Az elmúlt évek legjobb és legszínesebb line-up-ját vonultatja fel a jubileumi Sziget Nagyszínpada. Eszerint az idei felhozatalban találkozhatunk egyrészt friss szenzációkkal, aktuális sikercsapatokkal, továbbá a nemzetközi porondok tömegeket mozgató kultikus sztárjaival valamint a jubileumi line-up felvonultat azokból a bandákból is, melyek a korábbi Szigeteken a legsikeresebb koncerteket adták.

Nem túlzás azt állítani, hogy az amerikai The Killers jelenleg a világ egyik legnépszerűbb és legsikeresebb zenekara. Brandon Flowers és csapata már debütáló, Hot Fuss című albumával befutott – az együttes érdekes módon először nem hazai pályán, az Egyesült Államokban, hanem Nagy-Britanniában lett népszerű – aztán a tavaly megjelent Sam’s Town-albummal végleg biztosította helyét a legfontosabb aktuális bandák elit-ligájában. A nemzetközi sajtó elismerően írt erről az albumról: „A Sam’s Townnal kiérdemlik a legjobb zenekar címet” – így a New Musical Express, „Minden egyes lejátszás után egyre jobb az album…a retro és az örökzöld határán mozog” – írja a Rolling Stone s a Q Magazine szerint „Egyszerűen fantasztikus”. A Killers, mely második albumán a korábbi gitárpop- és ’80-as évek retro-ízek mellé nagyívű U2- és Bruce Springsteen-hangulatokat épített be, a ma kvintesszenciális stadionrock-zenekara, mely a világ bármely pontján nézők tízezreit táncoltatja meg, fülbemászó, dinamikus és okos slágereivel. Nem is kétséges: ez történik majd a 2007-es Szigeten is.

A Nine Inch Nails az elmúlt húsz esztendő egyik legnagyobb hatású, stílusokon, rajongótáborokon átívelő zenekara, más szóval összekötő kapocs, mégis önálló úton járó zseni, Trent Reznor állandóan változó kísérőkkel üzemelő zenei egotripje. Reznor egy olyan innovátor-szimbólum, akinek zenéje építkezhet a nyolcvanas évek szinti-new wave-jéből, az EBM-ből, az indusztriális zenéből, az alt-rockból, Peter Gabriel-féle art-rockból, diszkóból vagy akár a countryból is, ám mindig sajátos, kizárólag a Nine Inch Nailsre jellemző képletet kapunk. Olyan előadókra volt hatással, mint a Marilyn Manson, vagy a Smashing Pumpkins. A NIN világa legendás konceptlemezek során érett tökéletessé, mint a korai Pretty Hate Machine, a The Downward Spiral, a The Fragile vagy a With Teeth, többször vezette a Billboard slágerlistát, sőt kétszer megkapta Grammyt a Best Metal Performance kategóriában. A Nine Inch Nails legújabb, várva várt lemeze, a Year Zero áprilisban jelenik meg. A jelenlegi felállás: Alessandro Cortini, Josh Freese, Aaron North, Trent Reznor, Jeordie White.

Egy régi adósságot törleszt a Sziget: 2007 sztárfellépője az évek óta várt, ám aktualitását sosem vesztett Chemical Brothers. A kilencvenes évek elején alakult Dust Brothersből Chemicallá névváltoztatott manchesteri duó, Tom Rowlands és Ed Simons pont tíz évvel ezelőtt kergette eksztázisba és csinált a világból egy nagy táncparkettet Dig Your Own Hole című albumával, mely azóta is örök védjegye az elektronikus tánczenének és a műfaj képzeletbeli trónusának letaszíthatatlan darabja. Szerencsére sor- és mixlemezeik sem okoztak csalódást az azóta eltelt tíz évben. A 2005-ös Push The Button című albumuk a kritika és a közönség körében egyaránt sikert aratott.

Visszatérőként lép fel a Szigeten a brit house-pop alapzenekara a Faithless, és ez nem véletlen. Ez az a zenekar, amelyet tulajdonképpen nem is kell bemutatni, hiszen minden eddigi fellépésük garantált siker volt, ráadásul minden szigetes fellépésükkel sikerült felülmúlni az azt megelőzőt. 2005-ben még úgy tűnt, hogy az 1995-ben alakult Faithless triója, Rollo, Sister Bliss, Maxi Jazz a csúcsponton zárja le karrierjét, azonban Greatest Hits-turnéjuk meggyőzte őket arról, hogy történetük még korántsem lezárt. Így készült el tavaly ősszel legfrissebb, To All New Arrivals című, kicsit visszafogottabb, ambientes-dubos albumuk, mely a megszokott vendégseregen túl még a The Cure-főnök Robert Smith-t is szerepelteti. A 2007-es Szigeten az új számok mellett minden bizonnyal előkerülnek a house-megaslágerek is – Insomnia, Salva Mea, Reverence stb.-, és a korábbiak alapján borítékolható, a csúcsformában lévő Faithelss túlszárnyalja minden korábbi fellépését.

Mit is mondhatnánk? A Madness az a Madness. Minden idők legjobb házibulizenekara. A punk utáni popszíntér egyik legsajátosabb zenekara, mely angol beatzenei hagyományokból, kupléból, kabarézenékből és a jamaikai eredetű skából gyúrta össze sajátos, mással össze nem téveszthető zenei világát, mely a mai napig megőrizte szavatosságát. A hét tagú együttes (Mike Barson - szinti, Mark Bredford - basszusgitár, Chris Foreman - gitár, Graham "Suggs" McPherson - ének, Chas Smash - ének, vokál, Lee Thompson - szaxofon, Dan Woodgate - dob) a brit ska-revival farvizén tűnt fel a 70-es évek végén a 2Tone kiadóról elnevezett azonos nevű színtér egyik alapzenekaraként. A Madness első nagylemeze 1979-ben jött ki One Step Beyond címmel. Innentől kezdve a zenekar 1985-ös feloszlásáig - melyet megelőzött a zenekar fő komponistájának, Mike Barsonnak 1983-as kiválása - öt sorlemez jött ki.
1988-ban négy Madness-tag (Foreman, Thompson, Chas Smash és Suggs) újjáalakította a zenekart The Madness néven és megjelent egy cím nélküli nagylemez. A klasszikus Madness-felállás végül 1992-ben éledt újjá egy grandiózus koncert erejéig, melynek címét és az elhangzottakat egy koncertalbum - Madstock - őrzi az örökkévalóság számára. Újabb hosszú szünet után a Madness 1999-ben jelentetett meg egy Wonderful című új stúdióalbumot, melyet hat év kihagyással, 2005-ben követett egy feldolgozásalbum, The Dangermen Sessions, Vol. 1. címmel. A zenekar aztán az elmúlt évben és idén is aktív maradt: 2006 nyarán, őszén és telén turnézott, 2007 nyarára pedig új dalokat tartalmazó albumot ígér.

Get The Party Started! Amikor a dögös csaj-imázs tehetséggel is párosul, esetenként világhírrel jutalmazza az ég. Pink, polgári nevén Alecia Moore, életét gyerekkora óta a zenélés tölti ki, így lett tinisztár az 1979-es születésű lányból az Egyesült Államokban, majd popsztár, vadóc és díva egy személyben. A 2000-es év mindenképpen az övé volt csajfronton, hiszen Can’ Take Me Home című albuma a dance-pop és az R&B kedvelői mellett elért minden réteget, és egyszerre három slágere is a slágerlistákon tanyázott. A hirtelen berobbanást a Moulin Rouge film betétdalával, a régi LaBelle-sláger feldolgozással lehetett überelni: a Lady Marmelade előadása Pinkkel, Christina Aguilerával, Myával és Lil’ Kimmel egy új popsztárnemzedéket mutatott be teljes erejében. A M!ssundaztood című album gyakorlatilag Pink eddigi pályafutásának legmarkánsabb albuma, amelyet olyan társszerzőkkel készített, mint az ex-Four Non Blondes-főnök Linda Perry vagy Steven Tyler és Richie Sambora, de végül a 2003-as Try This album hozta meg a Grammyt. A szupersztár legutóbbi albuma tavaly jelent meg I’m not Dead címmel, mely töretlenül folytatja azt a sikerszériát: egy olyan tehetségtől, aki pillanatok alatt élőben is ujja köré tudja csavarni nézőit.

A The Good The Bad and The Queen a 2007-es év legnagyobb zenei szenzációja, a Blur-főnök és Gorillaz-agytröszt Damon Albarn új projektje - egész egyszerűen egy szupergrupp. A Jó, a Rossz és Királynő zenei ajánlata a multikulti-tagsághoz hasonlóan színes, afféle zenés tudósítás Nyugat-Londonból: klasszikus brit dalszerzői hagyományok, a Kinks- és David Bowie-ízek, reggae, dub, afrobeat, gitárpop, elektronika. A formáció cím nélküli debütáló albumát – mely egyszerre hangulatos, érzelmes, intellektuális, szerelmes és politizáló, finom és kísérletező, privát és közéleti – a gyakran oly’ szőrős szívű popkritikusok kitörő lelkesedéssel fogadták világszerte.

Sinéad O’Connor minden idők egyik legfontosabb, legszínesebb és legnyughatatlanabb női popelőadója, aki tavaly megjelent Throw Down Your Arms című csodálatos reggae-lemezével már sokadszor kezdte újra és támadt fel ’80-as évek végi berobbanása óta. Személyében egy igazi legenda látogat a Szigetre. Az öntörvényű ír énekesnő 1987-ben robbant be The Lion and the Cobra című lemezével, melyet 1990-ben követte a hasonló hangvételű, alterockos I Do Not Want What I Haven’t Got, rajta a hatalmas sikert arató Prince-feldolgozás, a Nothing Compares 2U. O’Connor-kisasszony a ’90-es évek elején többször került jó társaságba - dolgozott a The The-vel és a Fal-döntő Roger Waters-szel -, ám saját pályája rossz irányba fordult: ’92-es szvingalbuma, az Am I Not Your Girl? megbukott és botrányai sem lendítettek karrierjén. Pályája első törése után azonban még simán talpra állt: vendégeskedett Peter Gabriel Us című lemezén, az In the Name of the Father című filmhez egy emlékezetes betétdalt énekelt, melyet a U2-s Bono írt, 1994-ben pedig izgalmas új albummal jött ki, ám a Universal Mother inkább rajongói kedvenc lett, mintsem üzleti siker. 2000-es Faith and Courage című albuma – melyre többek közt a fugees-es Wyclef Jean és a eurythmics-es Dave Stewart írt dalokat – újabb szakaszt zárt le. A 2002-es Sean-Nós Nua egy újabb merész irányváltás eredménye, hiszen ezen az albumon az énekesnő visszatért gyökereihez és ír népdalokat énekelt azok eredeti nyelvén. Ami még ennél is váratlanabb csavar volt, hogy a lemez megjelenése után egy évvel, 2003-ban bejelentette visszavonulását. A szünet három teljes évig tartott, és egy fantasztikus új albummal ért véget. Az új, Throw Down Your Arms című albumon Sinéad O’Connor reggae-klasszikusokat dolgozott fel és formált saját képére, olyan sztárok segítségével, mint a klasszikus reggae dob-basszus sztárpáros, Sly and Robbie. Sinéad O’Connor új albuma a 2006-os év egyik legfontosabb lemeze volt – így Sinéad akár új anyagával, akár életműösszegző programmal jön a Szigetre, jól járunk.