.

A városi önkormányzatban az iskolaigazgatók kinevezésekor az SZDSZ és MSZP farkast kiáltott. Szerintük a mostani vezetés politikai szempontok alapján akarta az igazgatókat kinevezni. Ők biztos tudják, hogy történik mindez, hiszen 16 évig ők irányították a várost, ők nevezték ki az iskolák igazgatóit. Bár ahogy elnéztem a névsort, olyan nagy váltásról nem beszélhetünk. Ezért végképp nem értem a történteket. De arra mindenesetre jó volt ez az eset, hogy elgondolkodjunk az iskolaigazgató választás problémáiról.

Szerintem, ha az adott vezetés vele lojális szakemberekkel veszi magát körbe az nem baj. Baj, akkor van, ha a pártszempontok maguk alá gyűrik a szakmaiságot. Mert ez azt jelentené, hogy visszaléptünk az 1990 előtti időszakba, amikor ez volt a kiválasztás legfőbb szempontja. Ezért lenne szükség itt is és a színházigazgatói pályázatok során is látható szakmai zsűrire. Ahol szakmai szempontok alapján vizsgálnák meg a jelöltet. Az iskola tanári testülete, amely eddig is véleményezte a jelöltek programját, nem felel meg ennek az elvárásnak!

A szakmai testület nemcsak a jelöltek programját, hanem azok iskolai múltját, eredményeit, eddigi eredményeit is megvizsgálná. Manapság a legtöbb esetben sajnos konkrétumokat nélkülöző, általánosságoktól hemzsegő, jelentéktelen dolgozatokkal találkozunk. Egy kívülálló számára lehet, hogy tetszetősek ezek a dolgozatok, de a gyakorló pedagógusok – már akit ez még érdekel – mosolyognak csak rajta. A szakmai grémium megnézné, hogy a jelölt programja mennyire illeszkedik az adott iskolához, mennyire foglalkozik az ott tapasztalható problémákkal, mennyire ismeri az intézmény sajátosságait, a kollegákat, gyerekeket. Mert bizony, minden iskola más-más hangulattal, hagyománnyal, szellemiséggel rendelkezik. A pályázónak foglalkoznia kellene a pedagógusok belső képzésével, a fiatal pályakezdők beilleszkedésével, segítésével, ha már a minisztérium ez nem teszi. Ki kellene térnie az iskola marketingkommunikációjára is. Hiszen az iskola szolgáltatás, ezért el kell magát adnia a piacon. Nem szabadna figyelmen kívül hagyni a diákok helyzetét, jogait, problémáit is: sajnos manapság nagyon sok iskola inkább szociális intézmény, mint oktatási. Tehát az igazgatójelölteknek a megadott szempontok alapján kellene megírnia a pályázatukat, amit a szakmai zsűri elbírál, miután elbeszélgetett velük.

Ezek után kerülhetne a jelölt az iskolai, majd politikai döntnökök elé. Az lenne a legszerencsésebb, ha a szakmai bizottság által nem javasolt személy nem is kerülhetne tovább.

Fontos szerepet kapna az ellenőrzés, vagyis megnéznék, hogy a pályázatban leírtak, miként és hogyan valósulnak meg a későbbiekben.

Jó lenne, ha az adott fenntartó önkormányzat elvárásokat fogalmazna meg az iskoláival szemben. És ezek már bekerülnének az igazgatóval kötendő szerződébe. Jelen esetben, tanítsák meg Veszprém történetét, minden elsős ismerkedjen meg a várossal. A tananyagba építsék be Balácát, a Lackó Dezső Múzeumot, az állatkertet, a színházat, az érseki palotát. Tanítsanak a város nagy polgárairól, jelenéről, itt élő, meghatározó alkotókról. Ezt a fajta gondolkodásmódot el kell fogadtatni az illetékesekkel, majd meg kell tanítani rá mindenkit.