Mindig is érdekelt, hogy mit gondolnak rólunk a hazánkba vetődő utazók, a szomszéd népek vagy éppen azok a nemzetiségek, akik bár egy hazában élnek velünk, de mégsem itatta át őket a magyar kultúra. A legrégibb ilyen – és még ma is a Kárpát-medencében élő – etnikum az erdélyi szászság. Róluk szól ez a könyvajánló.

„Kossuth, te suszterinas,
Trónod minden oldalról inog.
Komáromnál oly fürge voltál,
De Erdélyben megkapod a jussod.


Ó, bár feledted volna a németet,
S Magyarhonról vetted volna le kezed!
Úgy maradhattál volna király,
Kinek dicsőség övezné trónusát.”
(erdélyi szász népköltés a XIX. század közepéről)

Mint az köztudott, azok a magyarországi nemzetiségek, amelyek nem mellette (pl. svábok, szlovákok, felvidéki szászok, zsidók), hanem ellene voltak (délvidéki szerbek, erdélyi románok és szászok) az 1848-as forradalmat követően a magyar kormányzatnak és intézkedéseinek, Kossuth Lajos személyében a türelmetlen, nacionalista magyar politika nagyon is gyűlölt alakját látták. Róla szóló gyalázkodó rigmusokat olvastam/hallottam már, de olyan gúnyos nótát, amelyben ugyanakkor ott van a hazához (Magyarországhoz) való erős kötődés, még soha. A fenti pedig egy ilyen dal, és ráadásul nem az egyetlen!

A szász városok középkori gazdagságát sugárzó gótikus katedrálisok, fenséges erődtemplomok, boltíves polgárházak övezte főterek a mai napig büszkévé teszik a magyar turistát, függetlenül attól, hogy Brassóban, Segesváron vagy éppen Kassán, esetleg Lőcsén sétálgat. Joggal tartjuk őket a Kárpát-medence ékköveinek, de az épít(tet)őkről, azok kultúrájáról, szokásairól, uram bocsᒠtörténelmükről, irodalmukról magunkban fölvetődő spontán kérdéseket pont azért hessegetjük el, mert kínzóan kellemetlenné válik tudatlanságunk.

Ezt az érzést feledtetheti az Erdélyben járóval a fiatal kutatónő, Cziráki Zsuzsanna összefoglaló műve, amely egy kötetben mutatja be az erdélyi szászok történelmét és irodalmát, a (minimum) XII. századi kezdetektől egészen szomorú napjainkig. Az évszámok, neves tudósok, költők, írók, lelkészek, oklevelek, mesék, versek, városok, templomok rövidke pillanatai elegendők ahhoz, hogy nemcsak ezt az értékeiben minden téren gazdag, különleges – és éveken belül menthetetlenül megsemmisülő – népcsoportot ismerjük meg, de kívülről – mégis közelről – is láthatjuk a magyar történelem szinte valamennyi szereplőjét és eseményeit.

Sajnos keveset tudunk, keveset tanulunk a történelmi Magyarország nem magyar nemzetiségeiről, pedig az ő történetük rólunk is sokat elárul, erősségeinket éppen úgy megmutatja, mint gyengéinket. Bátorság csak a kezdeti szembenézéshez kell, azt pedig nem kell ecsetelnem, hogy aki jobban megismeri önmagát, annak az öntudata is erősödik.

Így van ez a magyarságtudattal és a hazaszeretettel is…

További infó:
www.szomszedvarak.hu

webshop.animare.hu