Bár nem kértem rá, mégis ezt teszi. Sokan gratulálnak ahhoz, hogy végre valaki kiáll a településrész érdekeiért. Végre valaki ellát Veszprémben idáig, és harcol értük. Pedig az a vita, amit képviselőtársam gerjeszt, nem Gyulafirátótról, nem is Kádártáról, és legkevésbé a kettő közti különbségről szól.

A gyökerek sokkal mélyebben húzódnak. 2006. október 1-től lezárult egy korszak Veszprém életében. Véget ért az elvtársi huncutságok, a cinkos összekacsintások ideje. Annak a területi képviselőnek, aki el akar érni valamit a körzetében, bizony meg kell küzdenie érte. Nem jön automatikusan a fejlesztés: lobbizni kell, nyakára járni az új városvezetésnek. Be kell bizonyítani, hogy arra a beruházásra szükség van. Ezt sokan a képviselők közül meg is teszik, bal és jobboldalról egyaránt. Mi mindenkit szívesen meghallgatunk, nekünk Veszprém egésze a fontos, minden egyes ember, függetlenül attól, milyen színű ott a képviselő.

Persze még ez a beszélgetés se jelent automatikus fejlesztést. Ne felejtsük el azt a tényt, hogy az idei költségvetés közel félmilliárddal szűkösebb lehetőségeket nyújt a városnak az állami megszorító intézkedések miatt – amit Katanics képviselőtársam is oly buzgón megszavazott a Parlamentben. Minden fillért meg kell vizsgálnunk, hogy mire fordítunk, és sajnos csak a legszükségesebbekre tudunk áldozni.

Aki viszont nem jön el hozzám, nem ül le velem, és nem mondja el az igényeit, az ne várja el, hogy mindenről tudjak a választókerületében. Aki maga is a közgyűlésen csodálkozik rá a költségvetés bizonyos – saját választókerületét érintő – tételeire, és a hivatalt kell segítségül hívnia, hogy pontosan mit is tartalmaz, az megkérdőjelezhető, mennyire alkalmas területi képviselőnek. Mindezt csak tetézi, hogy a költségvetés tárgyalásakor Katanics Sándor képviselő úr egyetlen módosító indítványt se nyújtott be, ami kádártai beruházásra csoportosított volna át összeget (ez jegyzőkönyvből bizonyítható!), ezek szerint akkor még elégedett volt a kádártai fejlesztésekkel.

Persze megértem én képviselőtársamat, és nem szeretném a viszályt szítani. Túlterhelt ember, és én is tudom, milyen nehéz több elvárásnak megfelelni. Az országgyűlési és a területi képviselőség, az iskolaigazgatás mind-mind nehéz kihívás. Bölcsességéről tanúskodik, hogy ez utóbbit szeptembertől nem is szeretné folytatni. Javaslom képviselőtársamnak, gondolja át, vajon meg tud-e felelni azoknak az új, fent említett követelményeknek, amiket az önkormányzati képviselőség támaszt számára. Amennyiben továbbra is csak a sajtó útján szeretné képviselni Veszprém 2. sz. választókerületének, vagyis Kádártának az érdekeit a városvezetéssel szemben, amennyiben továbbra sem hajlandó megkeresni minket, és személyesen átbeszélni velünk a településrész igényeit, javaslom, minél előbb mondjon le erről a feladatáról is. Ebben az esetben Kádártának ez használna legtöbbet.

Végezetül egy félreértést szeretnék eloszlatni. Szó sincs arról, amit Katanics Sándor sugalmaz, hogy az új városvezetés „ki szeretné éheztetni” Kádártát, vagy bármelyik területét Veszprémnek. Egyszerűen szűkösek a lehetőségeink. Van olyan választókerület, ahol ugyan fideszes képviselő nyert, mégsem tudunk semmilyen beruházást megvalósítani. Nehéz rangsorolni a város területeit, és minden elmaradás fáj.

Ezzel párhuzamosan újra békejobbot nyújtok Kádárta képviselőjének. Azért mondom, hogy újra, mert már többször is megkerestem: legutoljára például a településrészen belüli kerékpárutak nyomvonalát jártam be vele, és biztosítottam a támogatásomról. Most közös szemétgyűjtési akciót ajánlok: április 14-én 14.00 órakor a Gyulafirátótot Kádártával összekötő úton elindulhatunk egymás felé, fizikailag, de jelképesen is. Az akcióhoz kesztyűt és zsákokat én biztosítok, csakúgy, mint a félúton történő találkozáskor inni- és rágcsálnivalót. Mutassuk meg ezzel is, képviselő úr, hogy nincs konfliktus a két településrész közt!

Végezetül megkérem Katanics Sándort: ne kampányoljon mellettem Gyulafirátóton. Igyekezzen minél jobban képviselni a városban Kádárta érdekeit, küzdjön valamiért és ne valami homályos, megfoghatatlan ellenségkép ellen – akkor 2010-ben talán többel is nyerni tud majd, nem csak 48 szavazattal.

Részemről ezt a vitát lezártnak tekintem. Dolgozni szeretnék, és nem álproblémákat gerjeszteni. Ugyanezt javaslom minden képviselőtársamnak is!

Czaun János