Dávid Roland kalandra hívott bennünket. Visszatértünk egykori zenekara, a Session törzshelyére, VMK aulájába, és ott mondta el üzenetét. Ezúttal Gergő, Tamás és Balázs nem zenéltek mellette, csak egyedül volt a deszkákon, és énekelt.

Rendhagyó előadásnak lehettünk tanúi, hiszen Varga Róbert rendezésében egy kvázi rockdarabot láttunk, ahol Roland dalokkal, Kőrösi Csaba, a Petőfi Színház művésze pedig szavakkal kalauzolt bennünket a rock birodalmában, pontosabban Roland utazásairól mesélt kedvenc műfajában.

No, és mit hallottunk ezen az estén? Hát bizony nem csak Led Zeppelint, de azért az is volt. (Mit szólt volna a publikum, ha nem száll fel a léghajó…) Roland bemutatta, hogy nem csak a klasszikus blues-rockot, hard rockot képes dalolni fantasztikus hangjával. Énekelt rockoperát, méghozzá a Jézus Krisztus Szupersztár dalait, hol Jézus, hol Júdás bőrébe (hangjába) bújva. Meg is jegyezte, nem igazán tudja, ki a szimpatikusabb neki – persze szigorúan a műben. Hallhattunk régi bluesokat (például a Georgia On My Mindot) az ősidőkből, de megidézte a Queen egyik diszkószerzeményét, az Another One Bites The Dustot, vagy Tina Turner James Bond-slágerét a Golden Eye-t.

Nagyot ütött a Beatles With A Little Help From My Friends nótájának Joe Cocker-i változata is. Ja, és hát dübörgött a Whole Lotta Love, a Rock and Roll, és gyönyörűen szólt a Going To California a Zep repertoárjából. E dalok előadása közben Roland felvette kedvenc zenekara pólóját is, hogy autentikusabb legyen a kép, és hogy egy picit emlékezzünk azokra az egykor havonta visszatérő Zep-estekre, amelyek szerintem nem csak nekem hiányoznak. Az est fénypontja számomra akkor jött el, amikor Roland kezébe vette a színpadon régóta árválkodó gitárt, és eljátszotta a Pink Floyd Syd Barrettnek írt dalát, a Wish You Were Here-t. Egyébként ez volt az egyetlen igazi élőzene, mert a többi dalban előre felvett muzsikát kevertek Roland hangja alá.

Hamar elrepült ez a formabontó hangverseny másfél órája. Roland egyértelműen bizonyította, hogy bármilyen műfajban otthon van, minden kihívásnak meg tud felelni. Azonban az előadás nem volt elég lendületes: túl sokszor törte meg a zenét a próza, két főszereplője volt az előadásnak. Amúgy Kőrösi Csaba természetes, közvetlen, meggyőző előadó, de kevesebb szöveg elég lett volna. Egy zenekarral a háta mögött még hatásosabb produkciót produkált volna ez a nagyon tehetséges, tekintélyes hangterjedelemmel bíró énekes. Talán szeptemberben – ígérte a végén. Reméljük, a dobszerkó mögé valaki majd beül. De mondd csak, Roland, nem lehetne egy kis Session is?