Számos tudós reálisan látja, hogy a Föld nem képes 6–8 milliárd embert eltartani. A pénz és liberális gazdaság ezt így magyarázza: „minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdaságon, annál több marad a nyerteseknek”. Ez a gondolatmenet lavinaszerűen zúdul végig a Lugánói tanulmányon. Érvek özönével találkozhatunk, hogy ez a szemlélet egyenesen emberellenes.

Az értelmezés szerint az lenne az ideális a liberális gazdaságnak, ha rendelkezésre állna optimális mennyiségű rabszolga, és egy szűk elitréteg tudná élvezni azt az időt, amit földi mivoltunkban itt töltünk. A természet azt mondja – és a természet törvényei azt sugallják –, hogy ha egy ember megszületett, akkor annak élveznie kell a természet csodálatos mivoltát. Majdnem azt írtam, hogy „jogában áll”, de meggondoltam magam, mert a jog embercsoportokat más és más módon bírál el. Baj van, mert az emberiség csak szaporodik, és nem akar csökkenni. Mit mond erről az elemző?

„Mivel azonban abból indulunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a Föld – és azon a liberális rend – tovább él. Csak így valósulhat meg a fenntartható fejlődés.” A lakosság csökkenése a szokásos módszerekkel – úgymint világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása és az egyéb durva, direkt módszerek – ma már nem megvalósítható. Miért? A válasz megdöbbentő: ezek ugyanis túl költségesek, és nem elég hatékonyak. Hangsúlyozom, hogy ezek idézetek és nem saját gondolatok.

A megoldások talán még furcsábbak. Az alkalmazható „népirtásoknak” vannak feltételei. Melyek ezek?

- Olcsónak kell lennie.
- Nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelni.
- Az „áldozatok” kiválasztását nem vállalhatja senki, azt maguknak az „áldozatokra” kell bízni.

A gondolatsor szerint a továbbiakban a népességcsökkentési tervet jól átgondoltan kell végrehajtani, keresni kell a megfelelő „erőforrásokat”, és ehhez akciókat kell rendelni, mert akkor a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell felkészülnie: a születésszám csökkenésére és a halálozási számok növekedésére. Végső célként azt tűzi ki, hogy 2020-ra a jelenlegi 6 milliárdos népesség 4 milliárdra csökkenjen le. A rideg számítás szerint évente kb. 100 millióval kellene csökkeni a világ népességének. A liberális gondolkodás természetesen súlyoz, mert a javaslat szerint a csökkenés 90%-ának a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie.
Ezt a népességcsökkentési tervet négy pillérre helyezték:
- ideológiai-etikai
- gazdasági
- politikai
- pszichológiai

Az elemzésben a négy pillér értelmezésénél ugyancsak hideg, érzelemmentes érveléssel adnak magyarázatot arra, hogy milyen forgatókönyv szerint kell eljárni különböző típusú országokban. Ha négy pillér áll, akkor kezdődhet a „grandiózus népességcsökkentő terv”. A tanulmány többszöri elolvasása azt erősítette meg bennem, hogy jelenleg a négy pillér kiépítésének a kellős közepében vagyunk. Államunk gyenge és erőtlen, az állam nem rendelkezik javakkal, képtelen polgárairól gondoskodni, a liberális szemléletű privatizáció az egyébként sem gazdag országunkat teljesen elszegényítette. Ha valaki azt képzeli, hogy paranoiás vagyok, akkor olvassa el a „grandiózus népességcsökkentő terv” elemeit, és ütköztesse a napi valósággal.

A grandiózus tervek mögött a tervezőről nem lehet semmit tudni. Durva, és inkább lebukást jelentő népirtásokat nem lehet alkalmazni. Példaként hozták fel a Shell nigériai esetét, amikor az ogoni népességet 20 éven keresztül mérgezték, amivel ezt a törzset a kihaláshoz vezeték. Hogyan vélekednek erről a szakértők? „Ez a brutalitás nagy butaság volt” – csak ennyi.

Mik tehát a láthatatlan fegyverek, amiket szabadon lehet bevetni?
- Külső hatásra kirobbantott belháborúk, elég az, ha az emberek egymást ölik.
- A helyi kisebbségek felfegyverzése, a fegyverkereskedelem növelése (megjegyzés: csak egyszerűbb kézifegyverekről van szó, robbanóanyagok szállítása vagy „konyhai” receptek az előállításra).
- Esetenként közvetlen beavatkozás jól magyarázható indokokkal (megjegyzés: nagyon fontos, hogy a beavatkozó utólag számlát nyújthasson be azért, mert a helyi lakosok létszámának csökkentésében aktív szerepet vállalt). - Magánszemélyek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen.
- Elszegényítés az éhínség szintjéig.
- A föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit.
- Olyan növénymagok használatának ráerőltetése a szegény ország mezőgazdaságára, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre (GMO technológiával előállított vetőmagok).
- Környezetszennyezés, a víz és a levegő szennyezése.
- A mezőgazdaság további liberalizálása, az – időleges olcsó – import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függés kialakítása.
- A kis gazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszeritése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási „agrobusiness”-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék.
- Élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek.
- Az egészségügyi intézmények leépítése a szegény országokban, kórházi ágycsökkentés, az orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció.
- Differenciált beteggyógyítás: azokra koncentrálni, akik fizetőképesek.
- A cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámjának ösztönzése.
- Az urbanizáció, a földelhagyás, a városbaköltözés bátorítása, ezzel növelve a kiszolgáltatottságot
- A közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához és a lakosság elszegényedéséhez.
- A gyógyszerárak erőteljes növelése, így a szegények – köztük a nyugdíjasok – csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak gyógyszerhez.
- Az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban, ezt úgy feltüntetve, hogy csak nekik jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
- Az AIDS további terjedése és a TBC-esetek számának újbóli növekedése is jól segítheti a népességcsökkentési tervek végrehajtását.
- A drogok legalizálása.
- A csecsemőhalandóság jelentős növelése.

A halálozások számának növelő tényezői után vizsgáljuk meg, hogy a szülések száma hogyan csökkenthető.

- Az abortusz és sterilizáció bátorítása.
- A gyermeknevelés megnehezítése.
- A gyermekek számának csökkentését a „struktúra-átalakítási programba” is be kell foglalni, anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket
- A gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagiak hátrányainak hangsúlyozása.

Fel lehet sorolni riasztó tényeket arról, hogy ezeket a praktikákat miként alkalmazzák. A tanulmány említi az indiai esetet, amikor egy mezőgazdasági projektet a Világbank kezdeményezésére úgy indítottak be, hogy a következményekre nem voltak tekintettel. A projekt hatására maláriajárvány tört ki. Ez idő alatt az IMF előírásainak megfelelően jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, ezért az országot a járvány felkészületlenül érte, természetesen sok emberáldozatot követelt a tudatosan felépített projekt.

A Lugánói tanulmány megírásának indíttatása valószínűleg homályban marad. Azt viszont nem lehet elvitatni, hogy a tanulmányban szereplő adatok valóságosak. A megnevezések, mint például a „grandiózus népesség-csökkentő terv” saját megfogalmazása a szerzőnek, de a tények ütköztetését követően egyértelművé válik, hogy az elnevezés mögött a valóság kegyetlen folyamatai húzódnak meg.

Az elkövetkezendő Palatonus-elemzésekben a „Lugánói tanulmány” fel-fel fog bukkanni, mert átfogó ismeretek nélkül nehéz bonyolult világunkat megismerni.

Végezetül azt javasolnám annak a gazdag embernek, aki elraboltatta Edward Munch híres festményét, a Sikolyt, hogy küldje vissza a múzeumba, mert az sem kizárható, hogy a jövőben élőben láthat hasonló sikolyokat.

Szacsky Mihály