Hányan foglalkoznak ma informatikával? Közülük szabadidejükben hányan játszanak színpadon? És mindezekkel együtt vajon hányan alapítottak céget 18 évesen? Zoli dolgairól tavaly többször is hírt adott a Veszprém Index. A VEDIÖK elnöke volt, és HP ösztöndíjat kapott. Mégsem vattában nevelkedett.

Index: – Hány óra a 24? Hogy jut időd, erőd ennyi mindenre?

Szabó Zoltán: – 24 óra csak 24 óra, sajnos. Nem sikerült eddig kipótolni, bár sokkal jobban örülnék neki, ha olyan 36 óra lenne egy nap. Időm többnyire úgy van, hogy keveset alszom – öt órát. Erőt pedig igyekszem az ambícióimból meríteni, és persze a pozitív visszajelzések reményében azért sikerül is. Azért kezdem felismerni, hogy a szervezetemmel szemben elég kizsákmányolóan viselkedem. Anya haja időnként az égnek áll. Ő az ügyeletes orvosom – gyógyszerész –, és mikor a kimerültségnek abba a stádiumába kerülök, hogy már nincs tovább, akkor szólok: „Anya, rakjál rendbe”. Amikor a Jóisten megtervezett, öt aktív ember ambícióit zsúfolta belém. Nekem igazából nem azzal van bajom, hogy mit csináljak, hanem azzal, hogyan válasszam ki, mit ne csináljak, mi az, ami már nem fér bele. Annyiféle érdekes dolgot látok, örökös csinálhatnékom van, nem tudnék elülni és várni, hogy történjen valami. Nekem valahogy mindig van programom – mondjuk, meg is teszek érte mindent.

Index: – A HP a tavalyi tanévre ösztöndíjat ajánlott fel két olyan középiskolásnak, akik eredményesek az informatika, úgy általában a tanulmányaik, a művészetek vagy a sport területén és a közösségért is sokat tesznek. Végül két díjazott is lett (ki hitte volna…?). Te voltál az egyikük. Ezek szerint nemcsak a veszprémi egyetemen tanulhattál volna. Miért maradtál Veszprémben?

SzZ: – Igazából bármelyik egyetemre mehettem volna, mert maximális érettségi pontszámot értem el, de ami mégis itt marasztalt az az volt, hogy értesüléseim szerint pillanatnyilag ezzel az egyetemmel járok a legjobban az én szakmámban. Sok lehetőségünk lesz, ha végzünk, és magasan elismert diplomát kapunk. Mindemellett persze ott volt az is, hogy nem kell kollégiumot és albérletet keresnem, és persze sok minden ideköt. Hosszú távú terveimben szeretnék eljutni külföldre is legalább néhány évre. De én személy szerint szeretem Veszprémet, úgyhogy örökre elhagyni nem tervezem.

Index: – 18 évesen céget alapítottál. Ez jellemző a korosztályodra? Miért mertél belevágni?

SzZ: – Azt hiszem, egyáltalán nem jellemző. Nem is ismerek senkit rajtunk kívül, aki hasonlóba vágta volna a fejszéjét. A miért pedig egyszerű. Dolgoztam diákmunkán többféle helyen is, és úgy éreztem, hogy a diákokat igazából nem becsülik az ilyen munkahelyeken. De a pénz viszont kell, így egyszer elgondolkoztam rajta, hogy vajon miért ne csinálhatnám azt, amit szeretek, és amihez – azt hiszem – értek. Pláne úgy, hogy barátaim között is vannak igen tehetséges emberek. Megosztottam ezt az ötletet legjobb barátommal, és így kitaláltuk, hogy ha egyszer úgyis ezt tanultuk ötödéven a középsuliban, akkor miért ne indíthatnánk el a saját vállalkozásunkat. Szóval lényegében úgy gondolom, megvan bennünk minden hozzá, hogy képesek legyünk így pénzt keresni, és ez sokkal jobb érzés, mint például flakonokat pakolni egy futószalagra…

Index: – Hogy is történt ez pontosan?

SzZ: – Amikor a HP ösztöndíjat átvettem, másnap pont diákmunkára mentem dolgozni egy gyárba, még bennem volt az érzés, hogy „hú, HP ösztöndíjas vagyok, és hú, de milyen jó ez”. Beálltam dolgozni, egy teljesen egyszerű munkafolyamatot kellett végezni – flakonokat kellett beilleszteni a futószalagra. Ezt nagyon töredelmesen elmagyarázta egy nő, majd rám nézett, és megkérdezte: „menni fog?” Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam: „Talán. Remélem”. Az utolsó csepp ez volt. Túl nagy kontraszt ahhoz, hogy az ember jól viselje.
Egyébként megvolt már az alapgondolat: valami olyat kellene csinálni a barátaimmal, amit mi is szeretnénk, ahol kibontakozhatunk, lehet benne sikerélményt szerezni, és utána jobb érzésünk legyen, mint hogy megint bepakoltam 3000 flakont a futószalagra, és azt sem tudom, mit tesznek bele, de igazából nem is érdekel. Több ilyet is kipróbáltam, de valójában egy diákmunkára sem tudtam azt mondani, hogy igen, ennek értelme van.
Gazdasági informatikusnak tanultunk, és a vállalkozásokkal foglalkozó anyagok kellőképpen felkeltették bennünk az érdeklődést a cégalapítás iránt. Ez a legjobb idő rá: friss a tudásunk, vannak olyan tanáraink, akikről tudtuk, hogy segítenek, ha kell. A szakmai tudásunk megvan, az ambíciónk főleg, végül is gyakorlatilag összelegóztuk az építőelemeket.

Index: – Ahhoz, hogy idáig eljuss, kellett az ötödik középiskolai év?

SzZ: – Az ötödik év adta az önbizalmat a cégalapításhoz, ahhoz, hogy ne vigyen el az APEH a második héten. Elég sok mindent megtanultunk a cégekről, vállalkozásokról. Ajánlanám másoknak is egyetem előtt. Sokan vannak, akik azt mondják, hülyeség, ez teljesen fölösleges, mert nem visz előbbre. Én nagyon örülök neki, hogy belevágtam. Nem szakadtam meg a tanulásban, és színjelesre vizsgáztam, amiből kellett. Jó, hogy olyan dolgokba bele lehet szagolni, ami az életben később kellhet, például tudni, hogy hol kell egy jogszabályt keresni – és ilyen volt a VEDIÖK (Veszprémi Diák- és Ifjúsági Önkormányzat) is.

Index: – Hogyan kerültél a VEDIÖK-be? Elnökként milyen tapasztalatokkal gazdagodtál itt?

SzZ: – Igazából egyik pillanatról a másikra VEDIÖKös lettem. Egy nagyszabású rendezvény szervezésekor kapcsolódtam be. Azt hiszem, azzal sikerült hamar elnyernem az emberek bizalmát, hogy látták rajtam, ha valamit csinálok, akkor azt komolyan veszem. És egyébként úgy gondolom, hogy nincs lehetetlen, csak van, amit nehéz kivitelezni. Szóval igyekszem minden feladatra megtalálni a legjobb megoldást. Nagyon sok tapasztalatot szereztem itt mind elnökségem ideje alatt, mind pedig azelőtt. Elég lelkiismeretes embernek tartom magam, és így az elnöki posztot is igyekeztem mindig a legjobb tudásom szerint ellátni. A legfontosabb tapasztalatom az, hogy nem mindenkitől szemben várhatom el ugyanazt, mint amit én elvárok magamtól. Nagyon szerettem csinálni a VEDIÖK-ös dolgokat, és sajnáltam, hogy nem tudom folytatni ebben a tanévben. De azért időnként találkozok a mostaniakkal, és még a magaménak érzem kicsit a VEDIÖKöt.


Folytatás jövő pénteken. Legközelebb a rókáról is szó lesz, és még sok minden másról.