Elgondolkodtató tény, hogy a tumoros megbetegedések statisztikájában Európában sereghajtók vagyunk. Miért? Talán genetikailag kifutó, korcs nemzet vagyunk, orvosaink pedig tehetetlenek? Mint a témát figyelő kutató, arra a megállapításra kellett jutnom, hogy a kérdésben megfogalmazott gondolatok valótlanok.

De akkor miért ilyen rossz a megbetegedések aránya? A válasz egyszerű: olyan környezetben élünk, amely egyszerre fedi le a pszichés és a szomatikus érintettséget, ami megteremti a megbetegedések magas arányát.

A tőkének ez a jó: drága orvosi ellátások, gyógyszerek, műszerek stb. eladása és folyamatos beszállítása. Nem lenne profit abból, ha környezet-egészségügyre, humánökológiára, a környezetszennyezés kezelésére kellene fordítani a javakat. Vizsgálódásaink során olyan összefüggéseket kellett tenni, hogy pl. a tüdőtumoros megbetegedések számának drasztikus emelkedésében talán nem csak a dohányzás, hanem a szénhidrogének levegőben lévő koncentrációja is meghatározó lehet. A „prevenció-halált” láthatjuk és élhetjük meg napjainkban. Az agyonadminisztrált, iparosított egészségügy, az orvostudomány belekényszerítése a szolgáltatások rendszerébe – mind az élet, a tudomány és áttételesen a természet rovására megy.

Folyamatosan haladunk a jövőnk felé. Az idő nem állítható meg. A szűklátókörűségre jellemző, hogy vezetőink csak néhány napra, esetleg hónapra képesek előre gondolkodni. A természettudományos gondolkodás igényli az 50–100 éves távlatok becslését (futurológia), előre gondolkodását. A ma kikényszerített – tudottan hibás – lépést sok esetben évtizedekig sem lehet kompenzálni, meg nem történté tenni. Akárki legyen is egy ország vezetője, vezető ereje a társadalomnak, meg kell követelni tőle-tőlük azt, hogy rólunk, az emberekről felelősséggel gondoskodjanak, és biztosítsák az emberhez méltó életet.

Egy szomorú jelenségről is írnom kell. A főváros egyik általános iskolájában az első osztályos nebulóknak a tanító néni környezet ismereti órát tartott (amit egyszerűen csak görnyezetnek neveznek). A gyerekek a megszokott módon hallgatták a tanító nénit, aki napjaink életéről és társadalmi berendezkedésünkről beszélt. Amikor eljutott oda, hogy miniszterelnökünk nevét kimondta, nem várt esemény történt. Karinthy Frigyes „Tanár úr kérem” című művében olvasható a hatás: „Soha még bóhozatírónak olyan hatása nem volt közönségre. Mint gátját áttépő áradat: harsant fel a röhögés. Percekig röhögünk, felszabadulva, hörögve. A tanár csodálkozva néz…”. Ez megtörtént 2007-ben. Nem kívánom kommentálni a dolgot, de ennek nem így kellene lennie. Ki tehet róla ?

A lehangoló gondolataim mögött mindig van egy kis optimizmus is, talán mégsem olyan ostoba az emberiség, hogy önmagát el akarja pusztítani? Ám a hírek és tudományos elemzések feldolgozásánál sajnos minden optimizmusom elszáll. Nézzük, milyen történések, gondolatok, elemzések láttak napvilágot az elmúlt hetekben.

A társadalmi feszültségek – úgy látszik – kevésnek tűnnek. Valószínűsíthető, hogy a jogalkotók és a jogalkalmazók elvesztették azt a tudatukat, hogy ők maguk is a természet részei.
Hír:

Emberi jogaik lesznek a robotoknak?

Robotokra vonatkozó etikai kódexet kíván létrehozni a dél-koreai kormány, hogy elejét vegye a visszaéléseknek. Az előírások elsősorban az embert védenék az esetlegesen önálló életre kelő robotokkal szemben, ám érintenék a robotok „emberi jogait” is, csakúgy mint azt a kérdést, hogy megengedhető-e a gyermekekre hasonlító, szexuális célra használt robotok előállítása.

Dél-Korea társadalma rohamosan öregszik, jóval gyorsabban, mint Magyarországé. A problémára adott válaszkísérleteik pedig ugyancsak jelentősen eltérnek a nálunk tapasztaltaknál. A dél-koreai kormány ugyanis azzal számol, hogy a kieső munkaerőt illetve a fiatalok egy részét robotok fogják majd pótolni. Az elképzelés nem teljesen légből kapott, mivel a high-tech társadalmak között is vezető pozíciót betöltő dél-koreaiban már most is igen magas azok aránya, akik valamilyen háztartási robotot alkalmaznak otthonukban.

A valós és égető gondokat a jövőben a klímaváltozás okozta problémák fogják jelenteni. A klímaváltozás nem csak meteorológiai probléma, mindent felboríthat, ami jelenleg még egyensúlyban áll Földünkön. Többek között az élelmiszer-előállítást is – jelenleg 6,3 milliárd ember, 10 év múlva előreláthatóan 8–9 milliárd fő élelmiszer-mennyiségéről kell gondoskodni.
Hír:

Mi lesz, ha nem lesz mit enni?

Az ENSZ legutóbbi előrejelzése szerint a Föld lakossága 2050-re elérheti a 9 milliárd főt. De vajon honnan lesz ennyi embernek tápláléka, ha jelentős mértékben sem a megművelt földterületek aránya, sem pedig a terméshozam nem növelhető immár?

A hatvanas években már születtek igencsak borúlátó jóslatok arra vonatkozóan, hogy a Föld robbanásszerűen növekvő népessége előbb-utóbb szembesülni fog azzal, hogy a terméshozam immáron nem tudja tartani a lépést a népességnövekedéssel. Ez pedig komoly éhínségekhez vezet, amelynek következtében viszont majd újra helyreáll a két tényező közötti egyensúly. Az emberiség nagy szerencséjére a jóslat egyelőre nem vált be: a hatvanas években indult zöld forradalomnak köszönhetően a fejletlen országok mezőgazdaságának megreformálásával és intenzívebbé tételével ezidáig sikerült elkerülni a világméretű éhínséget. A kérdés az, hogy egyszer s mindenkorra elhárult-e a veszély, avagy elképzelhető, hogy elérkeztünk a zöld forradalom teljesítőképességének határához?

A terméshozam növekedésének megvannak a maga határai. Lester Brown, az Egyesült Államokbeli Earth Policy Institute neves kutatója a BBC News-nak nyilatkozva elmondta: a növénynemesítés terén lassan elérjük korlátainkat, a növények terméshozamának növelése immáron csak igen csekély mértékben javítható.

„Olyan ez, mint az emberi teljesítőképesség. Az első modern olimpián 1896-ban egy mérföldet még öt perc alatt futottak le. 1954-ben sikerült áttörni a négy perces álomhatárt, ma, újabb ötven év elteltével viszont nem gondolja senki, hogy 3 percen belül képesek lehetünk valaha is lefutni a távot” – nyilatkozta Brown a BBC News-nak. Az intenzív növekedési fázis végéhez közeledünk, ráadásul újabb földterületek bevonására sincs jelentős mértékben lehetőség, így marad a nagy kérdés: a megállíthatatlannak tűnő népességnövekedés milyen hatással lesz az emberiségre?

A zöld forradalommal azonban nem csak az a gond, hogy elérheti teljesítőképességének határait. Kétségtelen, hogy hatalmas segítséget jelentett az új mezőgazdasági technikák elterjedése a hatvanas években a fejlődő országokban, csakhogy ennek ára is volt: a nagymértékű műtrágyahasználat Indiában igen sok helyütt teljesen tönkre tette az ivóvízkészletet, amely így az anyákon keresztül már születésük előtt károsította a csecsemőket is. Van olyan falu az India éléskamrájaként szolgáló Punjab tartományban, ahol szinte minden családban találtak rákos beteget a fertőzött ivóvízkészlet miatt – olvasható a BBC News riportjában.

Az intenzív termelés mindeközben az erős műtrágyázás ellenére is kimeríti a földeket, a termésnövekedés lelassul, ami viszont a növekvő népesség igényeit már nem tudja kielégíteni. Az öntözés miatt a vízkészletek lassan elapadnak. Mindezek együttesen komoly aggodalomra adhatnak okot az elkövetkező évtizedekben, nem véletlen, hogy egyre több nemzetközi szervezet keresi a csapdából kivezető utat – egyelőre azonban úgy tűnik, nem sok sikerrel.

Mint látható, az intenzív és extenzív fejlesztésnek is szigorú határai vannak. Ha felborítjuk Földünkön a biológiai egyensúlyt, akkor várható, hogy robbanásszerű összeomlások következnek be a biológiai és – természetesen – a társadalmi rendszerekben is. Az agresszióról szóló korábbi írásában egyértelműen levezethető volt, hogy a hiány, az éhezés és az ivóvízért folytatott küzdelem minden esetben háborúkhoz vezet. Csak növeli a konfliktusokat a természet javainak aránytalan elosztása és „átcsoportosítása” – tehát a globalizációt akár tekinthetjük az emberi agresszivitás egyik kiváltó okának. Néhány jólétben élő társadalomban ezt a kockázatot felmérték, és próbálnak előre menekülni.
Hír:

Készülődés a világvégére

Bemutatták a Spitzbergákon épülő szuperbiztos terménybunker terveit, amelyben az összes ismert növényfaj magvaiból őriznek majd biztonsági tartalékot. Atomtámadás, földrengés, világméretű vírusjárvány esetében a túlélők ehhez a tartalékhoz nyúlhatnak.

A norvég kormány bemutatta annak a magbunkernek (Spitzbergák Nemzetközi Magbunker) a terveit, amely az Északi-sark közelében, a Spitzbergák szigetcsoporton, egy hegy belsejében, 120 méter mélységben épül. A munkálatok márciusban kezdődtek a norvég kormány csaknem ötmillió eurós anyagi támogatásával, és a tervek szerint 2008-ban már fogadják is az első magszállítmányokat.

Valószínűsíthető, hogy a norvég tudósok minden kockázati elemet figyelembe vettek. Többek között az ENSZ legutolsó jelentését is.
Hír:

A legátfogóbb jelentés a klímaváltozásról

Közel hatéves munka lezárásaként megjelent az IPCC negyedik jelentése, amely megerősíti azt a korábbi tudományos állítást, hogy a Föld éghajlata melegszik, és ez főként az elmúlt száz év emberi tevékenységének „köszönhető”.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Bizottságának (IPCC) február 2-án megjelent összefoglaló tanulmánya mintegy negyven ország hatszáz kutatójának bevonásával készült.
A tanulmány nem tartalmaz rendkívüli újdonságot a globális klímaváltozással kapcsolatban, jelentősége leginkább abban rejlik, hogy megerősíti azt a már korábban is hangoztatott tudományos tényt, hogy a Föld átlaghőmérséklete nő, és ennek fő okozója az ipari forradalom – de leginkább az elmúlt fél évszázad – óta zajló emberi tevékenység.

Írta és összeállította:

Szacsky Mihály