Az elmúlt évek legjobb és legszínesebb line-up-ját vonultatja fel a jubileumi Sziget Nagyszínpada. Eszerint az idei felhozatalban találkozhatunk egyrészt friss szenzációkkal, aktuális sikercsapatokkal, továbbá a nemzetközi porondok tömegeket mozgató kultikus sztárjaival valamint a jubileumi line-up felvonultat azokból a bandákból is, melyek a korábbi Szigeteken a legsikeresebb koncerteket adták.

Svédország az egyik legnagyobb popzenei hatalom, és ez nemcsak a mainstreamre igaz, hanem az undergroundra is, hiszen képesek trendeket elindítani és csúcsra járatni. Az 1993-ban alakult The Hives a svéd pop egyik legtehetségesebb társulata, akik fekete-fehér egyenruhás, öltönyös fizimiskájukkal, hatvanas éveket idéző felszerelésükkel újraértelmezték és tökélyre fejlesztették a garázs-rock fogalmát. Az MTV-be és a VIVA-ba vitték népszerűsíteni a skandináv rockzene új hullámát, hogy innen aztán meghódítsák Angliát, majd az Amerikai Egyesült Államokat – ahogy találóan egyik lemezük címe is mondja, Veni Vidi Vicious. A Hives sikere taposta ki a hasonló utakon járó amerikaiak, a Strokes vagy a White Stripes útját, de a skandinávok közül a kortárs (International) Noise Conspiracy, a Mando Diao vagy a Flaming Sideburns köré épülő legenda is részben a Hivesnak köszönhető. Fesztiválok legforróbb hangulatú eseményei közé tartozik fellépésük, nem véletlen, hogy ismét fellépnek a Sziget Nagyszínpadán, hiszen az elmúlt évek egyik legfrenetikusabb koncertjét adták két évvel ezelőtt.

A 2005-ös Szigeten mi is megtudtuk, ez a Juliette Lewis az a Juliette Lewis, a jól ismert amerikai színésznő, többek közt a Született gyilkosok, és más közismert és sikeres filmek hősnője! Juliette nem csak színésznőként, hanem a Juliette and the Licks zenekar frontasszonyaként is szuggesztív, hiteles és lebilincselő. Budapesti koncertje a legemlékezetesebb nagyszínpadi rockandroll-akciók közé sorolható. A 2003-ban alakult öttagú zenekar You're Speaking My Language című bemutatkozó lemez a 2005-ös Sziget előtt került a boltokba, rajta a ’70-es éveket és a ’80-as évek elejét idéző, ugyanakkor aktuális, meggyőző, erős, „egyenesvonalú”, dögös rockzene – nagyjából olyan klasszikus ízek nyomán, mint a Patti Smith Group, a Pretenders vagy Iggy Pop. A zenekar legújabb albuma tavaly év végén jelent meg Four on the Floor címmel, és érdekessége, hogy az új számokat az előző turné végén kisegítő Dave Grohl (Nirvana, Foo Fighters, Probot) dobolta fel.

A Gogol Bordello az egyik legfurább, egyben az egyik legfigyelemreméltóbb új társaság a kortárs zenei porondon. A zenéjében a cigányzene, a punk és a brechti kabaré elemeit keverő zenekar vezetője, Eugene Hütz kalandos úton jutott el a zenekar későbbi szülőhelyére, New Yorkba. Az énekest 1986-ban, a csernobili katasztrófa után evakuálták otthonából Nyugat-Ukrajnába, melyet aztán elhagyott és Lengyelország, Magyarország, Ausztria és Olaszország érintésével jutott el 1993-ban az amerikai metropoliszba. Hütz New Yorkban emigráns orosz, ukrán valamint helyi muzsikusokkal alakította meg zenekarát, mely kezdetben „sima” orosz roma esküvői muzsikát játszott. A Gogol Bordello aztán néhány tagcsere – melynek során két izraeli muzsikus került a bandába – és a New York-i underground színtér megtermékenyítő ereje hatására „keveredett el” mai izgalmasan sokszínű stílusáig. A zenekar debütáló albumát, a 2002-es Voi-La Intruder című lemezt – melyet a Nick Cave and The Bad Seeds dobosa, Jim Sclavunos producerelt – összesen négy stúdióalbum követte – a legutóbbi Gypsy Punks Underdog World Strike címmel.

Mika az idei év egyik friss könnyűzenei szenzációja, s – ha valamihez hasonlítani kell – körülbelül ugyanazon a „camp” (kifordított-befordított humorral átszőtt) világban mozog, és hasonló zenei vegyestálat pakol elénk, mint a Scissor Sisters. Különleges fazon: az amerikai apától és libanoni anyától származó londoni énekes élt Beirutban és Párizsban, járt francia iskolába, énektanárnője orosz volt, az angol Királyi Opera kórusában énekelt, de játszott musicalekben, s volt a Királyi Zeneakadémia hallgatója is. Zenéje – és debütáló albuma a Life In Cartoon Motion – egyszerre emlékeztet a Queenre és Freddy Mercuryra, a klasszikus, ’70-es évekbeli diszkózenére, a ’80-as évek szoft-rockjára, de tartalmaz funk- és soulelemeket is. Mika zenéje és világa duplafedelű bőrönd: egyszerre csiricsáré és szórakoztató, közben pedig fajsúlyos és elgondolkodtató. Az idei Sziget egyik igazán különleges színfoltja lehet!

A Mando Diao a közismerten gazdag svéd alterock-színtér, a karcos, dögös skandináv rockszcéna egyik legmasszívabb alakulata, az idei Szigeten ugyancsak fellépő Hives közeli rokona. Az 1999-ben alakult négytagú együttes zenéjében a ’60-as évek zabolázatlan beat- és rhythm and blues hangzását keveri a ’70-es évek nyers rockhagyományával, punkos energiával, a ’90-es évek brit gitárzenéjének hangulataival és az elmúlt évek „vissza a gyökerekhez”-irányzatának lendületével. Kicsit olyan, mintha a The Who-t, az Iggy Pop-féle Stoogest, az Oasist meg a Strokest dobnánk egy nagy zenei turmixgépbe. A német nyelvterületen különösen népszerű Mando Diao, melyet joggal nevezhetünk igazi tökös koncertzenekarnak, s melytől joggal várhatjuk, hogy ismét óriási bulit csinál majd a Szigeten, mostanság már vendég a legfontosabb európai és az Európán kívüli fesztiválokon, s a kortárs pop-rock színtér egyik befutott zenekara.

Amióta Seeedért rajong a Sziget, azóta tudjuk, hogy Németországban játsszák a kontinens legjobb reggae-muzsikáját. Tavaly bebizonyítottuk, hogy nemcsak a Seeed lüktet ennyire jamaikaiul: a szintén német Gentleman legalább ennyire izgalmas és ringató, egy journey to Jah, ahogy website-ját nevezi. A kölni származású fiatalember, akit a polgári életben Otto Tillmannak hívnak, folyamatosan turnézik keresztül és kasul az EU-ban, és azon is túl, Bounty Killer-, Capleton-ihlette, dancehall elemekkel tarkított roots reggae-muzsikájával Franciaországtól Olaszországig, hogy augusztusban elérkezzen a Szigetre.

Sportfreunde Stiller egy müncheni zenekar, amelynek kedvenc focicsapata a TSV 1860 München és természetesen a Bayern München. A Florian Weber (dob), Rüdiger Linhof (basszusgitár) és Peter S. Brugger (gitár, ének), alkotta szokatlan nevű Sportfreunde Stiller egy havertől, Hans Stillertől kölcsönözte nevét még 1997-ben, aki a helyi Germering sportegyesület edzője volt. A sportbarátok a foci mellett a gitárpopot és az indie-rockot kedvelik, zenéjük leginkább a Tocotronickal vagy a Sternével hasonlítható össze, bár a szövegek nem másznak annyira mélyre, és így jobban érthetőek a németet értők számára. Eddig ugyanis kizárólag németül jelentek meg dalaik, melyek négy, kritikusok által kiválónak ítélt lemezen láttak napvilágot: első albumaikat Uwe Hoffman, a Die Arzte producere gondozta, a 2004-es Burli sokkal rockosabb hangzású, erőteljesek az angolszász hatások, de német kontextusba helyezve érdekes stich-et kapnak. A tavalyi focivébére írt ’54 ’74 ’90 2006 című daluk érthető módon a német slágerlisták élén landolt, mint első számú futballhimnusz, ám amikor a német válogatott elvesztette a döntőt Olaszország ellen, az optimizmus jegyében azonnal átírták a számot ’54 ’74 ’90 2010-re. A Sportfreunde Stiller 2006-ban jelölt volt az MTV Music Awards Legjobb német előadó kategóriájában. Sokáig éljen a magyar-német sportbarátság!

Ha popról és rockról van szó, a norvégok valahogy mindig meglepetést tudnak okozni. A Kaizers Orchestra pedig ténylegesen a meglepetés erejével bír: a szextett az elmúlt időben hamar Európa-hírű attrakcióvá vált elementáris erejű műsorával, mely olyan természetességgel vegyíti a kelet- és észak-európai népzenei hagyományokat a rockzenével, hogy 2001-es Ompa Til du Dör című lemezükért rögtön kijárt a norvég Grammy-díj. A Kaizers Orchestrához fűződik a legnagyobb példányszámban elkelt norvég nyelvű lemezek sora, bizonyítván a pop nyelve univerzális. A zenekar legutóbbi, Maestro című lemeze 2005-ben jelent meg, következő albumukat augusztus 9-i Sziget fellépésük után kezdik el rögzíteni.

A Babylon Circus egy igencsak ismerős hangulatot, a Les Negresses Vertes, a Mano Negra vagy Manu Chao felől már ismerős izgalmas – és szívünknek igencsak kedves – zenei világot, ezt a bizonyos skából, punkból, funkból, sanzonból, folkból, afrobeatből és reggae-ből összetákolt, szimpatikusan összevissza zenei világot hozza el a Szigetre. Az 1995-ben alakult tíztagú zenekar – nagynevű előképeihez hasonlóan – egyszerre szórakoztató, „mulatós”, „cirkuszos” és közérzeti, közéleti ügyek iránt érzékeny, „karcos”, „megmondós”.