Amikor harminc éves lettem, egy barátom arra hívta fel a figyelmemet, hogy a harminc, az bíz három x latinul, amivel a pornó filmeket is jelölni szokás. Ebből én arra következtettem, hogy ezentúl az életem egy pornófilmhez válik hasonlatossá, azaz a bankos kisasszony behív az irodájába, a pizzakihordó dögös csaj lesz, aki mindennemű étvágyamat kielégíti, és úgy általában mindenki, no persze csak a jó nők, a szexrabszolgáimmá válnak.

Ehhez mondjuk nem ártana egy állandóan megújuló energiaforrás, hogy bírjam a strapát. És ha a Sláger Rádióban lesz orgazmus verseny, akár nyerhetek egy Sláger-bögrét is.

Ezzel szemben a harmincadik évem teljesen másként kezdődött, mondhatni semmi köze se volt a szexhez. Idióta varázslónak öltözve kellett a várost járnom, ami nem annyira vicces, ha egyedül én vagyok beöltözve, de még belefér. Eközben fotóztak és videóztak, remélem a felvétel ott lesz a YouTube.com video blogon is, hogy nagyobb karriert fussak be, mint Szalacsi Sándor vagy az őszödi beszéd.

A barátaim különböző feladványokat állítottam elém, hogy az alkalom egyfajta extrém expedícióvá váljon, miközben interjúkat készítenem, innom, weblapot készítenem, innom, csocsóznom, teszteket kitöltenem, innom, cikket írnom 10 perc alatt (ezt) és innom kellett, no meg ezernyi más dolgot, talán csak a reprivatizáció és a hegedűverseny maradt ki.

De álltam a sarat, bírtam minden megpróbáltatást, kerékcserét és fergeteg partyt, és hajnalban, a detoxikálóban szexi nővérke ruhát vizionáltam, de a szememre boruló ködön át csak annyit láttam, hogy egy nő áll a küszöbön.