A Veszprém Presszó jó hely. Itt mindenki összejön: fiatal gimisek és egyetemisták, középkorú munkások és értelmiségiek, cekkeres öreganyók és smukkos újgazdag nagyasszonyok, igazgatók és segédmunkások. Tegnap este a téma a belváros volt. Lássuk, mit gondolnak a veszprém presszósok az átalakításról.

Harmincas tanár két kisfröccs mellől:
– Mindenki arról szónokol, hogy ki kell találni Veszprémet, meg kell találni a város kitörési pontját, azt, amitől gazdagok és szépek leszünk. Nem kell itt valami nagyon agyament dologra gondolni. Megoldás: szexipar. Ki kell alakítani Veszprémben egy kicsi Amszterdamot, ahol lehetne csajokat, fiúkat bérelni, lennének shop-ok, ahol csintalan eszközök állnának a rendelkezésre videók, dvd mellett, aztán mozik, élő show-bemutatók várnák az érdeklődőket. Közel a Balaton, a Bakony, ahonnan dőlnének a hazai és a külföldi turisták. Szerintem a beindítása után azon lehetne gondolkodni, hogy egy összegben vagy részletekben fizetjük-e vissza a város tartozását, illetve alanyi jogon havonta mennyi pénzt kapnának a veszprémi polgárok. Már látom, ahogy kétszeresére fejlesztjük az állatkertet, digitalizáljuk a városi háztartásokat, ingyenessé tesszük a Veszprémi Ünnepi Játékokat.

Negyvenes pénzszakember, kezében pikolóval:
– Van, amiből sok van a belvárosban, van, amiből kevés. A dugó, a tülekedés az autókkal a parkolókban már-már elviselhetetlen. Jobb lenne minden forgalmat kitiltani, és a belváros határán díjmentes parkolóházakat (pl. a Plázáé is sokat használt) építeni. Egy ilyen kisvárosban bárhonnan 20 perc alatt beérünk a belvárosba gyalog is. Ugyancsak sok a bóvlit áruló üzlet, mit szól a turista, mikor ennyi kínai feliratot lát?
Ugyanakkor kevés a sörkert, a kiülős kávézó, terasz. Még a nálunk elmaradottabb (?) Szlovákiában is a legutolsó kisváros főterén is legalább 8–10 ilyen hely van. Egész más hangulatot ad! Tudom, hogy a politikusok is egyfolytában papolnak erről, de inkább intézkedniük kellene. Megkönnyíteni azon vállalkozók helyzetét (pl. a parkolási kötelezettség eltörlése), akik ilyen tervekkel fektetnének be.

Fiatalos középkorú történész hölgy a konyakkal gesztikulálva:
– Én a várral kezdenénk valamit. Nem rossz ötlet a várbéli udvarok megnyitása a turisták előtt. Ide lehetne akár árusokat, kézműves boltokat telepíteni – „mesterségek utcája/udvara” –, esetleg „íjászudvart”, „kínzóudvart” vagy fegyverkiállítást berendezni (ágyúk, katapult, kardok, pajzsok stb. Ha megoldható, akkor a keleti és a nyugati oldalon lévő várfalra legalább egy-egy helyen helyreállítanám a kijutást és a gyilokjárót, ha más nem, a kilátás végett. Esetleg nyitnék pincéket is a jónépnek – egy jó kis borozót, pogácsával, zsíroskenyérrel –, vagy a budai várhoz hasonló labirintust, vagy az egrire hajazó kazamatákat. A bástyában, a Tűztorony alatt reneszánsz kertet lehetne létrehozni, szökőkúttal.

Ötvenes, megfontolt úr, az utolsó Unicum után:
– Itt mindenki átépítésről, városszépítésről vagy új gazdasági lehetőségekről dumál. De a lényegről nem. Az anyag szellemből épül, a szellem találmánya mindaz, ami körülvesz minket. Veszprém szellemiekben erős, szinte kiapadhatatlan forrás. Ezeket az erőket, ezeket az embereket kell megtalálni, leültetni és mozgatni egy közös célért, Veszprémért. Nem csak az itt élőkre gondolok, hanem az elszármazott helyiekre is. Na, ez lenne az igazi városfejlesztés.